Kína úgy gyártja az atombombákat, mintha nem lenne holnap

A nukleáris fegyverkezés, valamint Kína szélesebb körű beruházásai a fegyveres erőinek modernizálására mély aggodalmat kelt Washingtonban – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Tong Zhao, a Carnegie Endowment for International Peace vezető elemzője.

Az Egyesült Államok stratégiai helyzetével foglalkozó kongresszusi bizottság 2023-ban ragaszkodott ahhoz, hogy Kína nukleáris terjeszkedése arra késztesse az amerikai döntéshozókat, hogy újraértékeljék az amerikai nukleáris erő méretét és összetételét.

Márciusban John Aquilino admirális, az amerikai Indo-csendes-óceáni Parancsnokság parancsnoka arra figyelmeztetett, hogy „a második világháború óta nem szembesültünk ilyen fenyegetéssel”.

Miközben Washington a nukleáris konfrontációtól tart, az amerikai politikai döntéshozóknak erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy jobban megértsék a kínai lépések mögött meghúzódó motivációt. Az elemzők értetlenül állnak Kína hirtelen elmozdulása előtt a viszonylag kis nukleáris arzenált fenntartó hagyományos politikájától.

Washingtonban egyesek úgy vélik, hogy Kína fegyverzetének növelése az Egyesült Államok technológiai fejlődésére adott válaszreakció; mások attól tartanak, hogy Peking egyoldalúan

A kínai politikai vezetés körében kialakuló gondolkodásmód értékelése azt mutatja, hogy a kínai tisztviselők nem csupán haditechnikai céllal bővítik nukleáris arzenáljukat. Úgy tűnik, a kínai vezetők inkább azt a meggyőződést vallják, hogy a nukleáris fegyverek nagyobb geopolitikai befolyást biztosítanak számukra a vélt fenyegetésekkel szemben.

Peking tiltakozása az általa igazságtalannak tartott amerikai nukleáris stratégiával és az Egyesült Államok illegitim biztonsági érdekeivel szemben tovább erősíti a hajlandóságát arra, hogy egyoldalú intézkedéseket alkalmazzon biztonsági aggályai kezelésére. Washingtonnak meg kell értenie, hogy ez a felfogás hogyan alakítja Peking nukleáris politikáját, ha óvatosabb irányba akarja terelni az amerikai–kínai kapcsolatokat – vagy azt kockáztatja, hogy hibás feltételezések alapján reagál, ami potenciálisan kontraproduktív vagy akár katasztrofális eredményekkel járhat.

Békeharc és elrettentés

Peking szerint a Washingtonnal szembeni növekvő feszültségek a Kína és az Egyesült Államok közötti erőviszonyok eltolódásának következményei, ami inkább Kína gyors gazdasági fejlődésének következménye, mint Kína magatartása megváltozásának.

Washington fenyegetve érzi magát Kína felemelkedése miatt, és egyre ellenségesebbé válik Pekinggel szemben. Olyan stratégiákat dolgozott ki, amelyek célja az amerikai geopolitikai dominancia megőrzése. Ilyen körülmények között Pekingnek rá kell vennie Washingtont arra, hogy fogadja el Kína jelentős geopolitikai szereplőnek. Ezért az országnak meg kell győznie az amerikai döntéshozókat arról, hogy képtelenek lesznek megfékezni, megzavarni vagy destabilizálni Kínát. Peking ezt csak úgy teheti meg – a kínai uralkodó elit szerint –, ha felpörgeti a fegyverkezését.

Ez a helyzet arra késztette Kínát, hogy egyre nagyobb fenyegetést érzékeljen az Egyesült Államok részéről, mivel a két ország közötti hatalmi különbség csökkent. Hszi Csin-ping, aki meggyőződéses szószólója annak az elképzelésnek, hogy az Egyesült Államok ellenséges Kína felemelkedésével szemben, nagy geopolitikai jelentőséget tulajdonít a nukleáris fegyvereknek mint a kínai hatalom prezentálásának.

Elődei, akiket Kína hagyományosan szerény nukleáris filozófiája befolyásolt, és akiknek korlátozottabb erőforrások álltak rendelkezésükre, jelentős visszafogottságot tanúsítottak Kína nukleáris képességeinek fejlesztésében, és a mennyiségi bővítéssel szemben a minőségi fejlesztéseket helyezték előtérbe. Hszi Csin-ping ezzel szemben a rakétaerőket külön fegyvernemmé minősítette, konkrét utasításokat adott ki a nukleáris modernizáció felgyorsítására, és növelte Kína nukleáris arzenáljának kifinomultságát és méretét.

A kínai elnök ahelyett, hogy egyértelműen meghatározott katonai célok elérésére törekedne, mint például az ellenség elrettentése bizonyos katonai tevékenységektől, a nukleáris fegyvereket a katonai erő szimbólumának tekinti, és úgy véli, hogy különleges befolyást gyakorolnak az ellenfélnek az erőegyensúlyról alkotott képére.

Ez a felfogás alapozza meg azt, hogy a kínai tisztviselők nukleáris erőiket „stratégiai ellensúlynak” nevezik. Ez annak a törekvésnek a része, amely arra akarja kényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy Kínával szemben engedékenyebb álláspontra helyezkedjen.

Hszi Csin-ping régóta hisz a nukleáris fegyverek révén történő stratégiai elrettentésben. Nem sokkal az után, hogy 2012-ben hatalomra került, úgy nyilatkozott, hogy Oroszország helyesen döntött, amikor az ország gazdaságának hanyatlása ellenére is prioritásként kezelte nukleáris képességeinek fejlesztését. 

(Borítókép: DF–26-os ballisztikus rakétákat szállító katonai járművek haladnak el a Tiananmen kapu előtt a második világháború befejezésének 70. évfordulója alkalmából rendezett katonai parádén 2015. szeptember 3-án Pekingben. Fotó: Andy Wong / Pool /Getty Images)