Kína stratégiai partnerei lettek, és most lehet, hogy lemondhatnak az EU-tagságról

Idén ismét elővették a javaslatot, sőt Georgia (korábbi nevén Grúzia) parlamentje már második olvasatban is elfogadta a külföldi befolyás átláthatóságáról szóló törvényt, amelynek értelmében minden olyan szervezetnek és sajtóorgánumnak, amely támogatásának több mint 20 százalékát külföldről kapja, regisztrálnia kell magát.

Az Indexen korábban beszámoltunk arról is, hogy a résztvevőket leginkább az háborítja fel, hogy a javaslat lemásolja a mintegy 10 éve bevezetett hasonló orosz törvényt, amelynek segítségével Vlagyimir Putyinnak sikerült megerősíteni hatalmát és semlegesíteni az orosz ellenzék és a kritikus sajtó zömét. Hasonlóképpen ment végbe a folyamat Belaruszban is.

Veszélyben az EU-csatlakozás

Amikor az ember Tbilisziben jár, nehéz nem észrevenni az „Ember és a Nap” névvel ellátott szobrot. Az emlékmű jól szimbolizálja Georgia történelmét. A szobrot 1981-ben, a szovjet idők alatt adták át, amikor a szobor észak, azaz Moszkva felé fordult. Már az 1990-es években is többen kifogásolták, hogy a Nap nem északról kel föl, és módosítani kellene a szobor orientációján.

A megoldást Szaakasvili hozta el, akinek az elnöksége ideje alatt nyugatra fordították az emlékművet, és a mai napig ebben az állapotában van. Lehet, hogy már nem sokáig, és egyre több helyi gondolja úgy, hogy pár év múlva már lehet, hogy valóban kelet felől fog felkelni a nap Georgiában.

Azt feltételezzük, hogy Oroszország nem nagy rajongója Georgia lehetséges EU-tagságának, és emiatt a kormány a külpolitika fő irányvonalát nyugatról észak felé fordítja

– mondta az Indexnek Nana Kokhodze helyi újságíró.

Egy másik helyi forrásunk arra mutatott rá, hogy bár a Georgiai (Grúz) Álom kormányzó párt legutóbbi kampánya „Méltósággal Európába” címmel fut, a kommunikáció a gyakorlatban sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy Georgia nem hagyja, hogy az EU vagy az USA beavatkozzon a belügyeibe.

Nana Kokhodze ezzel kapcsolatban elmondta azt is, hogy a kormánykommunikáció a törvény kritikusait és a tüntetőket a „Globális Háború Párt” tagjainak nevezi. Ez azért is érdekes szituáció, mert a 1990-es évek és a 2008-as georgiai–orosz háború nyomán az ország húsz százaléka oroszbarát szakadárok kezében van.

Az ügynöktörvénnyel kapcsolatban az EU is kifejezte aggályait, és azt is világossá tették, hogy a törvény hatálybalépése Georgia uniós tagságába is kerülhet. Nana Kokhodze rámutatott, hogy a törvénytervezet ellentétes a grúz alkotmánnyal, amely kimondja, hogy

az alkotmányos szerveknek kötelességük minden intézkedést megtenni, amely előmozdítja Georgia teljes körű EU-s és NATO-s integrációját.

Ennek fényében nem véletlen, hogy Szalome Zourabicsvili, Georgia elnöke a törvény megszavazása esetén annak megvétózására készül.

Kína terjeszkedik a Kaukázusban

Nehezen kikerülhető körülmény az ország uniós tagsága szempontjából is az, hogy Georgia már 2023. július 31-én aláírt egy olyan, stratégiai partnerségről szóló megállapodást Kínával, mint amit Orbán Viktor és Hszi Csin-ping a kínai elnök budapesti látogatásakor.

Peking hagyományosan az orosz befolyási övezet részének tekinti a térséget, és vonakodott bármiféle nagyobb lépést megtenni. A Dél-Kaukázus nem is szerepelt az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés által lefedett folyosók között.

A tágabb értelemben vett fekete-tengeri régió azonban létfontosságú geopolitikai térségnek bizonyult, ahol az Oroszország és a Nyugat közötti verseny termékeny talajt teremt más nagyhatalmak számára. Az is észszerű, hogy Peking nagyobb szerepet vállaljon a régióban, mivel igyekszik kiterjeszteni tengeri jelenlétét az egész világon. Sokan úgy vélik, hogy a kibővített partnerség Tbiliszivel Georgia Anaklia kikötőjének megépítésére fog összpontosítani, amely a Kínából Európába vezető legrövidebb útvonalon található.

Kína törekvését a Georgiával való szorosabb kapcsolatokra szintén közép-ázsiai szemszögből kell nézni.

Kína azonban szakít az eddigi trendekkel azzal, hogy vasúton, utakon és kereskedelmen keresztül fejleszti a kelet–nyugati összeköttetést.

Közép-Ázsia nagy piac, de a régióban való terjeszkedés egyben az első lépés Peking nagyobb céljának, a nyugat felé haladásának elérésében: több szárazföldi összeköttetés kiépítése az EU-val, ami az orosz útvonal alternatívájaként szolgálhat.

A Dél-Kaukázus az egyik ilyen alternatíva. Földrajzilag ez a legrövidebb összeköttetés a kínai Hszincsiang és az EU-tagállam Románia között. Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet és a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója korábban az Indexnek elmondta, a Dél-Kaukázus a globális kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú régió, amelynek biztonságpolitikai értelemben vett stabilitása kritikusan fontos. Itt halad át a Középső Folyosó által a kelet–nyugati és az INSTC által az észak–déli irányú kereskedelem is.

Nem a kínai kapcsolatok jelentik a legnagyobb bajt

Ugyan Georgia Kínához való közeledése mérlegelendő szempont az EU-csatlakozás vizsgálata során, ám jóval nagyobb súllyal esnek latba az EU-nál a georgiai demokratikus intézményekkel kapcsolatos aggályok. A civil társadalom, az ellenzéki politikusok és a nyugati média gyakran számol be a georgiai demokrácia visszaesése miatti aggodalmakról.

Úgy tűnik, hogy Georgia, amely korábban nyugati orientáltságú ország volt, mára többvektoros külpolitikát folytat, amit nemcsak a Kínával való együttműködés jellemez, hanem az is, hogy Georgia elutasítja az oroszellenes álláspontot, vagy az, hogy Törökországgal kötöttek fokozott biztonsági együttműködést.

Ebben a kontextusban a szoros politikai kapcsolatok vagy a kínai politikai rendszerrel kapcsolatos kiegészítő nyilatkozatok némi riadalmat kelthetnek Brüsszelben, Georgia EU-törekvéseit tekintve azonban a Kínához fűződő kapcsolatok önmagukban még nem okoztak komoly nézeteltérést Tbiliszi és Brüsszel között.

(Borítókép: A „külföldi befolyás átláthatóságáról” szóló törvényjavaslatot ellenző tüntetők gyülekeznek a grúz fővárosban, Tbilisziben, a parlament épülete előtt 2024. május 5-én. Fotó: Davit Kachkachishvili / Anadolu / Getty Images)