Akadályokba ütközött a szélsőjobb kormányalakítás Hollandiában

Szerdán tart vitát a holland parlament a tavalyi parlamenti választás után koalíciós tárgyalásokat folytató, majd a közös kormányzásban megállapodó leendő kormánykoalícióról.

Mint ismert, a választásokat meglepetésre a muszlimellenes üzeneteket a migrációs, lakhatási és megélhetési válságra cserélő, Geert Wilders vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV) nyerte, azonban Wilders eddig politikai karanténban volt, ami egy eddig ismeretlen helyzet elé állította a holland mainstream pártokat.

Wilders egy színtiszta jobboldali kormányt szeretett volna vezetni, amiben részben meg is sikerült állapodni,

A közel hat hónapig tartó tárgyalások során ugyanis az egykoron Mark Rutte vezette neoliberális Szabad Demokrata Néppártnak (VVD), az establishmentellenes, centrista Új Társadalmi Szerződésnek (NSC) és az agrárius populista Farmerek és Polgárok Mozgalmának (BBB) sikerült megegyezni Wildersszel a kormányprogramról, azonban egyik legfontosabb feltételként azt szabták meg, hogy Wilders helyett a miniszterelnök egy pártnélküli technokrata legyen.

Ugyanakkor nem indul jól a történelmi kabinet, ugyanis a miniszterelnöknek szánt Ronald Plasterk – aki egyébként a koalíciós tárgyalásokat vezető úgynevezett verkenner volt –

Az egykoron még baloldali Munkáspártban politizáló, ám nyugdíjba vonuló Plasterket még márciusban vádolták meg azzal, hogy nem etikusan járt el cégének eladásakor – míg a biotech startupjának értékesítéséből ő 32 millió eurót profitált, addig a cég felfuttatását lehetővé tevő tudósok és az amsterdami egyetem semmit sem látott az NRC oknyomozó cikke szerint.

Ugyan Plasterk tagadja a vádakat, miszerint bármilyen törvénybe ütközőt tett volna, azonban hétfőn bejelentette, hogy emiatt nem fogadja el Wilders felkérését a miniszterelnöki pozícióra. Közleményében úgy fogalmazott, hogy az ellene megfogalmazott vád „lényegében valótlanság és egyébként hiábavaló”, de az szerinte ellehetetlenítették, hogy miniszterelnökként jól kormányozhasson.

Így jelenleg nemcsak Wilders, de leendő koalíciós partnerei, a VVD-t vezető Dilan Yesilgöz, az NSC-vezér Pieter Omtzigt és a BBB-elnök Caroline van der Plas is nehéz helyzetbe került, miközben a programjuk miatt a választók sem teljesen elégedettek.

Előhúzni egy nevet a világ legkisebb kalapjából

Mint arról korábban beszámoltunk, Wildersék már a koalíciós tárgyalásoknak is elég nehezen álltak neki. Pártjának, a Szabadságpártnak ugyanis hivatalosan csak ő a tagja, kormányzati tapasztalattal pedig egyik képviselője sem rendelkezik, emellett pedig nagyon sok kérdésben másképp látják a világot koalíciós partnerei.

A pártszervezet hiányának egy másik problémája, hogy emiatt a PVV-kádereket és háttérben dolgozó szakembereket sem tud igazán felmutatni,

Ráadásul koalíciós partnerei már korábban kikötötték, a leendő kormány vezetője nem lehet sem maga Wilders és lehetőleg PVV-s sem, míg a párt múltja, illetve a leendő koalíción belüli törésvonalak miatt sokaknak nem is annyira hívogató a miniszterelnöki szék.

A miniszteri névsort a négy koalíciós partnerrel összeállító Richard Van Zwol korábban azt nyilatkozta, 4–5 hét múlva állhat fel a kormány, ugyanakkor az még azelőtt volt, hogy Plasterk nevét ki kellett húzni a lehetséges kormányfőjelöltek közül.

Így a háttérben jelenleg intenzív casting folyik a miniszterelnöki bársonyszékért, és jelenleg rendkívül kérdéses, mikor találnak majd egy jelöltet. Van Zwol a VVD-t vezető Yesilgözzel lebonyolított találkozója után szűkszavúan csak így kommunikálta a kialakult helyzetet:

a jelenlegi szakaszban nem tudok nyilatkozni.

Emiatt több mint valószínű, hogy a koalíciós megállapodásról szóló, szerdán kezdődő parlamenti vitán a képviselők nem fogják megtudni, ki fogja átvenni Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnök helyét, de az is elképzelhető, hogy még kérdőjelesen sem fognak hallani egy nevet sem.

Így sem szerelemből állnak össze a koalíció tagjai

A négy párt közel fél éven keresztül tárgyalt, és végül több fontos kérdésben is megállapodott a koalíciós szerződést illetően. Egyik legfontosabb a választási kampány egyik fő témáját adó migráció kérdése volt. Ennek kapcsán ugyan felvizezték a szélsőjobboldali párt tervezetét, de így is jóval szigorúbb lesz több uniós tagállami szabályozásnál. Ezenkívül kezelnék a lakhatási válságot, ahogy az államadósságot is csökkentenék.

Bár annyi költést ígérnek programjaikra, amennyivel közben csökkentik máshol a költségvetést – például százmillióval a közmédia költségvetését –, de az államháztartási deficitet három százalékra tervezik, ami az államadósság növekedésével jár, ez pedig további kiadáscsökkentéshez vezethet. Ráadásul a spórolások egy része olyan nem is biztos, hogy megtörténik – ilyen tétel például az Európai Uniónak fizetendő pénzek csökkentése, vagy hogy a menekültek egy részének kitoloncolásával közel egymilliárd eurót nyerne a költségvetés.

Ráadásul egy, a kormányra készülő pártok szavazóival készített közvélemény-kutatás szerint szavazóik nem elhanyagolható része talál problémás pontokat a programban.

Emellett az is kérdéses, hogy egy ilyen színes, a centrumtól a szélsőjobbig terjedő kormány miként fog működni egy külső, technokrata miniszterelnökkel az élén. Wilders múlt héten azt nyilatkozta, szerinte a választók elégedettek lesznek a kormányprogrammal, és ugyan több helyen kompromisszumokat kellett kötniük, de ez a koalíció négy tagja számára is felvállalható program.

de tisztelik egymást, és a nehézségek ellenére sikerült megállapodniuk – mint fogalmazott, voltak jó és rossz pillanatok is az elmúlt fél évben, és ő úgy látja, a PVV–VVD–NSC–BBB-kormány eleve nem egy szerelem, hanem egy érdekházasság. A PVV-elnök ehhez hozzátette, dolgozni fognak majd az együttműködésen, hiszen minél jobban kijönnek egymással, annál tovább tudnak közösen kormányozni.

(Borítókép: Geert Wilders 2023. október 9-én Hágában, Hollandiában. Fotó: Patrick van Katwijk / Getty Images)