Megindult a verseny a helikopter-balesetben meghalt iráni elnök posztjáért

Iránban a forradalom után egy olyan politikai-kormányzati rendszer jött létre, amelyikben a vallási vezetés korlátlan hatalmát rafináltan konstruálták meg. Az iráni alkotmány kimondja, hogy a legfelsőbb hatalmat Allah gyakorolja, amelyből következik, hogy a hatalom kizárólagos birtokosai a vallási vezetők. Vannak ugyanakkor választások, alkotmány, parlament, kormány, helyi önkormányzat stb., ami egy olyan állami rendszert jelent, ahol minden döntés végső soron a vallási vezetés érdekeinek felel meg. Ennek garanciája a politikai pluralizmus hiánya, ugyanis nincsenek politikai pártok, és a parlament képviselőivé is csak olyanok választhatók, akiket a legfelsőbb vallási vezető jelöl. Khomeini ajatollah 1989-es halála óta ezt a posztot Ali Hámenei tölti be.

Az ő kezében összpontosul a legnagyobb hatalom. Feladata megszabni az ország politikai irányvonalát, és a legfontosabb társadalmi kérdésekben irányt mutatni. Van ugyan államfő és vannak miniszterek is, de az ő dolguk leginkább a megszabott politika kiszolgálása. Az ő joga kinevezni a legfelsőbb bíróság vezetőjét, az Őrök Tanácsának hat tagját, a hadsereg és a Forradalmi Gárda (ez utóbbi egyfajta iszlám munkásőrség, elit csapat) vezetőit, alsóbb vallási vezetőket, de még az állami média vezetőiről is ő dönt.

Az Őrök Tanácsa az ország egyik legfontosabb testülete, amely 12 tagból áll, ezek felét a legfőbb vezető, a másik hatot pedig a legfelsőbb bíróság vezetője nevezi ki, majd a parlament jóváhagyja. A tagok civil- és vallásjogászok. Feladatuk közé tartozik, hogy ellenőrizzék, „átvilágítsák” a választott testületekbe jelölteket, hogy előéletük, életvitelük megfelel-e az iszlám előírásoknak. Tehát ők engedélyezik, hogy valaki indulhat-e például parlamenti képviselőként, de még az államfőjelöltek sem kerülhetik el vizsgálatukat, vagyis szerepük az előzetes politikai szelektálás, vallási indokokkal. A jelöltek személyét a legfőbb vallási vezetőnek is jóvá kell hagynia. 

A legfőbb vezető mellett az elnöké a második legfontosabb pozíció, de feladata  inkább hasonlít a hagyományos, nyugati értelemben vett kormányfői szerepre, mint egy államelnökire. Leginkább a minisztériumok és az államapparátus irányítása tartozik hozzá. A hatalom harmadik legfontosabb pillére Iránban a Szakértők Gyűlése. Ennek a 86 tagú, kizárólag egyházi hátterű személyekből álló testületnek feladata megválasztani a Legfőbb Vallási Vezetőt, ellenőrizni tevékenységét, és ha ezzel nem elégedettek, akkor joga van elmozdítani is. Tagjairól egyébként nyolcévente a választópolgárok döntenek.

De kik most a jelöltek ezen a plurálisnak nem nevezhető pályán?

Bár a gyengélkedő és 85. évét betöltő Ali Hámenei számára nem a legjobbkor jött Raiszi halála, az elnökválasztás gyors lebonyolításával igyekszik fenntartani a rendszer működését és stabilitását. Az 1979-es iráni forradalom győzelme óta ez a mostani lesz a 14. elnökválasztás. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy legfeljebb tíz jelöltnek engedik meg az indulást az első fordulóban, bár 2021-ben csak négy elnökjelölt volt.

Szajed Dzsalilival azért érdemes kezdeni, mert már jelezte, hogy indul. Már kétszer volt elnökjelölt, négy éve éppen Raiszi javára lépett vissza. A keményvonalas politikus eddigi karrierje zömében az iráni külügyminisztériumhoz kötődik.  2007 és 2013 között  a Nyugattal folytatott egyeztetéseken  ő volt az ország főtárgyalója az iráni atomprogramról .

Most hétvégén háza előtt, hívei körében megjelent a korábbi államfő, Mahmud Ahmedinedzsád, és komolyan tipródva elmondta, hogy még fontolgatja az indulást. Figyelembe véve korábbi populista megszólalásait, nem valószínű, hogy az Őrök Tanácsa átengedi. Ő volt az, akinek budapesti előadása 2024 májusában a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen óriási felháborodást váltott ki a hazai zsidóság körében, mert már korábban ismertek voltak az egykori elnök holokauszttagadó és Izrael-ellenes nézetei.

Alireza Zakani ugyanolyan nehézsúlyú keményvonalas, mint Dzsalil. Ő jelenleg Teherán főpolgármestere, saját bevallása szerint még nem döntött, mások szerint már gőzerővel szervezi kampánycsapatát. Hagyományosan konzervatív nézeteiről ismert mind Parviz Fattah, a kiterjedt üzleti hálózatnak, a Mostazafan Alapítványnak a korábbi vezetője, mind pedig Mohamed Baker Kalibaf, aki 2020 és 2024 között volt parlamenti elnök. 

Mivel a reformistákat már gyakorlatilag évek óta kiszorították a parlamentből, ezért a harc igazából a hagyományos konzervatívok és a konzervatívok szélsőjobbjához sorolt belső frakció, a Paydari Front (Állhatatosok Frontja) között várható. Ez olyan keményvonalas, Nyugat-ellenes síita felsőbbrendűséget képviselő csoportosulás, amely mindenféle kompromisszumot elutasít a külvilággal, beleértve az atomalkut is.

Egyelőre kétséges, hogy a centristának tartott, 12 éven át a parlamenti elnökséget betöltő Ali Laridzsáni elindul-e, vagy engedik-e neki, hogy induljon. Ha megkapja az induláshoz szükséges engedélyt, az egyben üzenet is, hogy a rezsim tisztában van vele, az új elnöknek valódi felhatalmazásra van szüksége. Laridzsánit egyébként támogatja a korábbi államfő, Hasszan Roháni is.

Az iráni média persze azt is pedzegette, ha egy ponton az elnökjelöltségi verseny kiszámíthatatlan fordulatokat venne, akkor egyszerűen felkérik a Raiszi halála után átmenetileg államfői posztot kapott alelnököt, Muhammad Mokbert, hogy töltse be ő még öt évig az elnöki tisztet. Az iráni elnökjelöltségi verseny tehát messze nem demokratikus, de egyelőre kiszámíthatatlan, hogy ki kivel szövetkezve tud nyerőbb helyzetbe kerülni a június 28-i voksolásra.

(Borítókép: Az iráni parlament Teheránban 2024. május 27-én. Fotó: AFP)