Arnold Schwarzenegger apja is feltűnt a náci bűnöket leleplező könyvben

A napokban mutatták be Ausztriában a „Végrehajtó hatalom: Az osztrák rendőrség és a nemzetiszocializmus” című könyvet, amely lerántotta a leplet arról, milyen szerepet játszott az osztrák rendőrség a nemzeti szocialista időszakban – írja a Kronen Zeitung.

Ez egy sötét téma. Tehát amikor a nemzetiszocializmus idején az osztrák rendőrségről beszélünk, akkor a jelenkori osztrák történelem egy különösen sötét fejezetével van dolgunk

– mondta Barbara Stelzl-Marx szerkesztő és kortárs történész, a Grazi Egyetem munkatársa, a Ludwig Boltzmann Kutatóintézet vezetője.

A kutató felhívta a figyelmet, hogy a letartóztatásokért és a háborús bűnökért kezdettől fogva a rendőrség volt a felelős, de a rendőrök között ott volt a teljes spektrum: elkövetők és bűnözők, áldozatok és ellenállók. Úgy gondolja, hogy a központi dolog itt a személyes cselekvési szabadság, ami ma a rendőrhallgatók képzése szempontjából is érdekes lehet.

A „Végrehajtó hatalom: Az osztrák rendőrség és a nemzetiszocializmus” című könyv most leírja, hogyan viselkedtek az emberek ebben a szélsőséges erőszakos helyzetben. Az alkotást a sajtótól már-már forrón mutatták be ünnepélyesen múlt pénteken a Belügyminisztériumban. A „kényelmetlen igazságokat tartalmazó könyv” életrajzai különösen izgalmasak – magyarázza Stelzl-Marx.

Arnold Schwarzenegger apjának szerepe

Az osztrák származású hollywoodi sztár és Kalifornia egykori kormányzója, Arnold Schwarzenegger édesapjának, Gustav Schwarzenegger története is bekerült a könyvbe. A kutatást maga Arnold Schwarzenegger indította el azzal, hogy egy megkeresést küldött a Simon Wiesenthal Központhoz, kérve, hogy vizsgálják meg apja katonai szolgálatát.

Mint kiderült, Gustav Schwarzeneggert 1930-ban vették fel zenészként a fegyveres erőkbe. 1939-ben tábori csendőrként kísérte a Lengyelország elleni támadást. 1941-től a Szovjetunió hadjárata során harcokban és terepbiztosításban is részt vett, azonban hamar kiesett a harcokból, mivel megsebesült és maláriában szenvedett.

Miután kiszabadult, 1944-től a háború végéig a felső-stájerországi Mürzzuschlag csendőrőrmesteri rangjában dolgozott. A háború után tagadta, hogy az NSDAP tagja lenne, amelyhez az akták szerint 1941 januárjában csatlakozott. Hittek neki, így „tehermentes” maradt a szövetségi csendőrséggel.

A belügyminisztérium az első osztály Ausztriában, amely nyíltan szembeszáll náci múltjával. A Grazi Egyetem/Ludwig Boltzmann Háborús Következmények Kutató Intézetéből, az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívumából és a Mauthausen Memorial Szövetségi Intézetből álló külső konzorcium mélyreható tudományos kutatásán keresztül, amelyet a szövetségi minisztérium egyik projektcsapata támogat. A kutatók átfogó képet alkottak a náci korszak osztrák rendőrségéről egészen a második köztársaságig, annak minden megszakításával és folytonosságával

– fogalmazott Gerhard Karner belügyminiszter.

A rendőrség szerepe a holokausztban

Mint a lap írja, ma már tudjuk, hogy az osztrák rendőrség központi szerepet játszott a náci uralom érvényesítésében és fenntartásában. Ennek a rendnek az alapja a megfigyelés, az elnyomás és a terror volt. A politikai ellenfeleket, illetve bűnözőnek vagy antiszociálisnak besorolt személyeket az 1938-ban alapított mauthauseni koncentrációs táborba és annak altáboraiba zárták be. A foglyok éhségben szenvedtek, ráadásul kemény munkára kényszerítették őket. Az ott állomásozó „Politikai Osztály” vezető tisztségviselőinek többsége bűnügyi rendőr volt. Nyilvántartást vezettek a foglyokról, kihallgatták őket, és megállapították, hogy kinek kell a gázkamrába mennie, vagy kit lőnek nyakon.

„A rendőrség akkor is szerepet játszott, amikor szökések történtek a táborból” – magyarázta Gregor Holzinger társszerkesztő, a Mauthausen Memorial munkatársa. A leghíresebb a szovjet hadifoglyok tömeges kitörése volt 1945 februárjában, amely cinikusan a mühlvierteli „nyúlvadászatként” vonult be a történelembe. Az incidensben a környék valamennyi rendőrcsapata részt vett.

Andreas Kranebitter társszerkesztő, az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívumának munkatársa ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a náci korszakban is volt ellenállás a rendőrségen. Szerinte ez nagyon bátor dolog volt, mert „saját intézményeik ellen, saját kollégáik ellen kellett kiállniuk. És a saját kollégái is üldözték őket.”