Nem volt mindig ilyen érzékeny a nemzetközi futballvilág az orosz agresszorral szemben

Azzal, hogy 2022. február 14-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, a most zajló labdarúgó-Európa-bajnokságra készülő orosz nemzeti válogatott lába alól kihúzták a szőnyeget. Két héttel az inváziót követően, február 28-án az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) már ki is zárta az oroszokat, így októberben a selejtezőcsoportok összeállításának frankfurti sorsolásán Oroszország neve egyik kalapban sem szerepelt. (A büntetés mérlegelésénél az oroszokat kiszolgáló Fehéroroszország kizárása is felmerült, ám végül az őket idegenben 5–0-ra verő Svájc és Románia jutott tovább az I csoportból.) Az oroszoktól a szentpétervári BL-döntő megrendezésének jogát is elvették.

Erős spanyol gesztus – Magyarország

Tekintettel arra, hogy az Európa-bajnokság, mint a kontinens egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó futballviadala csak 1960-tól indult, a Magyarországgal szembeni 1956-os orosz katonai agresszió, illetve az arra adott európai reakciók még nem tükröződhettek benne. Nem érdektelen ugyanakkor, hogy a szovjet labdarúgó-válogatott nemzetközi versenyen elért három aranyérme közül az egyiket épp 1956. december 8-án, a magyar forradalom vérbefojtása után szerezte meg. A nyári olimpiát ekkor november 24. és december 8. között Melbourne-ben rendezték. A Népsport korabeli beszámolója szerint a döntőre az eső ellenére 100 ezer néző volt kíváncsi a helyszínen. A novemberi történések elleni tiltakozásnak nem maradt sok nyoma a labdarúgó-eseményen, ha csak nem értékeljük a magyar sportlap névtelen tudósítójának sorait, aki szerint:

Sötét felhők kergették egymást az égbolton, és hideg szél söpört végig a stadionon.

Ha valamelyik labdarúgó-válogatott az ’56-os forradalom eltiprásának kárvallottja volt, az a magyar ifjúsági válogatott, az MLSZ ugyanis összes december 1-je utáni mérkőzését letiltotta, és erről táviratban tájékoztatták a mérkőzések lejátszásában érdekelt svájci, olasz és NSZK labdarúgó-szövetségeket is. Felnőtt válogatottunk szeptember 23-án (egy hónappal a forradalom kitörése előtt) még 1:0-ra verte Moszkvában a szovjeteket, utolsó mérkőzését pedig október 14-én Ausztria ellen játszotta. Az orosz invázió után azonban elveszítette alapembereit – Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán is külföldön maradt –, az aranycsapat szétesett, a nagyok közül többen Spanyolországban találták meg új csapatukat.

A magyar nemzeti tizenegy szovjetekhez fűződő különös viszonyát az első Európa-bajnokság (akkori nevén Európai Nemzetek Kupája) is megmutatta. 1960-ban az elsőként Franciaországban megrendezett kontinensbajnokságon csapatunk rögtön az első körben összekerült a szovjet válogatottal, ahol oda-vissza kikaptunk. Nagy meglepetésre viszont

A szovjet típusú szocialista hatalomgyakorlás az 1960-as labdarúgó-viadalon azonban nem maradt teljesen reflektálatlanul. A lengyeleket kiejtő és esélyesnek számító spanyol csapat a négyes finálét megelőző selejtezőben (a negyeddöntőben) a szovjetek ellen az antikommunista autoriter elnök Francisco Franco tábornok utasítására – egyértelműen politikai okból – egyszerűen nem állt ki.

Lánctalpak és vidám fieszta – Afganisztán

1979 decemberében a szovjet csapatok megszállták Afganisztánt, 1980-ra már csaknem 100 ezer fős intervenciós hadsereg állomásozott az országban. Az iszlám térhódításának megakadályozásával és a szovjet rendszer megszilárdításának igényével indokolt szovjet invázió egészen 1989 februárjáig tartott és becslések szerint 1 és 2 millió közötti afgán áldozata volt.

1980 júliusában először rendeztek nyolccsapatos Európa-bajnokságot, ezúttal Olaszországban. Ennek előkészületi mérkőzéseit már 1978-ban elkezdték lejátszani. A szovjet csapat a 6. csoportban szerepelt, de még mielőtt sor került volna a fegyveres beavatkozásra Afganisztánban, a csapat a 4. helyen végzett és kiesett. (Bár a magyar válogatott ugyanebben a csoportban 1978-ban legyőzte 2–0-ra, ’79-ben pedig 2–2-t játszott a szovjetekkel, csak a második helyet tudta megszerezni és szintén kiesett.)

A szovjet katonai agressziót ugyan a nemzetközi közvélemény elítélte, az Egyesült Államok pedig még kereskedelmi szankciók bevezetéséről is döntött, igazán nagy visszhangot nem váltott ki a futball különböző színterein. Az USA, és vele együtt több tucat ország ugyan magáévá tette a híres szovjet atomtudós, Szaharov felhívását, amellyel kezdetben az 1980-as moszkvai olimpiát Görögországba akarták áthelyeztetni, végül pedig bojkottálták az egész eseményt,

A látványos tiltakozások elmaradásában közrejátszhatott, hogy az 1984-es Eb-re az oroszok ki sem jutottak, később pedig – a nyolcvanas évek második felére – a politikai fókusz a Szovjetuniót illető glasznoszty és peresztrojka irányába tevődött át (mi több, 1987-ben már az afganisztáni kivonulás terve is felmerült).

1988. június 10-től szintén Németországban (az NSZK-ban) rendezték a foci-Eb-t, ekkor azonban még javában páncélosok dübörögtek Afganisztán földjén, ugyan már Oroszország irányába, de még a visszavonulás útvonalán sűrű bombázásokkal. A Szovjetunió együttese a 3. csoport selejtezőköréből jutott végül a döntőbe, ahol a hollandokkal szemben csak az ezüstérmet szerezték meg. Marco van Basten, a hollandok gólkirálya fanatikus szurkolótáborról áradozott, az Eb értékelésekor nyoma sem volt nagypolitikai utalásoknak. Rinus Michels, Hollandia szövetségi kapitánya értékelése szerint ez volt eddigi pályafutása legszebb eseménye.

A most zajló 2024-es németországi Európa-bajnokságra az ukránok Münchenbe hozták a porrá lőtt harkivi stadion egy teljes szektorát, hogy azt kiállítva mutassák meg a focidrukkereknek a háború brutalitását és hatását a sportra.

(Borítókép: Egy harkivi stadion lelátójának installációja Münchenben 2024. június 17-én. Fotó: Angelika Warmuth / Reuters)