Komoly bajban a NATO, ezekkel a nehézségekkel kell megküzdenie Mark Rutténak

Mark Ruttét, aki 14 éve vezeti az EU ötödik legnagyobb gazdaságát, széles körben hatékony konszenzusépítőnek tartják. Ugyanakkor határozottan kiállt Ukrajna mellett is, többek között a közelmúltban erőfeszítéseket tett az ukrán pilóták F–16-os vadászgépekre való kiképzésére − írja a Politico.

Ám még a tapasztalt politikus számára sem lesz sétagalopp a politikai karrierjének következő fejezete. A lap összeszedte az öt legnagyobb kihívást, amellyel meg kell majd küzdenie.

1. Donald Trump lehetséges visszatérése

Négy héttel azután, amikor Mark Rutte megkezdheti a munkáját, az amerikaiak az urnákhoz járulnak, és újra elnökké választhatják a NATO-val szemben szkeptikus Donald Trumpot.

Kampánykörútján Trump azzal fenyegetőzött, hogy ha visszakerül a Fehér Házba, megvonja az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket. Ha ezt véghez is viszi, az súlyos csapást mérhet a NATO-szövetségesek hitelességére, hogy segítsenek Ukrajnának megvédeni magát Oroszországgal szemben, mivel az Egyesült Államok messze a legnagyobb katonai segélyt nyújtja Kijevnek.

Donald Trump újraválasztása szinte biztosan kisiklatja a NATO azon tervét is, hogy felkészítse Ukrajnát a jövőbeli tagságra, beleértve az Ukrajna eredetileg szovjet típusú hadseregének nyugatiasítását célzó erőfeszítéseket.

2. Putyin téli hadjárata Ukrajna ellen

Amint Rutte hivatalba lép, Ukrajna is segítségül fogja hívni a tél közeledtével. Az elmúlt hónapokban Oroszország fokozta az ukrán hő- és vízerőművek elleni támadásokat, és olyan infrastrukturális létesítményeket rombolt le, amelynek teljes helyreállítása hónapokig, ha nem évekig tart.

A kulcs Stoltenberg leköszönő NATO-vezér szerint a több légvédelmi rendszer átadásában rejlik, amelyek megvédhetik az energiaszolgáltatókat, valamint a sérült létesítmények javításán dolgozó karbantartókat.

A NATO-országok is küzdenek azért, hogy légvédelmi rendszereket küldjenek − vagy Rutte saját országa esetében gyártsanak. Azonban Európának nincs annyi raktáron, amelyekből átadhatna, az Egyesült Államokban a kongresszusban elmaradt az előrelépés, és az Oroszországhoz fizikailag közel lévő országok nem szívesen adják fel légpajzsaikat ebben a veszélyes időszakban.

3. Rávenni a NATO-tagokat a fizetésre

A NATO ezen a héten ünnepelte, hogy a szövetségesek rekordszámú tagja (23 ország) elérte a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi kiadási célt. Hollandia éppen idén lépte át ezt a küszöböt.

A dél-európai nemzetek fizetik a legkevesebbet. Olaszországban a 2024-re vonatkozó becslések szerint a tavalyi, már eleve alacsony 1,5 százalékos értékről enyhe csökkenés következik be. Spanyolország idén csak 1,28 százalékot fog költeni. Szomszédja, Portugália 1,55 százalékot vállalt.

Mediterrán barátaink gyenge teljesítménye tökéletes fegyver Trump számára

− mondta egy névtelenséget kérő, magas rangú diplomata a balti térségből. A régió határozottan kiállt az Oroszországgal szembeni keményebb megközelítés mellett.

4. A keleti szárny sérelmei

Az Oroszországgal határos országok nem Mark Rutte legnagyobb rajongói. Mérgesek az alacsony holland védelmi kiadások miatt, és különösen felháborítja őket, hogy a NATO-ban a vezető szerepet mindig is egy nyugat- vagy észak-európai politikus kapta, holott a keleti szárny országai már negyed évszázada tagjai a szövetségnek.

Kaja Kallas észt miniszterelnök nem szállt be a NATO vezetői posztjáért folyó versenybe, miután közölték vele, hogy nem kapná meg az olyan országok támogatását, mint az Egyesült Államok, Franciaország és Németország (most ő a befutó az EU következő külügyi vezetői posztjára). Attól tartottak, hogy kinevezését Moszkva az eszkaláció fokozásának tekintené. Klaus Iohannis román elnököt, aki valóban indult a posztért, csak Magyarország támogatta egy rövid ideig, és csak taktikai okokból.

A keleti szárny országai most valószínűleg több képviseletet fognak kérni a NATO másodlagos szintjén: a főtitkárhelyettesi (DSG) pozícióban és a különböző, egyes területekért felelős másod-főtitkárhelyettesi (ASG) posztokon.

A munkakörök elosztása már jó ideje fájó pont a keleti országok számára. Míg a leköszönő DSG román, addig mind a hét ASG nyugati − kettő az Egyesült Államokból, egy-egy Németországból, Hollandiából, Nagy-Britanniából, Olaszországból és Franciaországból. Egy másik ASG-állás betöltetlen.

NATO-vezetőként Rutte egyik első feladata a helyettese kinevezése lesz – és nagy nyomás nehezedik rá, hogy egy keleti országból nevezzen ki valakit.

5. Európa Putyin-barát, NATO-ellenes vezetői

Nem csak Trumpot kell Rutténak meggyőznie ahhoz, hogy a NATO életben maradjon. Európa-szerte virágzanak a NATO-szkeptikus, Putyinnal jó viszonyt ápoló szélsőjobboldali pártok.

Franciaország például egy olyan parlamenti választás küszöbén áll, amelyen a szélsőjobboldali Nemzeti Összefogás jelentős győzelmet arathat.

Mark Rutte természetesen jól ismeri ezt a történetet. Bizonyos értelemben akkor kezdett el gondolkodni indulásán a NATO vezetői posztjáért, amikor világossá vált, hogy jobbközép Szabadság és Demokrácia Néppártja el fogja veszíteni a holland választásokat Geert Wilders szélsőjobboldali Szabadságpártjával szemben, ami meg is történt.

Wilders, akit tavaly arról kérdeztek, hogyan vélekedik Vlagyimir Putyinról, a Russia Todaynek azt mondta: „Én tapsolok neki, ahogy Trump úrnak is tapsolok, mert olyan vezetők, akik az orosz és az amerikai nép nevében állnak ki.”

Összegezve: attól biztos nem kell tartania Rutténak, hogy az új posztján unatkozni fog.