Ferenc pápa elvesztette a kontrollt liberális forradalma felett

Tavaly novemberben egy fagyos délutánon Berlin központjában néhány száz német katolikus politikus, teológus és iparmágnás gyűlt össze a Hotel Titanic Chaussee csillárokkal díszített nagytermében, hogy az utolsó simításokat végezze el egy ambiciózus reformon, amely lehetővé tenné számukra, hogy gyakorlatilag felülbírálják saját püspökeiket – és ezáltal a Szentszéket.

A több órán át tartó lármás gyűlésen a küldöttek arról panaszkodtak, hogy Ferenc pápa cserben hagyta a német egyházat olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint az egyházi szexuális visszaélések, a melegházasság és a transzneműek jogai, amelyekben a német hívek kétségbeesetten kerestek előrelépést − írja riportjában a Politico.

A tudomány segítségével már rájöttünk, hogy több mint két nem létezik – és a pápa mégis elutasítja ezt! Senki sem tudja, mi az álláspontja, folyton változtatja a véleményét. Nincs egyértelmű vonalvezetés a tetteiben, nincs benne logika

– füstölgött Andreas Lob-Hüdepohl teológus.

Ferenc pápasága kezdete óta szembesül a konzervatívok támadásaival, akik aggódnak, hogy túl messzire ment olyan kérdésekben, mint a homoszexualitás, az abortusz és a kapitalizmus megközelítése. A Berlinben összegyűltek azonban épp az ellenkezőjére panaszkodtak: hogy nem elég liberális.

Ferencet azért választották meg, hogy megújítsa a katolikus egyházat

– mondta Thomas Söding, a Német Katolikusok Központi Bizottságának alelnöke novemberben a német fővárosba érkezett csoportnak. De mivel a pápa nem tudott érdemi változást elérni, az egyház archaikus és változatlan maradt – mondta –, így a németek kénytelenek megpróbálni a saját útjukat járni.

Tévedés lenne azt állítani, Ferenc semmit sem tett azért, hogy kiérdemelje a liberális forradalmár hírnevét. Pápaságának kezdete óta borzolja az egyházi kedélyeket a szexualitásról, a gazdaságról, a bevándorlásról és a klímaváltozásról szóló társadalmi vitákba való beavatkozásával. Bevezetett néhány valódi reformot, beleértve a magas rangú szentszéki tisztségek megnyitását a nők előtt, és híresen toleráns filozófiát vall. Azt is kijelentette, hogy a mennyország nyitva áll az ateisták előtt. Amikor az első külföldi útjáról visszatérve a pápai repülőgépen újságírók a meleg papokról kérdezték, a pápa így válaszolt: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”

Mindezt az alázatra való szembetűnő erőfeszítés kísérte. Ferenc úgy döntött, hogy a Vatikán szűkös Santa Marta vendégházába költözik a korábbi pápák fényűző lakhelye helyett, és a golyóálló pápamobilt egy tengerészkék Ford Focusra cserélte.

Nem onnan érkeznek a támadások, ahonnan mindenki gondolta volna

De még akkor is, amikor az Egyesült Államokban, Afrikában, és magában a Vatikánban a konzervatívok füstölögtek Ferenc öntudatosan populista megközelítése miatt, a tekintélye elleni komoly jobboldali támadások elmaradtak. Ehelyett a nagyobb kihívást azok jelentették, akik azt kifogásolták, hogy a pápa liberális reformjai félszívűek voltak, és nem vezettek teológiai változásokhoz, miközben botrányok árnyékolták be őket.

A progresszív katolikusok Németországban és máshol is megragadták Ferenc azon törekvését, hogy némi konzultatív demokráciát vigyen az egyházba – azt a kezdeményezést, amelyet „szinodalitásnak” nevezett el. Azóta ezt arra használják, hogy magukhoz ragadják a felszentelt papok számára fenntartott hatásköröket, és a helyi filiákat a nekik jobban tetsző irányba tereljék. Sokan valóban arra akarják felhasználni a zsinati eljárást, hogy ténylegesen megváltoztassák az egyházi törvényeket.

Az elmúlt év nagy részében a német kihívás végigsöpört a katolikus egyházon, ami a skizma veszélyére figyelmeztetett, és konzervatív szigorítást sürgetett. Nem maradt észrevétlen, hogy az egyházi tekintélyt fenyegető veszély éppen azokban a régiókban tört ki, amelyek a 16. századi lutheri változások bölcsői voltak. Tavaly egy neves érsek „a reformáció óta a legnagyobb válságnak” nevezte a német egyházban történteket. És bár a lázadás nemrégiben lecsillapodott, nem látszik, hogy véget érne.

A sors iróniája, hogy a német katolikusok számára a Vatikán elleni kihívás eszközét maga Ferenc adta. Pápasága során ő maga több nagy, egyházi szintű konzultációs fórumot, úgynevezett szinódust alapított, miközben kiterjesztette ezek hatókörét a laikusokra is, és másokat is bátorított, hogy vegyenek példát róla.

Két tűz között

Egyesek szerint a németek a tűzzel játszanak, amikor tévesen úgy vélik, hogy a 2000 éves egyház, amelynek hierarchiája alapvetően tekintélyelvű, valaha is úgy működhet, mint egy modern demokrácia.

Félreértették a pápát. A pápa nem liberális

– mondta a lapnak Jean-Claude Hollerich bíboros, Ferenc közeli szövetségese. Szerinte a német egyház az „agresszív lobbizás” és az amerikai stílusú kultúrharcos polarizáció áldozata. Az ilyen politizálás – tette hozzá sötéten – „rombolja az egyház egységét”.

Ferenc a liberális Európa és a túlnyomórészt konzervatív globális dél között vergődik. Nagyrészt azzal van elfoglalva, hogy megfékezze – vagy lecsillapítsa – a mindkét oldalról érkező szakadárokat és lázadókat; a jobboldaliak számára ez a reformok visszatartását jelenti, míg a baloldaliak felé olyan ígéretekkel kecsegtet, amelyeket valószínűleg nem fog tudni betartani.

Ennek a kötéltáncnak a legjobb példája a pápa legambiciózusabb, sokat hangoztatott konzultatív „zsinata” volt, amelyik a 2015-ben és 2018-ban tartott kettőt követte. A „szinódus a szinodalitásról” 2021-ben kezdődött, és tavaly egy hónapos római fórumban csúcsosodott ki, amelyen mintegy 450 küldött (köztük laikusok és nők) vitatták meg a főbb kérdéseket különböző kulturális nézőpontokból. A kulturális hídépítés e nagyszabású nemzetközi gyakorlata októberben ér véget; a korábbi zsinatokhoz hasonlóan az eredmények bekerülhetnek a kánonjogba, ha a pápa úgy dönt.

Gmür, Bázel püspöke is a jelenlévők között volt. Felidézett egy vitát, amelyben az afrikai püspökök a poligámia engedélyezését kérték – különösen azt kérdezve, hogy egy férfinak el kell-e hagynia az összes feleségét ahhoz, hogy áttérjen –, míg néhány európai résztvevő az LMBTQ-jogok kánoni elismerését kérte. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a poligámia nem egyeztethető össze a Bibliával” – mondta Gmur. „És biztosan nem az Újszövetséggel”. Az LMBTQ-jogokkal kapcsolatban „még a szó is problémát jelentett” – tette hozzá. „Ezért nevezzük őket a dokumentumban eltérő személyes szexuális identitással és orientációval rendelkező személyeknek.”

Fennáll az egyházszakadás veszélye?

A jelenlegi szinódustól mindig is tartottak a konzervatívok, akik egy alattomos, woke-program trójai falovát látják benne. Mintha csak ezt meg akarnák erősíteni, a szinódus saját vezetői azt úgy állították be, mint a valódi strukturális reformok bevezetésének utolsó nagy reményét: „Ha kihagyjuk ezt a lehetőséget, nem érhetjük el küldetésünk célját” − mondta a lapnak vatikáni irodájában Mario Grech bíboros, a zsinat főtitkára.

Két, a római megbeszéléseket ismerő forrás szerint a szinódus jövőjéről tárgyaló püspököknek szövetségesük volt az egyre befolyásosabb és ellentmondásos Fernandez bíboros. Az azonos neműek megáldásáról szóló nyilatkozat szerzőjeként Fernandez a „kétsebességes egyház” kompromisszumos programjának egyik prominens képviselője. Ez egy olyan elképzelés, amely − ha részben véletlenül is − de facto vatikáni politikává kezd válni, hogy áthidalja az egyházban tátongó ellentéteket.

amelyben az erkölcsi ítéletek egyre inkább regionális értelmezések tárgyát képezik, amely inkább a protestáns egyház működési módjára hasonlít. A gyakorlatban ez lenne az egyik lehetősége annak, hogy Ferenc megadja a németeknek, amit akarnak − bár késleltetve és a saját feltételei szerint.

Azt suttogják, hogy maga Ferenc magánemberként támogatja ezt a kimenetelt, és úgy tekint rá, mint egy módra, hogy megszabadítsa az egyházat a szexualitásról szóló vitáktól, és visszatérjen egy alulról jövő megközelítéshez, amely a helyi papok kezébe adja a hatalmat. Úgy tűnik, a mindenki kedvére való törekvésben feladta, hogy megpróbáljon egy egységes, egyetemes erkölcsi hozzáállást erőltetni. Ezen a ponton, ha a németek vagy mások úgy döntenek, hogy visszafordíthatatlanul szakítanak Rómával, Ferenc pápa, hogyan tudna ellenállni? − teszi fel a kérdést a lap.

(Borítókép: Ferenc pápa általános audiencia közben a Szent Péter téren, Vatikánvárosban 2024. június 19-én. Fotó: Grzegorz Galazka / Archivio Grzegorz Galazka / Mondadori Portfolio / Getty Images)