Miért fagytak be hosszú évekre a magyar–ukrán kapcsolatok?

Ahhoz, hogy pontosan értsük, milyen volt az elmúlt 30 évben a magyar–ukrán viszony, szakértő segítségét kértük. Az Index kérdésére Seremet Sándor, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója, egyben a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója megerősítette, a kétoldalú viszonyt nagyon sokáig a jószomszédság, kölcsönös tisztelet és támogatás jellemezte. 

Magyarország az elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét, és Magyarország volt az első ország, amellyel függetlensége helyreállítása után Ukrajna diplomáciai kapcsolatot létesített. 1993. június 16-án lépett hatályba a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló szerződés.

• Ez lett a két állam közötti együttműködés első alapdokumentuma.

Bár az ezredforduló után voltak ugyan bizonyos nézeteltérések, de ezek nem számítottak jelentősnek, és általában könnyen megoldódtak. 

2014 után Petro Porosenko államfő ötször találkozott személyesen Orbán Viktor miniszterelnökkel, és kétszer beszéltek telefonon. Az egyeztetések során szó esett a kétoldalú együttműködésről, különösen a kereskedelem, a közlekedés, az energia, a határ- és határon átnyúló együttműködés, a kulturális és humanitárius együttműködés, valamint a vízumliberalizáció területén.

Magyarország teljes mellszélességgel kiállt Ukrajna területi integritásáért, elítélte a Krím annexióját minden nemzetközi fórumon, a legmagasabb szinten, és annak ellenére, hogy a szankciós politikában Budapest jelezte az energetikai kérdések fontosságát, mindemellett továbbra aktívan működött együtt Kijevvel.

Mikor romlott meg a viszony?

Seremet Sándor kiemelte, hogy a viszony a 2017-ben elfogadott oktatási törvény miatt hidegült el. Az ukrán–magyar kapcsolatok pedig átalakultak; a gazdasági kapcsolatok megmaradtak és fejlődtek, Magyarország továbbra is kiállt és kiáll Ukrajna területi integritása mellett, viszont

Az alapvető kommunikáció tárcaközire csökkent. 2018-ban Klimkin ukrán külügyminiszter, majd 2019-től Dmitro Kuleba külügyminiszter és Szijjártó Péter többször találkoztak. Ezeken a megbeszéléseken zömében a kárpátaljai magyar közösség nyelvi kérdéseire fókuszáltak, de jelentős előrelépés nem történt.

A háború kitörése után Magyarország egyértelműen elítélte az orosz agressziót Ukrajna ellen, és kiállt Ukrajna területi integritása mellett, és a nyelvkérdés – érthető módon – háttérbe szorult, és csak Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése körül merültek fel újra. Kijev 2023 decemberében törvénymódosításokat fogadott el, és úgy tűnik, hogy a magyar közösség nyelvi jogainak ügye pozitív irányba változhat.

Miről szólt a nyelvtörvény?

A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója felidézte, hogy Ukrajnában a nyelvkérdés egyben politikai kérdés is. 2012-ben Viktor Janukovics elnöksége idején fogadták el az Állami nyelvpolitikáról szóló törvényt. Ez ugyan elsősorban Moszkva felé tett gesztus volt,

Bár elősorban az orosz nyelv számára volt ez kedvező, de persze a magyarra is vonatkozott. Az említett törvény vonatkozó rendelkezéseit a Méltóság forradalmának 2014-es győzelme után hatályon kívül helyezték.

A lépés, ahogyan az eredeti törvény is, Moszkvának szánt üzenet volt. Később a Krím annektálása és a donbászi konfliktus biztonságpolitikai töltetet adott a nyelvkérdésnek. Kijevben sokan vélekedtek úgy, hogy az orosz nyelv visszaszorítása, az orosz softpower térnyerésének emelhet komoly gátat, így az oktatás lett az első ilyen terület. A magyar és a többi nemzetiség helyzete ebben a tekintetben másodlagos volt. Ukrajna pedig aktív nemzetépítésbe kezdett a Majdan után és ennek egyik igen fontos eleme a nyelv volt.

Seremet Sándor részletesen elmagyarázta, hogy a törvény miért csorbítja a magyar kisebbség jogait. A 2017-ben elfogadott új ukrán oktatási kerettörvény az oktatás nyelvét szabályozó 7. cikkelye határozta meg az anyanyelven való tanulás mértékét. A törvény értelmében az 5. osztálytól kezdve a tantárgyak egy részét (évről évre növekvő arányban) államnyelven (tehát ukránul) kell oktatni. Ez viszont jelentősen csorbítja az anyanyelven való tanulás, valamint az oktatás nyelvének megválasztására vonatkozó jogokat.

Mindez szembemegy Ukrajna és Magyarország között megkötött jószomszédsági egyezménnyel , amelynek 15. cikke kimondja:

a felek mindegyike biztosítja állampolgárai számára a másik fél kultúrájához, művészeti és irodalmi alkotásaihoz és tömegtájékoztatási eszközeihez való széles körű hozzáférést, és támogatják az erre irányuló állami, társadalmi és egyéni kezdeményezéseket.

A törvény fokozatos átállást írt elő. Zelenszkij elnök idején fogadták el a Porosenko elnöksége alatt benyújtott módosító törvényt, amely a magán- és hitélet kivételével minden területen kötelezővé teszi az államnyelv használatát.

A törvény arról is rendelkezett, hogy az orosz tannyelvű iskolákban 2020-tól, a magyar tannyelvű iskolákban pedig 2023-tól vezetik be a kétnyelvű oktatási modellt, ezt később 2024-re halasztották, végül a tavaly elfogadott módosítások értelmében lekerült a napirendről. A törvények komoly konfliktusforrást jelentettek mind Budapest és Kijev, de a magyar közösség vezetői és az ukrán vezetés között is – mondta az Indexnek Seremet Sándor.

A nyelvtörvény megoldása vezetett Orbán Viktor kijevi útjához?

A hivatalos csatlakozási tárgyalások Ukrajnával még a magyar soros elnökség kezdete előtt megindultak. Ezek a megbeszélések hivatalosan a június 24-én, Luxemburgban tartott kormányközi konferencián kezdődtek. Az érdemi tárgyalási folyamatnak úgy tudnak lendületet adni, hogy előre meghatároznak tárgyalási fejezeteket, amelyeket tematikus klaszterek szerint csoportosítanak. Az új módszertan 33 előre meghatározott tárgyalási fejezetet hat tematikus klaszterbe oszt. Ezek a klaszterek az

• 1) alapvető kérdések (fundamentals),
• 2) belső piac,
• 3) versenyképesség,
• 4) zöldpolitika és fenntarthatóság,
• 5) erőforrások, mezőgazdaság és kohézió,
• 6) külső kapcsolatok.

Ahogy a Ludovika.hu-n megjelent elemzésében Tárnok Balázs írja Ukrajnának, a teljesítendő feladatai közé bekerült a nyelvtörvény ügye is. Budapest ugyanis kötötte magát, hogy mindaddig nem támogatja az Ukrajnával folytatott uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését, amíg Ukrajna garanciát nem vállal arra, hogy helyreállítja a nemzeti kisebbségek, így a kárpátaljai magyarok korábbi jogi státuszát.

Kulcskérdés volt tehát, hogy az Ukrajnával folytatott tárgyalások általános keretéről szóló dokumentum tárgyalásakor milyen garanciákat vállal Ukrajna ebben kérdésben. A magyar kormány még az év elején 11 pontból álló javaslatot fogalmazott meg. A külgazdasági- és külügyminiszter tájékoztatása szerint

A júniusi luxemburgi konferencián pedig az ukrán delegáció vezetője is megerősítette, hogy Ukrajna vállalja a Magyarország által megfogalmazott 11 pontos követelés teljesítését.

Az általános tárgyalási keret kimondja: Ukrajna cselekvési tervet fogad el a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére, beleértve többek között a diszkrimináció és gyűlöletbeszéd elleni küzdelmet, a kisebbségi nyelvek használatát és a kisebbségi nyelvű oktatást, hatékony intézkedések kidolgozásával, jelentési mechanizmusok létrehozásával és az illetékes felelős intézmények azonosításával.

A dokumentum azt is rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait Ukrajna alkotmányával összhangban kell védeni. Ezenkívül Ukrajnának jóhiszeműen kell végrehajtania az EU tagállamaival kötött releváns kétoldalú megállapodásokat. Bár a szöveg nem nevesíti, ilyen kétoldalú megállapodás áll fenn Magyarország és Ukrajna között, amely kötelezi Ukrajnát, hogy részesítse védelemben a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, és ennek biztosítására teremtsen meg minden szükséges feltételt

(Borítókép: Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij találkozóra érkezik Kijevben 2024. július 2-án. Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters)