Csapatharc után halt meg az edinburghi állatkert közönségkedvenc csimpánza

További Külföld cikkek

Hatalmas csetepaté alakult ki a csimpánzok kifutójában az edinburghi állatkertben, ahol egy csapat emberszabású feszült egymásnak, a gondozók elmondása szerint a dominanciáért vívott harc részeként. Két majom sérült meg komolyabban, az egyiket csak műteni kellett, viszont a 31 éves Rene olyan sebeket szerzett, amelyeket már nem tudtak begyógyítani az állatorvosok sem.

Egy csimpánz elpusztult az edinburghi állatkertben, miután súlyosan megsérült egy csapatos dulakodásban. A személyzet megpróbált közbelépni, hogy szétválasszák a főemlősöket, de nem tudták megmenteni a 31 éves Renét. A múlt heti incidensben egy másik csimpánz, Qafzeh is megsérült, akit meg kellett műteni – számolt be a BBC.

Ez a fajta viselkedés előfordul a vadonban, különösen a szaporodás idején, amikor a nőstények szezonja van, és a hímek a csoport dominanciájáért küzdenek

– mondta az állatkert szóvivője. Hozzátették, hogy a csimpánzok csoportdinamikája „hihetetlenül összetett”.

Állítólag Qafzeh már jól van, és fokozatosan visszatelepítik a csoportba.

Rene hatalmas személyiség volt, és hiányozni fog azoknak, akik gondoskodtak róla

– írta az állatkert közleményében. Az Edinburghi Állatkert, amelyet a Skót Királyi Állatkerti Társaság üzemeltet, 15 csimpánznak ad otthont, a főemlősök pedig egy Budongo-ösvény nevű kifutóban élnek, amelyet vadon élő társaik élőhelyéről, az ugandai Budongo-erdőről neveztek el.

A csimpánzok úgy viselkednek, mint az emberek

A múlt hónapban a Scientific Reports című folyóiratban tették közzé a tudósok megfigyeléseiket egy indonéziai orangutánról, amely egy gyógyhatásairól ismert növény levét és megrágott leveleit alkalmazta az arcán lévő sérülésre − amely aztán fertőzés jelei nélkül gyógyult meg. Két évvel ezelőtt egy másik, a gaboni Loango Nemzeti Parkban élő csimpánzokról készült tanulmány szerint az állatokat többször is látták, hogy rovarokat alkalmaznak a sebekre.

Isabelle Laumer, a németországi Max Planck Állatviselkedés-kutató Intézet primatológusa és kognitív biológusa, aki az orangutánról szóló jelentés vezető szerzője volt, de nem vett részt a PLOS One tanulmányban, egy interjúban elmondta, hogy az új tanulmány „igazán fontos eredményekkel” járult hozzá a további kutatásokhoz.

Mindig nagyon izgalmas felfedezni, hogy legközelebbi rokonaink olyan viselkedési formákat mutatnak, amelyeket mi, emberek is

− mondta.

A PLOS One tanulmány szerzői erőteljes természetvédelmi erőfeszítéseket sürgetnek, hogy lehetővé tegyék az ilyen kutatások folytatását, és hogy feltárják az ember számára lehetséges előnyeit a gyógyhatású növények felkutatásának.

Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashatnak.