Foreign Policy: Hogyan lett Orbán Viktor Putyin gyalogja?

A 19. századi Oroszországban Nyikolaj Gogol „halott lelkei” néhai jobbágyok voltak, akik mégis értékesek voltak. A 21. századi Oroszország számára a halott lelkek nem jobbágyok, bár gyakran úgy viselkednek. Inkább hasznos hülyék légiója, akik Moszkva érdekeit képviselik olyan helyeken, mint Washington, London, Párizs és Budapest.

A magyar államfő, aki éppen a múlt héten vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét − amely megbízatásnak jóval kisebb súlya van, mint amennyit a neve sugall –, azonnal Moszkvába utazott, amely első látogatása volt új, a szabályok szerint reprezentatív funkciókra korlátozott szerepében. Orbán akkor inkább úgy viselkedett, mint egy konzultációra visszahívott nagykövet, mintsem egy európai államférfi. A Kreml beszédtémáit ismételgette, és mindent megtett, hogy aláássa Ukrajna kétségbeesett küzdelmét területének, szuverenitásának  megőrzéséért. Ezután Pekingbe utazott, hogy találkozzon az orosz húsdaráló háború kritikus katonai technológiájának fő beszállítójával − fogalmaz a Foreign Policy című, neves külpolitikai témákra specializálódott lap.

Orbán nemcsak azzal rúgta fel a darázsfészket Brüsszelben, hogy Moszkvába és Pekingbe ment, és úgy tett, mintha a 27 országot tömörítő blokk nevében cselekedne, hanem azzal is, hogy kizárólag az orosz propagandát ismételgette. Az EU valódi elnökének, Charles Michelnek írt levelében Orbán azt állította, Oroszország olyannyira megnyerte a háborút, hogy azonnal béketárgyalásokat akar kezdeni − amelynek kiindulópontja Ukrajna azon részeinek állandó megszállása lenne, amelyeket az orosz csapatok még el sem foglaltak. Az uniós tisztviselők által megfogalmazott kritika olyan gyors és dühös volt, hogy akár új franchise is lehetne belőle a filmsorozatok között − írja a lap.

A kérdés nem annyira az, hogy Orbán mit tesz, mint inkább az, hogy miért teszi ezt egyáltalán. Magyarország a NATO és az EU tagja. Mindkét tömb, megpróbálja megakadályozni Oroszországot abban, hogy tovább terrorizálja Ukrajnát − Orbán mégis kitart, akár lopott európai, akár kényelmesebb, hazai nacionalista öltözékében.

Magyarország az orosz külpolitika meghosszabbítása. Jelenleg Orbán Vlagyimir Putyin orosz elnök leghasznosabb idiótája

− mondta Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, a washingtoni Center for European Policy Analysis (Európai Politikai Elemzések Központja) Demokratikus Ellenálló képesség programjának nem rezidens vezető munkatársa.

„Orbán Viktor nem Vlagyimir Putyint szereti, hanem a Nyugatot gyűlöli”

A lap leírása szerint felületesen Orbán egyszerű zsoldosnak látszik. Végül is úgy tűnik, hogy Magyarország kedvezményes feltételeket kap Oroszországtól az energiaimportra. Ez továbbra is nagy dolog, különösen Moszkva ukrajnai inváziója, valamint az orosz gáz- és olajexportra vonatkozó uniós és amerikai szankcióhullám után, amely az energiaárak meredek emelkedését okozta Európában. A szélsőjobboldali magyarok számára pedig, akiknek Orbán a zászlóvivője, Nyugat-Ukrajna egyes részei sokkal kényelmesebben térhetnének vissza Magyarországhoz, úgy, ahogyan a dolgok az első világháború előtt voltak, mielőtt a térképek átrajzolódtak.

A valóság az, hogy a Magyarországgal kötött orosz üzletek korántsem előnyösek. Magyarország ugyan nagymértékben támaszkodik Oroszországra földgáz és az atomenergia tekintetében, de Orbánnak nem sikerült a vazallusi viszonyával még olyan árkedvezményt sem elérnie, mint amilyet Kína élvez a feketelistán szereplő orosz energia importálásáért.

A Foreign Policy szerint ahhoz, hogy megértsük, hogy egy európai vezető, aki a világ két legexkluzívabb klubjának – az EU-nak és a NATO-nak – (még ha nem is túl becsületes) állandó tagja, miért settenkedik Moszkvába a kontinens három generáció óta legsúlyosabb háborújának kellős közepén, csak eddig kell visszamennünk: nem arról van szó, hogy Orbán szereti Putyint, hanem hogy gyűlöli a Nyugatot.

Oroszország első bábjátékosa, Vlagyimir Ilijics Lenin örömmel fogadta el a német pénzt, hogy Oroszországon belül és kívül bajt okozzon, és ez a minta a mai napig folytatódik. De Orbán ehelyett német ötleteket vett át, és egy hazai sérelemmel egészítette ki.

A lap azt írja, hogy a Nyugaton ma senki sem olvassa Oswald Spenglert, a 20. század eleji német kasszandrát, akinek A Nyugat hanyatlása című művében a paraszti életet és az egyszerű nép tiszteletét emelte ki, és elítélte a cselszövő, gyökértelen kozmopolitákat. De Orbán, úgy tűnik, komolyan vette ezt, és itt le is ragadt. (Orbán egyik programpontja az EU soros elnökségének hat hónapja alatt a „gazdaközpontú” agrárpolitika előmozdítása). Kaméleonszerű átalakulásával a berlini fal leomlása utáni reformista, liberális politikusból tankönyvi tekintélyelvűvé, Magyarország vezetője előkészítette a világot a világot az „illiberális demokrácia” számára.

Tényleg úgy gondolom, hogy Spenglert csatornázza be a politikába. Ha elolvasod Spenglert, az úgy hangzik, mint egy Orbán-beszéd. Ő tényleg hisz a Nyugat hanyatlásában

− mondta Krekó a lapnak.

Száz év elteltével még mindig hat Trianon

Az Orbán-hívő magyaroknak van egy másik sérelmük, amely ma már teoretikusnak és porosnak tűnik, mégis sok mindent megmagyaráz a megjelenő gyűlöletből. Amikor a szövetségesek megnyerték a Nagy Háborút, békeszerződéseket kötöttek a vesztesekkel, például a hírhedt versailles-i szerződést, amely miatt egy osztrák akvarellfestő végül hatalomra jutott Németországban.

Magyarországnak is megvolt a maga sérelmes szerződése, Trianon, amely még mindig nagyon is élénken él az ország emlékezetében. A szerződés megcsonkította Magyarország területét és lakosságát azzal, hogy elcsatolta területeinek nagy részét, és sok embert az új határokon kívülre kényszerített. Woodrow Wilson amerikai elnök, az önrendelkezés és az erkölcsi értékek híres bajnoka a kisujját sem mozdította, hogy segítsen. Egy nemzedékkel később, 1956-ban, amikor orosz tankok gördültek be Magyarországra, hogy elnyomják az elégedetlenség legcsekélyebb hajtásait is, Washington és a Nyugat sehol sem volt − magyarázza a Foreign Policy.

Ha Donald Trump volt amerikai elnök Reagan pártját oroszpártivá tudja tenni, akkor Orbán Magyarországot is oroszpártivá tudja tenni, még akkor is, ha nekünk több rossz tapasztalatunk van Oroszországgal. A történelem rövidlátó és könnyen átírható

– mondta Krekó.

Ez rámutat Orbán legnagyobb problémájára: nem egyedül van Európában, hanem az egyenlőtlenek között áll az első helyen. Szélsőjobboldali csoportosulása épp most alakította át az Európai Parlamentet, nagy segítségére volt Franciaország saját oroszbarát, szélsőjobboldali mozgalma, amely a múlt héten a francia nemzetgyűlés irányításának megszerzésével kacérkodott; a mozgalom vezéralakja megfogadta, hogy megbénítja az Ukrajnának nyújtott francia segélyeket. Az új hatalmi tömb megalapítása nem igazán tetszett a többi európai vezetőnek − fogalmaz a lap.

Nagy-Britanniában Nigel Farage, akit Putyin a „Brexit atyjának” nevezett, új, pusztításra törekvő pártot hozott létre, de ezúttal a Konzervatív Pártot vette célba, nem annyira Európát vagy a bevándorlókat, és majdnem ugyanolyan sikerrel járt: a toryk minden idők legrosszabb választási eredményét érték el, Farage pedig végre mandátumot szerzett a Westminsterben. Farage egyik legnagyobb szurkolója a választások alatt az orosz külügyminisztérium volt. Németországnak is megvannak a maga szélsőjobboldali ruszofiljai, de Moszkva már évekkel ezelőtt elfoglalta Berlint.

Az idióták ma már sok esetben kulcsszerepet játszanak a politikában 

A legnagyobb elefánt a szobában továbbra is a tengerentúlon, az Egyesült Államokban van. Trump és Orbán nemcsak gondolatilag állnak közel egymástól − Orbán Európai Uniós elnökségének mottója szó szerint „Make Europe Great Again” címet viselte −, hanem taktikailag is együttműködnek. Ha Nagy-Britannia sokáig az amerikai transzatlantiak kikötőhelye volt, akkor Magyarország az amerikai szélsőjobb kikötőhelye és inspirálója − írja a lap.

A példa kedvéért: Orbán a floridai Mar-a-Lagóba utazik, hogy találkozzon Trumppal, közvetlenül az e heti NATO-csúcstalálkozó után, kevesebb mint egy héttel azután, hogy Putyinnal találkozott.

Oroszországnak mindig is voltak útitársai, különösen a több mint száz évvel ezelőtti bolsevik forradalom óta; némelyikük hasznos idióta volt, aki a Kreml irányvonalával házaltak a világban. Míg mások inkább idióták, mint hasznosak voltak. Ami ma riasztó, az az, hogy az idióták sok esetben kulcsszerepet játszanak − írja a lap.