Hogyan kerülhetjük el a háborút a Dél-Kínai-Tengeren?

Az amerikai tisztviselők idén mind a magánbeszélgetésekben, mind nyilvánosan jelezték kínai kollégáiknak, hogy az Egyesült Államok szilárdan elkötelezett a Fülöp-szigetekkel szembeni szövetségi kötelezettségvállalások betartása mellett.

Az üzenet célja, hogy figyelmeztessenek arra, hogy ne tegyék próbára az amerikai tolerancia határait azzal, hogy akadályozzák a hozzáférést a Második Thomas Zátonyhoz, a Dél-kínai-tengeren található tenger alatti zátonyhoz, ahol egy partra vetett Fülöp-szigeteki hajó, a Sierra Madre a Fülöp-szigeteki katonák előőrseként szolgál.

Májusban ifjabb Ferdinand „Bongbong” Marcos Fülöp-szigeteki elnök a szingapúri Shangri-La Párbeszéd fő beszédében arra figyelmeztetett, hogy ha egy Fülöp-szigeteki állampolgárt szándékos akcióban ölnek meg, az „nagyon, nagyon közel áll ahhoz, amit mi háborús cselekményként definiálunk”, ami arra kényszerítheti a Fülöp-szigeteket, hogy életbe léptessék az Egyesült Államokkal 1951-ben kötött kölcsönös védelmi szerződést − írja a Foreign Affairs hasábjain Ryann Hass, a John L.Thornton Kína Központ igazgatója, valamint a Brookings Intézet külpolitikai programjának Tajvan-tanulmányok tanszékének vezetője.

2013 és 2017 között az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának Kína, Tajvan és Mongólia ügyekért felelős igazgatója volt. Ez a retorika nem akadályozta meg Pekinget abban, hogy megpróbálja megakadályozni a Fülöp-szigeteket a Sierra Madre-re juttatott utánpótlásában.

A Fülöp-szigetek az elmúlt hónapokban sikeresen megerősítette az előőrsöt. Június 17-én azonban a kínai parti őrség szándékosan összeütközött egy fülöp-szigeteki utánpótláshajóval. A kínai katonák fejszékkel, machetékkel és rögtönzött lándzsákkal hadonásztak, és az ezt követő csetepatéban egy filippínó tengerész elvesztette az egyik ujját. Az összecsapásról készült videó virálissá vált. A kínai és a fülöp-szigeteki hajók továbbra is egymás közelében tevékenykednek. Továbbra is nagy a kockázata annak, hogy egy incidens egy filippínó katona halálát eredményezi, ami az amerikai-filippínó kölcsönös védelmi szerződés életbe léptetéséhez vezethet, és az amerikai és a kínai erőket a konfliktus szélére sodorhatja.

Ahhoz, hogy Washington átvészelje ezt a pillanatot, világos célokat kell kitűznie. Washington számára a siker a szövetségi kötelezettségvállalások hitelességének fenntartása, a Kínával való konfliktus elkerülése és a Második Thomas-zátony kínai megszállásának megakadályozása.

Ezen eredmények elérése megköveteli, hogy Washington minden politikai döntését annak mérlegelésével mérlegelje, hogy többet tesz-e a válság megelőzéséért vagy a válság előidézéséért. A Második Thomas-zátony katonai dimenzióval rendelkező stratégiai kihívás. Ez nem katonai probléma katonai megoldással. Washingtonnak ellen kell állnia annak a nyomásnak, hogy ezt a kérdést az Egyesült Államok és Kína közötti akaratpróbának tekintse, és ehelyett Pekingnek az itt tanúsított erőszakos fellépését a térségbeli kapcsolatai megerősítésére kell felhasználnia.

Középút

Az amerikai politikai döntéshozóknak ellen kell állniuk annak a késztetésnek, hogy a Második Thomas-zátonyból az Egyesült Államok és Kína közötti szakítópróbát csináljanak, és Pekinget is erre kell ösztönözniük. Nyilvánosan minél inkább a nagyhatalmak közötti leszámolásként állítják be a patthelyzetet, annál valószínűbb, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező riválisok egy rozsdás hajó miatt folyamatosan konfrontálódhatnak.

Ehelyett Washingtonnak minden rendelkezésre álló diplomáciai csatornát fel kell használnia Pekinggel szemben, hogy világosan kifejtse célját, miszerint fenntartja a status quo-t a zátonynál, és ragaszkodjon ahhoz, hogy Peking is hasonlóképpen válaszoljon.

A szándékok ilyen kölcsönös tisztázása csökkenteni fogja a katonai félreértések lehetőségét. Ugyanakkor Washingtonnak világossá kell tennie, hogy minél nagyobb nyomást gyakorol Kína a Fülöp-szigetekre, annál inkább kötelességének érzi majd az Egyesült Államok, hogy ezt ellensúlyozó támogatást nyújtson szövetségesének. Washington összpontosítása annak a kockázatnak a korlátozására irányul, hogy a jelenlegi küzdelem fegyveres konfliktusba torkolljon.

Washingtonnak nyomást kell gyakorolnia Pekingre, hogy csökkentse a Manilára gyakorolt nyilvános és katonai pressziót, és ehelyett a feszültségek kezelése érdekében közvetlenül lépjen kapcsolatba a Fülöp-szigeteki partnerekkel. A kínai és fülöp-szigeteki diplomaták július 2-án tartott találkozója biztató lépés volt ebbe az irányba.

A szerző szerint az amerikai politikai döntéshozóknak nyilvánosan is támogatniuk kell fülöp-szigeteki kollégáikat, és háttérben is határozottnak kell lenniük. Washingtonnak bizalmasan tanácsot kell adnia Manilának az egyoldalú, koordinálatlan lépésekkel szemben, amelyek eszkalációhoz vezethetnek. Világossá kell tennie, hogy támogatja a Manila és Peking közötti közvetlen tárgyalásokat a feszültségek enyhítése érdekében. Washingtonnak arra is ösztönöznie kell Manilát, hogy tartózkodjon a Fülöp-szigeteki és kínai erők közötti, a zátony közelében történt minden egyes találkozás nyilvánosságra hozatalától.

Kínát nem hozza zavarba, ha a nemzeti szuverenitás és a területi integritás érvényesítésével kapcsolatos keménykezűségének bizonyítékairól van szó. Minél inkább kiemeli a nemzetközi média a kínai és a Fülöp-szigeteki erők közötti minden egyes találkozást, annál nagyobb lesz a közvélemény nyomása a pekingi, manilai és washingtoni vezetőkre, hogy határozottságot mutassanak. Ez a fokozott közfigyelem és az ezzel járó nacionalista hevület megnehezíti a diplomáciát.

Washingtonnak a lehető legtöbb érintett országot meg kellene nyernie, hogy informálisan tanácsot adjanak Pekingnek a további eszkaláció ellen. Több szereplő, különösen a délkelet-ázsiai államok − amelyekkel Peking szorosabb kapcsolatot akar kialakítani − nagyobb szerepvállalása révén a jelenlegi vita kevésbé fog az Egyesült Államok és Kína közötti bináris összecsapásnak tűnni.

Ez arra is kényszerítheti Kína politikai vezetőit, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a zátony körüli kínai akciók irányításában, ahelyett, hogy a katonai és félkatonai vezetőkre bíznák a főbb döntéseket, akik képesek lehetnek olyan módon cselekedni, amely növeli a veszélyes eszkaláció kockázatát, és kevésbé hajlamosak a kitérők feltárására.

Emellett a dél-kínai-tengerre igényt tartó szereplők között a saját tengeri vitáikról folytatott sikeres tárgyalások kiélesítik a felelősségteljes államférfiúi magatartás és Kína zsarnoki magatartása közötti ellentétet. Washingtonnak ki kell fejeznie támogatását Vietnam és a Fülöp-szigetek tengeri határaik megtárgyalására irányuló erőfeszítéseihez, és arra kell ösztönöznie a többi vitás délkelet-ázsiai igénylőt, hogy kövessék példáját − írja a szerző. 

A washingtoni politikai döntéshozóknak mindenekelőtt le kell csendesíteniük azokat az amerikai héjákat, akik konfrontációt akarnak kikényszeríteni Kínával azáltal, hogy amerikai katonai eszközöket használnak a zátonyhoz irányuló utánpótlási missziókhoz. E megközelítés hívei azzal érvelnek, hogy mivel Kína még nincs felkészülve az Egyesült Államokkal való közvetlen konfliktusra, Peking biztosan meghátrálna, ha rájönne, hogy Washington kész erőt alkalmazni szövetségese védelmében. Azonban nem lenne bölcs dolog tesztelni azt az elméletet, hogy Kína papírtigris, amely meghátrálna az összehangolt amerikai fellépéssel szemben. Ez a vakmerő logika alábecsüli Hszi Csin-ping kínai elnök saját politikai szükségszerűségeit; bár Hszi talán el akarja kerülni a közvetlen konfliktust az Egyesült Államokkal, még fontosabb számára, hogy otthon ne tűnjön gyengének.

A de-eszkaláció azonban nem feltétlenül jelent kapitulációt. Washington nem kényszerítheti Manilát arra, hogy engedjen a kínai követeléseknek a zátonynál, mivel ez azt jelentené, hogy Peking akaratának engedelmeskedik. Ha Washington azt javasolná Manilának, hogy adja fel vagy gyengítse pozícióját a helyszínen, egy ilyen üzenet valószínűleg kiszivárogna a médiába, ami az Egyesült Államok szövetségesei körében bizalomvesztést okozna azzal kapcsolatban, hogy Amerika hajlandó-e szembeszállni Kínával, nem beszélve arról, hogy ez milyen tartós károkat okozna az amerikai-filippino szövetségnek − fogalmaz a szerző. 

(Borítókép: A Fülöp-szigeteki parti őrség személyzete a BRP Sindangan fedélzetén védőfékeket helyez ki, miközben felkészülnek egy kínai parti őrség hajójával való ütközésre. A Fülöp-szigeteki hajók rutinszerű utánpótlási küldetést hajtanak végre a Második Thomas-zátonynál állomásozó csapatok számára 2024. március 05-én a Dél-kínai-tengeren. Fotó:  Ezra Acayan / Getty Images)