Lesújtó az elfogadottsága, de hogyan lehet mégis elnök Kamala Harris?

Mintegy 24 órával Biden elnök történelmi jelentőségű bejelentése után, miszerint befejezi a 2024-es kampányát, a demokraták nagyjából egyöntetűen támogatják, hogy Kamala Harris alelnökkel helyettesítsék.

Gyakorlatilag minden jelentősebb, korábban a jelöltségre pályázó riválisa mellé állt, ahogy a kongresszusi demokraták több mint 70 százaléka is. Egyes államok demokrata pártjai máris arra készülnek, hogy delegáltjaikat neki ajánlják.

Figyelemre méltó volt, hogyan zártak össze a sorok – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy alig van bizonyíték arra, hogy a demokraták sokkal jobban járnak Harrisszel, mint Bidennel – írja elemzésében a The Washington Post. 

A lap a Biden június 27-i vitán nyújtott botladozó teljesítménye után végzett közvélemény-kutatások áttekintése szerint Harris 1,5 ponttal van lemaradva Donald Trump mögött, míg Biden 1,9 ponttal. Harris hasonlóan teljesít, mint Biden abban a néhány felmérésben, amely az őt vizsgáló államokban készült, és a legtöbb felmérésben az elutasítottsága két számjegyű értékkel meghaladja az elfogadottságát.

Azonban minden bizonnyal fennáll annak a lehetősége, hogy Harris átveszi a gyeplőt, és újrapozicionálja magát, ami átformálhatja a versenyt. Gyakorlatilag minden közvélemény-kutatás eredménye ugyanabban a hipotetikus tartományban mozgott – ám mostantól ez a valóság.

Az imázsa rossz, de több előnye is van

Az első dolog, amit meg kell jegyezni, hogy az alelnökök imázsa gyakran az általuk szolgált elnökökhöz kötődik. Ha az elnök hanyatlik, ők is hanyatlanak. Valószínű, hogy sok szavazó nem igazán fogyasztott sok információt Harrisről – most fognak.

Ismerős jelöltként indul, bár valamivel kevésbé durva hiánnyal, mint főnöke. A FiveThirtyEight átlagában az elutasítottsága körülbelül 12 ponttal magasabb, mint az elfogadottsága, míg Biden több mint 17 ponttal van mögötte.

Azonban jelentősen kevesebb, 10-ből kevesebb mint 4 szavazónak vannak vele kapcsolatban erős negatív érzelmei. Míg Biden átlagos elutasítottsága 56 százalékos, addig az övé 50 százalék körül van. 

Ha azonban nem tudja leküzdeni ezt a 12 pontos imázshátrányt, az gondot fog okozni. Bár az amerikaiak 12 százalékponttal kedvezőtlenebbül ítélik meg Trumpot, ez inkább a személyt, mint a munkája teljesítményét tükrözi. És Trump elnökségének visszamenőleges elfogadottsága gyakran valamivel jobb, mint a személyes megítélése.

Igény van egy hagyományosabb demokratára

A Harris számára talán a legoptimistább adatok azt mutatják, hogy más demokraták (akiket nem Bidennek hívnak) miként teljesítenek.

Míg Harris és Biden országos szinten egy-két ponttal maradtak le, a demokraták jelenleg kis előnnyel vezetnek az általános szavazólapon, ami azt jelenti, hogy a választóknak egy meg nem nevezett demokrata és egy meg nem nevezett republikánus kongresszusi képviselő közül kell választaniuk.

Ezen a fronton is kulcsfontosságú, hogy a szenátusi választások túlnyomó többségében a demokrata jelöltek jobban teljesítettek, mint Biden – gyakran jelentősen jobban: a The Washington Post közelmúltbeli szenátusi közvélemény-kutatásainak áttekintése szerint a demokrata jelölt 20 szenátusi versenyből 17-ben verte meg Bident. Az egyetlen kivételt a nem versenyképes versenyek jelentették Marylandben, Észak-Dakotában és Nyugat-Virginiában.

A 20 versenyből 8-ban pedig a demokrata választási különbözet akár két számjegyű különbséggel is jobb volt, mint Bidené. Ezek a szövetségi demokrata pártok általában erősebb márkával rendelkeznek. És gyakran arról van szó, hogy a republikánusok kevesebb szavazatot kapnak, mint Trump. De a demokraták is jobban teljesítettek, mint Biden számos nyílt mandátumú versenyben, sőt olyan versenyekben is, ahol a Republikánus Párt képviselői hivatalban vannak – mint Floridában, Missouriban, Tennessee-ben és Texasban.

Ezek az adatok minden bizonnyal úgy értelmezhetők, hogy egy olyan jelölt, aki sikeresen tudja magát hagyományosabb, elfogadhatóbb demokrataként beállítani – Biden korával és szellemi képességével kapcsolatos aggályok nélkül –, jobb pozícióban lehet.

„Nem hiszem, hogy Joe Bidennek rengeteg előnye lenne – mondta Susie Wiles, Trump vezető kampánytanácsadója még márciusban a The Atlantic újságírójának, Tim Albertának –, de úgy gondolom, hogy a demokratáknak igen”.

Nagy kérdés, hogy a párt újra magához tudja-e vonzani a fiatal és kisebbségi csoportokat

A demokraták nagy problémája Bidennel nemcsak a kora volt, hanem az is, hogy láthatóan csökkent a támogatottsága a kulcsfontosságú, hagyományosan demokrata érzelmű csoportok – különösen a fiatal fekete és spanyol ajkú szavazók – körében. Az említett csoportokban rosszabbak a számai, mint gyakorlatilag minden közelmúltbéli demokrata elnökjelöltnek.

Van némi bizonyíték arra, hogy Harris segíthet ezen a fronton.

Ez csak szerény javulás Bidenhez képest, és a fekete szavazók 14 százaléka és a spanyol ajkú szavazók 42 százaléka, amelyet Trumpnak engedett át, még mindig az elmúlt évtizedek legmagasabb számai közé tartoznak. De az adatok azt sugallják, hogy olyan utakat járhat be, amelyeket Biden nem.

Ráadásul a fekete szavazók 22 százaléka, akik nem támogatták Harrist Trump ellenében, azt mondták, hogy fontolóra vennék elhatározásuk megváltoztatását, ahogy a spanyol ajkú szavazók 12 százaléka is. A fiatal szavazók körében is több előnyt mutatott; a magasabb támogatottsága mellett azok 14 százaléka, akik nem támogatták őt, azt mondták, hogy megfontolnák – szemben Biden 10 százalékával.

Ha ezeket a számokat kombináljuk azokkal a szavazókkal, akik már most is Harrist támogatják Trumppal szemben, akkor 10-ből majdnem 9 fekete szavazó azt mondta, hogy legalábbis megfontolná, hogy Harrisre szavazzon, ahogyan 10-ből 6 spanyol ajkú és 40 év alatti szavazó is. Ezek a számok minden esetben magasabbak, mint Bidenéi.

A jelenlegi alelnöknek tehát van lehetősége arra, hogy javítson a demokraták helyzetén. A fő kérdés az, hogy  képes-e élni vele.

(Borítókép: Kamala Harris  2024. július 22-én. Fotó: Andrew Harnik / Getty Images)