Hogyan lehetne minél előbb befejezni a háborút Ukrajnában?

Donald Trump volt elnök azt ígérte, hogy megváltoztatja az amerikai megközelítést, ha novemberben újraválasztják, és ragaszkodott ahhoz, hogy „24 órán belül” véget tudna vetni a háborúnak. Trump alelnökjelölt-jelöltje, J. D. Vance amerikai szenátor pedig azt írta, hogy Ukrajnának „védekező stratégiára” kellene szorítkoznia, hogy „megőrizze értékes katonai erejét, megállítsa a vérengzést, és időt biztosítson a tárgyalások megkezdéséhez”. Úgy tűnik, hogy a megoldás, amelyet Trump és Vance is előnyben részesít, a tárgyalásos rendezés, amely lehetővé tenné Washington számára, hogy figyelmét és erőforrásait máshová összpontosítsa.

A háborúnak véget kell vetni – és pedig gyorsan. A válasz nem az, hogy minden amerikai segélyt meg kell szakítani, vagy egyoldalú megállapodást kell kötni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Az Egyesült Államok még mindig kihátrálhat egy tarthatatlan helyzetből, és elkerülheti azt is, hogy Oroszországnak adja át a győzelmet. A nyílt végű amerikai kiadások leállítása, valamint Ukrajna függetlenségének és biztonságának megőrzése érdekében az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek egy utolsó komoly esélyt kell adniuk Kijevnek a győzelemre – nem a 2013-as ukrán határokhoz való visszatérésként (ahogy Kijev szeretné), hanem a nagyjából 2021-es határok fenntartható helyreállításaként.

Ahhoz, hogy ez az eredmény lehetővé váljon, Washingtonnak és szövetségeseinek jelentősen és gyorsan javítaniuk kell Ukrajna katonai helyzetén, mégpedig fegyverek nagy mennyiségű beáramoltatásával, és nem szabad korlátozniuk azok felhasználási módját. A békére akkor van a legreálisabb esély, ha az ukrán csapatok képesek lesznek egy olyan döntő támadást indítani, amely az orosz erőket visszaszorítja a 2022 előtti vonalakon túlra – írja a Foreign Affairs hasábjain Jakub Grygiel az Amerikai Katolikus Egyetem politikatudományi tanszékének professzora, aki 2017 és 2018 között az amerikai külügyminisztérium Politikai Tervezési Hivatalának vezető tanácsadója volt.

Örökös háború

A Biden-kormányzat jelenlegi stratégiája mind az Egyesült Államok, mind Ukrajna számára fenntarthatatlan. 2022-ben, miután Oroszország megtámadta, és Ukrajna figyelemre méltó elszántságot mutatott a visszavágásra, Washington és néhány szövetségese fokozatosan és óvatosan kezdett katonai segélyt küldeni Kijevnek, korlátozásokat szabva arra, hogy az ukrán erők hogyan és hol használhatják a fejlettebb képességeket.

Attól tartottak, hogy egy határozottabb válaszlépés orosz eszkalációt váltana ki, ami a konfliktust Ukrajnán túlra is kiterjesztené, és a Nyugatot is veszélybe sodorná. Putyin nukleáris kardcsörtetése annyira megrémítette az amerikai és európai tisztviselőket, hogy bár azt állítják, ukrán győzelemre törekszenek, a gyakorlatban csak annyi támogatást nyújtanak Kijevnek, hogy az ne omoljon össze az orosz támadás alatt. A nyilvánvaló cél nem Oroszország legyőzése a csatatéren, hanem Ukrajna életben tartása, „ameddig csak szükséges” – vagyis remélhetőleg addig, amíg Moszkva arra a következtetésre nem jut, hogy a további agresszió önpusztító lesz, és maga vet véget a háborúnak.

Több mint két éve folynak a harcok, Kijev nem adta fel, de nyugati partnerei sem adták meg neki a győzelemhez szükséges eszközöket. A hosszú kimerítő háború valószínűleg Ukrajna összeomlásával fog végződni. Kijevnek nincs elég embere ahhoz, hogy még évekig erősítést küldjön a lövészárkokba, és a frontvonalakon kívül az ország többi része is küzdelmet folytat. Az ukrán vállalkozások háromnegyede munkaerőhiánnyal küzd az elvándorlás és a katonai behívások (és az azt követő veszteségek) miatt. A mezőgazdasági ágazat elvesztette a termőterületeket: egyes kultúrák esetében a betakarítható földterület mintegy harmadával csökkent. A kikötők, például Mariupol elvesztése komoly problémákat okozott az exportra törekvő termelőknek. Egy februári, a Világbank által is támogatott jelentés becslése szerint Ukrajna lakásépítésének, infrastruktúrájának és iparának újjáépítéséhez közel 500 ezer milliárd dollárra lesz szükség. Az idő előrehaladtával a helyzet csak rosszabb lesz.

Az Egyesült Államok számára nem előnyös egy elhúzódó konfliktus finanszírozása. Biden stratégiája, miszerint fokozatos segítséget nyújt, nem fogja megakadályozni Ukrajna végső pusztulását, és az Egyesült Államokat egy olyan háborúban fogja tartani, amely nem vezet a győzelemhez. Ez politikailag is fenntarthatatlan: az évtizedek óta tartó, rendkívül népszerűtlen „örök háborúk” után az amerikai vezetők nem ígérhetnek többé korlátlan pénzügyi támogatásokat és fegyverszállításokat egy olyan stratégia alapján, amelynek nincs kilátása a sikerre.

Határozott fellépés

A háború elhúzódása helyett az Egyesült Államok célja annak gyors befejezése kellene hogy legyen, segítve Ukrajnát Oroszország legyőzésében, és ezzel elrettentve Moszkvát a további birodalmi törekvésektől. Európa stabilizálása lehetővé tenné Washington számára, hogy erőfeszítéseit az ázsiai színtérre összpontosítsa – ahol Kína fenyegetésével kell szembenéznie – és egyszerre két revizionista hatalommal való konfrontációt kockáztatna.

E cél elérésének jobb módja, ha Ukrajnába szállítanak fegyvereket, és nem korlátozzák használatukat. Ukrajnának tüzérségre, páncélosokra és légierőre van szüksége, és képesnek kell lennie arra, hogy oroszországi katonai célpontokat, például repülőtereket, lőszer- és üzemanyagraktárakat, valamint katonai gyárakat támadjon. A nyugati fegyverekre, különösen a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó felhasználási korlátozások feloldásával Washington lehetőséget adna Kijevnek az orosz erők leépítésére és az ukrán városok és infrastruktúra elleni nagyszabású támadások megelőzésére. Ukrajna nem tudja megvédeni magát lövészárkok mögül és a drága légvédelmi képességek fogyatkozó készletével.

Az orosz erők kiszorításával – az általuk 2022 eleje óta elfoglalt területekről – Kijev politikai lehetőségeket nyerne magának. Egy ilyen katonai eredmény elegendő reputációval járhat ahhoz, hogy Oroszországot a tárgyalóasztalhoz kényszerítse. Még tárgyalások nélkül is – amelyek egyébként sem biztos, hogy csillapítják Moszkva azon vágyát, hogy visszaállítsa birodalmát Európában – egy gyors és határozott harctéri győzelem elég kárt okozna az orosz erőknek ahhoz, hogy Ukrajna időt nyerjen infrastruktúrájának és iparának újjáépítésére, a mezőgazdasági termelés számára termékeny földek visszaszerzésére, valamint katonai kapacitásának megerősítésére, hogy elrettentse a további orosz offenzívákat.

Az Egyesült Államok és szövetségesei rendelkeznek a stratégia végrehajtásához szükséges erőforrásokkal, mire a novemberi amerikai választások lezajlanak, vagy az új elnök hivatalba lép. 2025 elejére a nyugati gyártókapacitás eléggé fel fog nőni ahhoz, hogy az ukrán erőket elegendő mennyiségű tüzérségi lövedékkel lássák el. Az amerikai üzemek 2024 végére havi 80 ezer, valamikor 2025-ben pedig már havi 100 ezer lövedéket fognak gyártani. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz a havi 100 ezer vagy annál is több lövedékhez, amelyet az európai ipar várhatóan 2025 végére fog előállítani, akkor Ukrajna nemcsak a védelmi pozícióit tarthatja fenn, amihez a becslések szerint havi 75 ezer lövedékre van szükség, hanem támadó akciókat is indíthat. Az amerikai hadseregnek is rengeteg felesleges felszerelése van, beleértve a régebbi tank- és egyéb járműmodelleket, amelyek raktárakban állnak.

Eddig az Egyesült Államok csak 31 harckocsit küldött Ukrajnának, főleg azért, hogy rákényszerítse Berlint a tankok biztosítására, de több száz tank van még a raktárakban, amelyeket fel lehetne újítani és el lehetne szállítani. Ukrajnának egyértelműen többre van szüksége, mint amennyit eddig kapott, mivel a veszteségek miatt gyorsan fogy a páncélosállománya. Az ukrán pilóták kezében lévő kis számú nyugati vadászrepülőgép – szintén a tervek szerint – a következő hónapokban csatlakozik a harchoz, de még több tucatnyi van, amelyeket az európai országok el tudnának szállítani Kijevnek. Görögország például több tucatnyi repülőgép átadását fontolgatja.

Még a legjobb esetben sem várható olyan drámai vereség Oroszország részéről, amely alapvetően megváltoztatná Moszkva stratégiai kilátásait. Oroszország továbbra is erős atomhatalom marad, amely mélyen táplálja birodalmi nagyságának helyreállítására irányuló törekvéseit. E cél eléréséhez azonban szüksége van Ukrajnára, amely lehetővé tenné számára, hogy Európa többi részét fenyegesse, és befolyást gyakoroljon az európai politika felett.

Ukrajna nélkül Oroszország csak egy ázsiai nagyhatalom, amely gyorsan veszít teret Kínával szemben. Kijev a csatatéren aratott győzelmekkel nem tudja megváltoztatni Moszkva stratégiai szükségleteit, de megtagadhatja Oroszországtól a területei feletti ellenőrzést. A nyugati fegyverek gyors és jelentős szállítása adná Ukrajnának a legjobb esélyt arra, hogy visszaszorítsa az orosz erőket, és megteremtse a szükséges teret és időt az újjáépítéshez, a feltöltődéshez, és az újabb orosz előrenyomulás megakadályozásához. Washington számára nincs stratégiai indok arra, hogy a konfliktust cseppenként szállított utánpótlással hosszabbítsa meg; az elsősorban az eszkaláció elkerülésére irányuló politika nem fogja megmenteni Ukrajnát, és nem fogja stabilizálni Európa keleti határát. Ehelyett itt az ideje, hogy a következő amerikai elnök határozottan cselekedjen.

(Borítókép: Chris McGrath / Getty Images)