Az alkotmánybíróság menti meg a szélsőbaloldalt Németországban

Július 30-án, kedden hozta nyilvánosságra a karlsruhei székhelyű Német Szövetségi Alkotmánybíróság (AB) az ítéletét az új, még 2023. márciusában elfogadott szövetségi választási törvényről.

A pártok színei miatt csak közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett SPD–FDP–Zöldek-kormány hosszú egyeztetések után még tavaly dolgozott ki, majd szavazott meg a Bundestagban egy új választási törvényt a szövetségi választásokra.

Ennek célja alapvetően az volt, hogy

• egyrészt egyszerűsítse a választók számára annak értelmezését,
• másrészt pedig fix létszámban határozza meg a képviselők számát,

amiket azzal ért volna el, hogy eltörli az úgynevezett túllógó- és a kompenzációs mandátumok intézményét (ezekről kicsit később), ami miatt a Bundestag tagjainak száma mindig változó volt.

Ugyanakkor az elfogadott törvényt többen is ellenezték, többek között a 2021-es választás előtt 16 évig Angela Merkelnek köszönhetően kormányzó jobbközép-kereszténydemokrata CDU és a kizárólag Bajorországban működő, a CDU-val szövetséget alkotó CSU, valamint az amorf, egyszerre a keletnémet munkásokat és a berlini progresszív hipsztereket is képviselni próbáló szélsőbaloldali-progresszív Die Linke.

Az előző választáson ugyanis utóbbi ezt egy, az új törvény szerint eltörölt kivételszabálynak, az úgynevezett alapmandátum intézményének köszönhette: a korábbi választási törvény szerint amennyiben egy párt országosan nem éri el az ötszázalékos küszöböt, ám három egyéni körzetben győz, akkor a listára adott szavazatokat is beszámolják – az időközben pártszakadáson áteső Linkének így 3 egyéni mandátum mellett beszámították a listán szerzett 4,9 százalékos eredményét, így végül 39 képviselőjük lett.

Míg a kizárólag egy tartományban induló CSU számára a jövőben akár fennállhatott volna egy olyan elméleti helyzet, hogy hiába győz a legtöbb bajor választókerületben (2021-ben a 46 körzetből 45-ben a CSU jelöltjei szerezték a legtöbb szavazatot), ha országosan nem ugorják meg az öt százalékot, akkor egy képviselőjük se lett volna a Bundestagban.

Emiatt a fentebbi három párt és közel négyezer civil az Alkotmánybíróságon támadta meg a választási törvényt, mivel szerintük az az alapmandátum, valamint a túllógó mandátumok és azok kompenzálásának eltörlése alkotmányellenes, mivel azok egyrészt a regionális politizálást ellehetetlenítenék, emellett pedig akár körzetek maradhattak volna képviseletek nélkül.

Az AB végül kedden hozta nyilvánosságra döntését – bár az technikai hiba miatt már hétfő este kikerült az oldalra –, a taláros testület pedig

A két felvetett probléma, az alapmandátum és a túllógó mandátumok kapcsán előbbi eltörlését alkotmányellenesnek találta, míg utóbbit helybenhagyta, így most a Bundestagnak módosítania, majd ismét el kell fogadnia a választási törvényt.

Felemás döntés az AB-től

Az Alkotmánybíróság kifejti, az alapmandátumot érintő kitételszabály eltörlése alkotmányellenes – a taláros testület ezért arra szólította fel Scholzékat, hogy úgy módosítsanak a jelenlegi törvényen, hogy az ne sértse az alkotmányt, azaz az alapmandátum intézménye vissza fog kerülni a választási rendszerbe.

Mint fentebb írtuk, az alapmandátum szerint ugyanis ha egy párt nem ugorja meg az országos ötszázalékos küszöböt, de legalább 3 körzetben győz, akkor nem kizárólag ezeket a mandátumokat szerzi meg, hanem a listás eredményét is figyelembe kell venni, és az alapján további mandátumokat szerezhet – az új választási törvény szerint ez esetben egy képviselőjük sem lett volna.

Emiatt a CDU-nál és a CSU-nál is részben elégedetten fogadták az AB döntését, ahogy a die Linkénél is, hiszen a Janine Wissler és Martin Schirdewan kettős által vezetett párt már legutóbb is csak e kitétel miatt jutott be a szövetségi törvényhozásba.

Azonban a túllógó és az ezt kompenzáló mandátumok eltörlését az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek, annak az új, 2023-as törvényben lefektetett alternatíváját helybenhagyta a taláros testület. Ez egyébként azzal jár, hogy

A világ egyik legbonyolultabb választási rendszere

Mint azt a tavalyi, az új választási rendszer kapcsán írt magyarázócikkünkben bemutattuk, a német szövetségi választási rendszer az egyik legbonyolultabb volt a világon, amit a közlekedésilámpa-koalíció egyszerűsíteni szeretett volna, hogy a választók számára már a választás estéjén is egyértelműbb képet fessenek az eredmények.

A magyarhoz hasonlóan ugyanúgy két szavazata van egy választónak: az egyiken a körzetében induló jelöltek közül választ egyet, ezenkívül pedig egy pártlistára is ikszel. Azonban ellentétben a magyarral, ez nem azt jelentette, hogy a választási rendszer tartalmazott egy többségi (egyéni körzetekben a győztes mindent visz) és arányos elemet (lista), mivel a két szavazat egymástól nem volt független.

Az egyéni körzetekben elért eredményeket összehasonlították a listás eredményekkel, és ha egy párt egyéni körzetben több mandátumot szerzett, mint amennyi a listás eredmény szerint járna neki, akkor ezt a túllógó mandátumot a többi párt számára kompenzációs mandátumokkal egyenlítették ki.

Az érthetőség kedvéért vegyünk egy konkrét példát! A Saar-vidék a legalacsonyabb lakosságszámú tartomány, ha a tartományként működő városokat nem számítjuk. A tartományban mindössze négy választókerület van, azonban 2021-ben összesen 9 képviselő jutott be a szövetségi törvényhozásba.

2021-ben a négy választókerület mindegyikében az SPD jelöltjei szerezték meg a legtöbb szavazatot, így az ezzel járó mandátumokat is. Emellett listán is a legtöbben a szociáldemokrata pártra húzták be az ikszet, azonban ez további mandátumot nem hozott a Scholzéknak, hanem helyette két mandátumot kapott az egykori Merkel-párt, a CDU és egyet-egyet a liberális FDP, a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és a szélsőbaloldali Linke.

Mivel a Saar-vidéken az SPD-re listán nem 100 százalékban szavaztak, hanem a választók 37,1 százaléka, ezért az egyéniben elnyert négy mandátumból a párt számára 2,5 „túllógott”, ami miatt a többi pártot további mandátumokkal kompenzáltak, hogy a képviselők száma a listás eredmények szerinti arányokat tükrözzék a pártok között.

Ráadásul a német pártrendszer töredezettsége miatt választásonként egyre több lett a túllógó mandátum, ami miatt egyre több kompenzációs mandátumot osztottak ki, ami az adófizetői pénzek mellett – a több képviselő több kiadással jár – a jövőben akár logisztikai problémákat is okozhatott volna.

A 2023-ban elfogadott törvény ezeket a túllógó és kompenzációs mandátumok okozta problémákat úgy oldotta meg – és ezt most az AB helyben is hagyta –, hogy eltörli e két mandátumfajtát, és amennyiben egy párt több mandátumot szerzett egy tartományban, mint amennyi járt volna – tehát „túllógott” az eredményén –, akkor egyszerűen a túllógó mandátumát nem kapja meg. Amennyiben pedig a pártnak több túllógó mandátuma is van, akkor pedig a legkevesebb szavazatot kapó győztes mandátumát veszítik el, hogy így lehessen tartani a törvény szerint fixen meghúzott 630-as létszámot a Bundestagban.

Ez pedig az egyéni választókörzetek súlyát csökkenti, ami miatt több szakértő is kritizálta a javaslatot, és vélhetően az AB döntése után ezek a hangok még inkább felerősödnek – a kérdés akkor az, hogy ezt a problémát hogyan lehetne megoldani úgy, hogy a német választási rendszer megmaradjon arányosnak, miközben a Bundestag létszáma is állandó legyen.

Mi jöhet ezután?

Az AB felszólította, hogy a Bundestag módosítsa úgy a választási törvényt, hogy abban ne legyenek alkotmányellenes elemek – azaz vagy visszateszik az alapmandátum intézményét a tavaly márciusban elfogadott törvénybe, vagy pedig akár egy teljesen új törvényt dolgoznak ki.

Utóbbi azonban nem teljesen életszerű, hiszen egy választási rendszer kidolgozása elég összetett feladat, ráadásul már van egy olyan törvény, amit másfél éve a Bundestag többsége támogatott, azaz valószínűleg csak azt fogják kiegészíteni – a tervek szerint a nyári szünet után, ősszel.

Az AB döntésével, azaz az alapmandátum megtartásával a die Linke mellett az utóbbi időben az ötszázalékos küszöb körülre mért FDP-nél is örülhetnek, míg a CDU és a CSU számára felemás a kép,

Utóbbi eltörlése miatt pedig a Markus Söder vezette párt egy következő választáson biztosan mandátumokat fog veszíteni, hiszen 2021-ben a 46 egyéni körzetből 45-ben győztek (egyet a Zöldek szereztek meg), majd pedig a többi pártot összesen 71 mandátummal kompenzálták a CSU túllógó mandátumai miatt – amennyiben legutóbb is ez a választási rendszer lett volna érvényben, akkor a 46 mandátumból a listán 31,7 szavazatot szerző CSU-nak csak 15 járt volna.

(Borítókép: A Bundestag egy ülése 2021. december 15-én Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)