A fogolycsere nem elriasztja, hanem megerősíti Putyint abban, hogy bármit megtehet

AFP 20240801 368P4CP v1 HighRes RussiaUsPrisonersPutin

További Külföld cikkek

Hiába elégedett most az Egyesült Államok és szövetségesei, valamit Oroszország is, hogy összesen 24 foglyot cseréltek ki, többen úgy látják, ezzel leginkább Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Kreml nyert. Míg ugyanis Joe Biden és az amerikai diplomácia leginkább koholt vádakkal elítélt újságírót vagy orosz ellenzéki politikai aktivistát szabadított ki, addig Putyin a foglyokért cserébe többek között egy bérgyilkost, két kémet és egy pénzmosót kapott vissza. A jövőben tovább erősödhet az ún. „túszdiplomácia”.

Augusztus 1-jén történelmi fogolycserére került sor több nyugati állam és Oroszország között. Mint arról beszámoltunk, összesen 24 ember vált szabaddá.

Oroszország 16 embert engedett szabadon, akik közül 12-en Németországba, négyen pedig Amerikába érkeztek, amiért cserébe Oroszország többek között Amerikában, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Szlovéniában fogva tartott orosz állampolgárokat kapott vissza. Oroszországba érkezésükkor Putyin vörös szőnyeggel fogadta őket.

A sajtó, de a megállapodásban résztvevők is történelminek nevezik az esetet, hiszen a Szovjetunió bukása és a hidegháború vége óta ez volt a legnagyobb méretű fogolycsere Oroszország és nyugati országok között, így érthetően sokan örülnek, hogy szeretteik több éves oroszországi fogságuk után hazautazhattak.

Ugyanakkor a fogolycsere mérete és a szabadon bocsátott emberek közötti különbség nem is lehetne szembeötlőbb.

Noha Joe Biden amerikai elnök elégedett lehet, ahogy Olaf Scholz német kancellár is, hogy sikerült hazahozniuk több honfitársukat, azonban a 16 német és amerikai állampolgárért súlyos árat kellett fizetnie az alkuban résztvevő országoknak.

Hiszen míg Oroszországban vélhetően koholt vagy más országokban egyszerű szabálysértésnek számító vádak miatt osztottak ki több éves börtönbüntetéseket, addig a nyugati országok bérgyilkosság, pénzmosás vagy kémkedés vádjával elítélteket engedtek szabadon.

Közülük az egyik leghíresebb Vagyim Kraszikov, akit sokan Putyin bérgyilkosának tartanak, hiszen vélhetően a Kremlből jövő paranccsal végzett ki egy Németországba disszidált egykori csecsen aktivistát. Az egyébként 2019-ben őrizetbe vett Kraszikov korábban a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB különleges erőinél szolgált, és sajtóhírek szerint már őrizetbevétele után is arról beszélt az őröknek, hogy az orosz állam nem fogja magára hagyni –, de rajta kívül két, Szlovéniában elfogott kémet, és egy pénzmosót is szabadon engedtek.

Igaz, Oroszországban a Wall Street Journal újságíróját, Evan Gershkovichot is kémkedéssel vádolták, ahogy Paul Whelan korábbi tengerészgyalogost is, aki a vád szerint egy FSZB-kémtől próbált információkat szerezni egy pendrájvon, ám tárgyalásaik nem voltak nyilvánosak, és már akkor felmerült, Oroszország csak azért veszi őket őrizetbe, hogy aztán elcseréljék őket más, nyugati országokban elítélt orosz állampolgárokra.

Ezt támaszthatja alá az is, hogy Putyin már régóta szerette volna, hogy szabadon engedjék Kraszikovot, aki 2019-ben a német kancellár hivatalától nem messze fényes nappal végezte ki Zelimhan Hangosvilit, egy Németországba disszidált csecsen aktivistát.

Továbbra is működik Putyin „túszdiplomáciája”

A fogolycserék nem precedens nélküliek a két ország között. Az egyik legnagyobb fogolycserét még 1985-ben hajtották végre, amikor összesen 25 keletnémet politikai foglyot cseréltek három szovjet és egy lengyel kémért, míg 2010-ben 10 kémkedéssel vádolt orosz állampolgárt cseréltek el négy, Amerika számára kémkedőért.

Azonban az utóbbi időben ezek a fogolycserék kicsit megváltoztak.

Mind a kosárlabdázó Brittney Grinert, mind a most szabadon engedett újságírókat az Egyesült Államok szerint jogtalanul tartották fogva és ítélték el az orosz bíróságokon, annak ellenére, hogy például Griner egyébként valóban törvényt sértett, amikor hasis alapú gyógyszerrel érkezett Oroszországba, ami az orosz törvények szerint illegális.

Vlagyimir Putyin most több fontos embert szerzett vissza, akik több évtizedes vagy akár életfogytiglani büntetésüket töltötték európai vagy amerikai börtönökben – részben erre mutat rá Tom Nichols, a The Atlantic publicistája a hírlevelében, vagy Mike Johnson republikánus házelnök és Mitch McConnell, a párt szenátusi frakciójának vezetője a közös közleményben.

Mindhárman úgy látják, a fogolycsere rendkívül egyoldalú volt. Mint Nichols fogalmaz,

A mai csere nem a hivatásos hírszerző tisztek cseréjéről szól egy romantikus hidegháborús dráma részeként, senki sem fog a Kémek hídján sétálni a szabadság felé. […] A mocskos valóság az, hogy az oroszok sikeres túszejtésbe kezdtek: kisebb vagy koholt vádak alapján tartóztattak le embereket, majd megegyeztek, hogy kiszabadítják őket néhány nagyon rossz emberért cserébe, akiket a Kreml vissza akar hozni Oroszországba

– írja Nichols, aki szerint két célja lehetett az oroszoknak:

Oroszország megmutatta a Nyugatnak, hogy lehet vele tárgyalni, ha foglyokról van szó;
másrészt pedig az orosz kémeknek erős üzenetet küld, hogy a Kreml nem engedi el a kezüket, és megpróbálja őket visszahozni.

A jövőben tovább erősödhet a „túszdiplomácia”

Ahogy arra Nichols és a Johnson–McConnell kettős is felhívja a figyelmet,

a jövőben még több amerikait és nyugati ország állampolgárát tartóztathatnak le koholt vádak alapján – és nem csak Oroszországban.

2020-ban például az ausztrál–brit Kylie Moore-Gilbertet, egy Közel-Kelettel foglalkozó politológust Iránban kémkedés vádjával tartóztattak le – az ügyészség szerint ausztrál, izraeli, de bahreini kém is lehet, állítása szerint szabadságáért cserébe Teherán megpróbálta beszervezni – , majd később ítélték el tíz évre, míg az ausztrál diplomácia ki nem szabadította több mint két évvel később. Tapasztalatairól később memoárt is írt, majd utána az Atlenticre arról értekezett egy cikkében, hogy demokratikus országoknak hogyan kellene hozzáállni az autoriter államokkal való túsztárgyalásokhoz.

A két republikánus politikus is amellett, hogy üdvözölte a négy amerikai állampolgár kiszabadítását, aggályként megfogalmazta, hogy

Vlagyimir Putyint és más szereplőket az ilyen megállapodások nem hogy nem tartanak vissza a „túszdiplomáciától”, hanem még bátoríthatják is arra.

Mint írják, „a kemény orosz bűnözők ártatlan amerikaiakra való cseréje kevéssé fogja vissza Putyin elítélendő viselkedését” ezért ismét arra szólították fel a Kremlt, hogy engedjék szabadon a szerintük továbbra is jogtalanul fogva tartott amerikaiakat. Jelenleg egyébként kilencet tartanak fogva Oroszországban, akik között van, akit marihuánabirtoklás vádja miatt tartóztattak le, van olyan, aki a vád szerint meg akarhatta ölni orosz barátnőjét, de van, akit vesztegetésért ül, mást pedig kémkedéssel vádolnak.

Emellett Nichols egy további elemet is felhoz: miközben a sajtó egyébként technikailag helyesen fogolycseréről beszél, Johnsonhoz és McConnellhez hasonlóan úgy látja, van különbség egy újságíró és egy bérgyilkos kiszabadítása között. A fogolycserével pedig Putyin azt is állíthatja, hogy a nyugati országok sem különbek, hiszen ott is tartóztatnak le oroszokat – állítása szerint politikai okokból.

Ugyanakkor – mint azt véleménycikke végén megjegyzi – az amerikaiak, az európaiak, illetve a most szabadon engedett orosz ellenzékiek is örülhetnek, hiszen egy demokrácia sosem hagyja magára ártatlan állampolgárait, ami siker. Ugyanakkor hozzáteszi:

Ne tévesszen meg senkit: a Kreml azt kapta, amit akart. És minden nyugati embernek, aki beteszi a lábát Oroszországba, mindig meg kell értenie, hogy akár ők is lehetnek a következő alku tárgya valamilyen jövőbeli megállapodásban.

Az orosz–ukrán háború fejleményeit pénteken is percről percre követjük ebben a cikkünkben.

(Borítókép: A Sputnik orosz állami ügynökség által közreadott fényképen Vlagyimir Putyin orosz elnök üdvözli a szabadon bocsátott orosz állampolgárokat a moszkvai Vnukovo repülőtéren 2024. augusztus 1-jén. Fotó: Mihail Voskresenszkij / AFP)