Egyre komolyabb probléma, hogy Németország nem képes vezetni az Európai Uniót

A dél-európai országok fuldokoltak a megszorításoktól, amelyeket a mentőcsomagok áraként kellett megfizetniük; a keletiek azt kívánták, bárcsak Merkel keményebben lépett volna fel Oroszországgal szemben a Krím 2014-es annektálása után. Mindannyiuknak igazuk volt. Mégsem tudta egyikük sem megkerülni Németországot.

Ha azonban most ellátogatunk Brüsszelbe, csak a németek alkalmatlanságáról szóló történeteket halljuk. Az Olaf Scholz vezette hárompárti koalíció működési zavarai átterjednek Európára, és megnehezítik a mindennapokat, mivel Németország kormánypártjai civakodnak egymással. Úgy tűnik, Scholz kancellárként nem alkalmas Merkel türelmes tárgyalási módszerét követni. Az uniós vezetők csúcstalálkozóin ő képviseli a német álláspontot – és meglepettnek tűnik, amikor mások nem igazodnak hozzá.

A német vezetéssel szemben támasztott elvárások meghiúsulása nem újdonság és nem is könnyen leküzdhető. A koalíciókényszer és az ország szövetségi struktúrája alapvetően nehézkessé teszi a döntéshozatalt. Néha a dolgok mégis működnek. A Zeitenwende (magyarul fordulópont) valódi változás volt Németország kül- és biztonságpolitikájában, amelyet Scholz a 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően határozott meg. Németország hosszú idő után korszerűsíti fegyveres erőit és fegyvereket küld Ukrajnába, valamint energiapolitikáját is átalakította. Németország partnerei mégis csalódottak maradnak.

Veszélybe kerülnek az EU tervei

Szaván fogják Scholzot. 2021-es hivatalba lépésekor ugyanis azt mondta, hogy Németországnak „különleges felelőssége” van Európa iránt. Ez most igazabb, mint valaha, ugyanis máshol is vezetési krízis van Európában. Franciaország, Németország hagyományos – bár néha szeszélyes – partnere megbénult, miután Emmanuel Macron előrehozott parlamenti választásokat rendezett.

Más vezetők is fontosak bizonyos kérdésekben, de egyikük sem érhet fel Németország súlyához. Energikus német támogatás nélkül az EU tennivalóinak listáján több pont is veszélybe kerülhet

– írja a The Economist.

Az elsőt, az EU Ukrajnával és egyéb országokkal való bővítését Scholz a „geopolitikai Európa” prioritásaként jelölte meg. Ahhoz azonban, hogy a folyamat ne akadjon el a bürokrácia útvesztőiben, Németországnak más, szkeptikusabb kormányok elé kell vinnie a kérdést. Az EU-nak a növekedésre való felkészülés során a vezetők szerint önmagát is meg kell reformálnia, például drága agrárpolitikájának megváltoztatásával és a nemzeti vétójogok megnyirbálásával. A tőkepiaci unió kiteljesítése, amely a magánberuházásokat hivatott fellendíteni Európában, valamint az EU közelgő vitája arról, hogy belső piaci és állami támogatási szabályai megfelelnek-e a követelményeknek az Egyesült Államok és Kína növekvő feszültségeinek közepette, szintén komoly követelményeket támaszt majd Németországgal szemben.

Sem Németország, sem Európa nem eléggé felkészült

Scholz nem ad politikai vagy stratégiai iránymutatást annak az Európának, amely nincs felkészülve a transzatlanti kapcsolatok esetleges megszakadására a novemberi amerikai elnökválasztás után.

Sem Németország, sem Európa nincs felkészülve arra, hogy ellenálljon a Nyugat hagyományos kiemelkedő szerepét megkérdőjelező rezsimek növekvő befolyásának.

A demokráciában, az emberi jogokban és a biztonságban lehorgonyzott európai életmódnak lejárt az ideje, hacsak kormányai nem tesznek lépéseket e tendencia megfordítására

a Carnegie Endowmet for International PeaceNémetország paralízise visszatartja Európát című elemzése szerint.

Belföldön a német közvélemény-kutatások és a gazdasági statisztikák megerősítik Scholz lankadó népszerűségét, és azt mutatják, hogy Németország a legrosszabbul teljesítő euróövezeti és G7-gazdaság. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint Németország lesz az egyetlen olyan G7-gazdaság, amely 2023-ban zsugorodik. Az előrejelzések szerint 2024-ben 0,9 százalékos növekedése elmarad a fejlett gazdaságok 1,4 százalékos átlagától.

Berlin nem engedheti meg magának, hogy csak befelé nézzen, és belpolitikai szempontból foglalkozzon a kérdésekkel. Dicséretes, hogy Washington után a második helyen áll Ukrajna katonai, pénzügyi és gazdasági támogatásában. De valami sokkal alapvetőbb dolog forog kockán. A német hozzáállás a biztonsághoz – és a vezetéshez – egy olyan háborúban, amelynek kimenetele alapvető következményekkel jár Európára nézve.

A könnyű válasz természetesen az, hogy Olaf Scholz kancellárra mutogatunk, és azt mondjuk, hogy ő az, aki késlelteti a folyamatot és határozatlanságot tanúsít Ukrajna szükségének órájában. Ilyesmi soha nem történt volna, ha Angela Merkel még mindig hatalmon lenne, hangoztatják a berlini és brüsszeli kritikusok az Euractiv még 2022-ben készült elemzése szerint.

Ez azonban csak egy része a történetnek. Miközben Scholz vezetői képességeit kritizálják – még koalíciós partnerei  is –, a probléma sokkal mélyebb.

Németország külpolitikája mindig is a gazdasági érdekekben gyökerezett. Inkább hasonlított egy külső gazdaságpolitikára, ahelyett, hogy a nemzetközi biztonság zűrzavarral járó nehéz döntésekre összpontosított volna.

Szorít az idő

A jó hír az, hogy a kancellárnak jók a megérzései ezekben a kérdésekben. Hasznos szövetségese is van Ursula von der Leyen személyében, aki évtizedek óta az Európai Bizottság egyik legbefolyásosabb elnöke. Von der Leyen egykori német kabinetminiszterként jól érzi hazája érzékenységét, még akkor is, ha egy ma már ellenzékben lévő pártból érkezett. Miután bebiztosította második ötéves megbízatását, komoly politikai tőkével fog rendelkezni.

A rossz hír az, hogy az idő szorít. Németország mindhárom kormánypártja nagy vereséget szenvedett az európai választásokon, és a szeptemberi tartományi választásokon újabb vereségre készülnek. Ahogy a figyelem a következő, 2025 őszén esedékes németországi országos választások felé fordul, a pártok kísértésbe esnek, hogy levegyék a lábukat a gázpedálról Európában, és inkább az otthoni színpadra játsszanak. A geopolitikai kockázatok növekedésével és az európai gazdaság stagnálásával ez rövidlátó szemlélet és veszélyes lenne.

(Borítókép: Olaf Scholz német kancellár 2022. 02. 24-én Berlinben. Fotó: Hannibal Hanschke / Getty Images)