Putyin kurszki csatája: mekkora pofont jelent az ukrán ellentámadás?

A kérdésre, hogy miért éppen most és ott törtek be az ukránok, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa azt mondta, valószínű, hogy mostanra állt össze az az ukrán elképzelés, amely néhány jól felszerelt gépesített lövészdandár átdobásával elképzelhetőnek tartotta a terv megvalósítását. Persze ehhez iszonyú alaposan elő kellett azt készíteni, felderíteni a térséget, megszervezni a támadást segítő tüzérségi és légvédelmi támogatást, illetve biztosítani az utánpótlást.

Része lehetett az ukrán tervnek, hogy elemzéseik szerint a frontnak és a határnak talán ezen a szakaszán volt a leggyengébb az orosz katonai jelenlét, védelem. Tálas Péter szerint a behatolásban három gépesített lövészdandár vehetett rész, mintegy 6-10 ezer emberrel, ebből 3500 lehet bent orosz területen. Előttük az ukrán felderítők és szabotázsokra kiképzett egységek már 30 kilométeres mélységig behatoltak és hajtottak végre rajtaütéseket. Mindettől az egész akciót igen látványossá tették a külvilág és a média számára.

Akár hónapokig eltarthat a betörés megállítása

Mintegy 140-150 kilométeres az a frontszakasz, amelyet az oroszoknak nagyon gyorsan meg kellene saját csapataikkal erősíteni, hogy stabilizálni tudják a határnak ezt a részét, és megakasszák a további ukrán előrenyomulást. Az ukránok egyébként azonnal elkezdték a védőállások kialakítását, ami azt jelenti, hogy minél később veszik fel az oroszok a harcot, annál nehezebben tudnak majd áttörni, hiszen beásott vonalak mentén az előny a védekezőknél van.

A kérdésre, hogy miért ilyen lassú az orosz haderő átcsoportosítása, Tálas Péter azt válaszolta, vélhetően nem mernek nagyobb egységeket, menetoszlopokat, hanem csak szakasznyi katonákat mozgatni, hogy ne tegyék ki őket nyílt és könnyű célpontnak. Friss nyugati katonai hírszerzési adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az oroszok jelenleg csak egy 80 kilométeres szakaszon tudnak védekezni, szemben a szükséges 150 kilométerrel.

Ugyancsak fontos, hogy egyelőre nem friss, hanem a front másik részéről átvezényelt egységeket küldtek oda, viszont tény, hogy egyelőre az ukránok sem tudnak nagyon beljebb nyomulni.

Az ukrán kommunikációs szabadság

Az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa szerint az ukránok ügyesen használják ki a helyzetet, mert egyáltalán nem kommunikálnak róla semmit. Ennek azért van jelentősége, mert ha végül mégis ki kell vonulniuk, akkor azt is pozitívan tudják majd eladni, hiszen lám-lám, megpróbáltuk, bejutottunk, eddig tartottuk magunkat. Amíg pedig orosz területen vannak, azzal azt érzékeltetik, hogy bizony más régiókban is lecsaphatnak, ugyanez a betörés máshol is elképzelhető az 1000 kilométeres orosz–ukrán front mentén.

Lényeges az is, hogy ukrán reguláris erők először foglaltak el orosz területeket, ami a II. világháború óta nem történt meg sem a Szovjetunióval, sem pedig Oroszországgal. Magával a ténnyel pedig tesztelni tudja Kijev, hogy a nemzetközi szereplők mit szólnak ehhez a lépéshez. Az USA és a nyugati szövetségesek úgymond pozitív semlegességet vettek fel, azaz Washington jelezte, a lépés nyomán sem változtatnak Ukrajna-politikájukon, és azon sem, hogy hol és hogyan használhatók fel az Ukrajnának átadott amerikai fegyverek.

Fontos az is, hogy a moszkvai retorikában – a gyakran furcsa dolgokat mondogató Medvegyeven kívül – senki nem jött elő semmiféle nukleáris fenyegetéssel, inkább azzal voltak elfoglalva, hogy ebben a helyzetben mit is kellene igazán csinálni. A ukránok átléptek egy vörös vonalat, amitől a Nyugat mindig is óvott, azonban ez a lépés mégsem verte ki a biztosítékot a Kijevet támogató szövetségnél.

Az ukránok nemcsak a betöréssel lepték meg az oroszokat, hanem azzal is, hogy bizonyították, képesek mozgó háborút is vívni, azaz jól képzett gyalogság támadott felkészített támogató tüzérséggel és légvédelemmel, amely a válaszcsapásra küldött orosz vadászgépek és harci helikopterek közül többet leszedett.

Meglepték az orosz háborús propagandát is, hiszen eddig csak azt kommunikálták, hogy kizárólag Ukrajna területén folyik egy „különleges katonai művelet”, ami Oroszországot  közvetlenül   nem érinti. Az orosz állami média is közölte, hogy a betörés miatt már nagyjából 180 ezer embert kellett evakuálni a Kurszki régióból.

Mindez nem változtat a putyini rendszeren

Tálas Péter úgy véli, ez az akció magának Putyinnak és renoméjának nem ártott, viszont nagyon valószínű, hogy fejek fognak hullani. Ebben a sorban igen elöl áll Valerij Geraszimov vezérkari főnök, mert  állítólag   neki tudnia kellett arról, hogy valamire készülnek a Kurszki régióban az ukránok. Őt ugyanis már napokkal az akció előtt tájékoztatta a szentpétervári katonai körzet parancsnoka.

Ha további akciók jönnek, például a mostani betörés sikerén felbuzdulva az ukránok akár a Krím félsziget visszafoglalásába is belevágnak, na akkor az már komolyabb változásokat is előidézhet az orosz legfelső katonai vezetésen belül.

A tudományos főmunkatárs elmondta, jelenleg keveset tudunk az orosz katonai potenciálról. Jelenleg még nem rendelték el a rendkívüli állapotot, viszont júliusban az orosz elnök a szövetségi költségvetésből  400 ezer rubelre emelte  a hadsereg önkéntesekkel kötött szerződéseiben a háborúban való részvételre szánt egyszeri juttatás összegét. Ez pedig arra világít rá, hogy egyre nagyobb gondot okoz az önkéntesek toborzása. Egyre kevesebb az olyan önkéntes, aki szívesen menne harcolni – orosz mérték szerint – jó pénzért.

A másik fontos dolog, ami még meghatározza a háborút orosz oldalról, az a korrupció. Ez áthatja az egész hadsereget, a tisztikart éppen úgy, mint a tábornoki kart, vagy éppen a védelmi minisztériumot, mert mindenki arra játszik és abból akar meggazdagodni, amit a háborúra szánna az orosz költségvetés.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin biztonsági tisztviselőkkel és regionális kormányzókkal  megbeszélést tart  az ukrán csapatok behatolását követően 2024. augusztus 12-én. Fotó: Gavriil Grigorov / Reuters)