Az ukrán miniszterhullás háttere izgalmasabb, mint bármely politikai thriller

Ahogy arról beszámoltunk az Indexen, jelentős változások kezdődtek az ukrán kormány összetételében. Akik már biztosan távoznak a posztjukról:

• Olekszandr Kamisin stratégiai iparágakért felelős miniszter,
• Denisz Maljuszka igazságügy-miniszter
• és Ruszlan Sztrelec környezetvédelmi és természeti erőforrásokért felelős miniszter.

Olha Sztefanisina európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes úgy megy, hogy marad: visszakapja ugyanezt a posztját, továbbá megkapja az igazságügyi tárcát, ahol az ukrán és európai jogrend összehangolása lehet a feladata.

Mint arra Kosztur András rámutatott, a miniszterek lemondását az ukrán Legfelsőbb Tanács is jóváhagyta.

Elsőre nem gyűlt össze elegendő szavazat Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes lemondásának elfogadásához, ahogy az Állami Vagyonkezelő Alapot vezető Vitalij Kovalj eltávolításához sem. A hírek szerint pedig éppen emiatt be is rekesztették az ülést azelőtt, hogy Dmitro Kuleba külügyminiszter sorsáról is szavaztak volna

– mondta a kutató, aki részletesen beszélt lapunknak az ukrán kormányon belüli mozgásokról. Csütörtökön jött a hír, hogy

• az ukrán parlament jóváhagyta Dmitro Kuleba külügyminiszter távozását.

Bonyolult hatalmi érdekek a háttérben

Azzal kapcsolatban, hogy miért pont most került sor a változásokra, és mi állhat a háttérben, Kosztur András azt mondta: a kijevi kormányban bekövetkező változásokat régóta pedzegetik, sőt tulajdonképpen állandó témát jelent Ukrajnában már legalább 2020 óta, amikor az első hasonló „miniszterhullás” megtörtént.

A mostani hullámhoz valószínűleg több minden hozzájárult. Fenn kell tartani az aktív kormányzati munka látszatát, annál is inkább, mert a frontról rossz hírek érkeznek. Az Elnöki Iroda – a Bankova – gyakran elégedetlen a kormány munkájával, a kormányban viszont vélhetően többen sérelmezik, hogy az elmúlt két évben a miniszteri kabinet valódi politikai súlya minimálisra csökkent, így akár önként távozók is lehetnek

– magyarázta a kutató. Ugyanakkor más lehetséges okokat is említett:

„A nyugati partnerek is kezdeményezhettek személyi változásokat – az energetikai szektorért felelő Surmát például sokat támadták a nyugati bekötöttségű aktivista hálózatok –, de a belső hatalmi harcok is közrejátszhattak a történtekben. Korábban szó volt arról is, hogy leválthatják Denisz Smihalj miniszterelnököt, amit állítólag Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője és az ország de facto második embere szorgalmazott. David Arahamija, a kormánypárt frakcióvezetője azonban, aki maga is igyekszik a saját befolyását növelni, ezt ellenezte. A miniszterek némelyikének leváltását elsőre megakadályozta egy szintén befolyásos háttérszereplő, Ilja Pavljuk vállalkozó informális képviselői csoportja, vélhetően valamiféle háttéralku érdekében” – fejtette ki a bonyolult hatalmi viszonyokat Kosztur András.

Kötélhúzás az amerikaiak és az ukránok között

A kormányzati személycserék a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint nem lesznek nagy hatással Ukrajna politikájára, az események többé-kevésbé – a képviselői ingadozást leszámítva – az Elnöki Iroda által kijelölt mederben zajlanak, így továbbra is a Bankova marad az egyetlen valódi hatalmi erőközpont az országban.

Sőt, annak pozíciója erősödik is, hiszen több személy is onnan kerül most egyes minisztériumok élére. Az persze kérdéses, hogy Zelenszkij és Jermak között hogyan írhatók le a hatalmi viszonyok, ugyanis utóbbi a háború alatt a saját kezében összpontosította nem csupán a legfontosabb ágazatok irányítását, de kisöpörte riválisait az Elnöki Irodából és így az elnök közeléből is, kisajátítva ezáltal az államfő, illetve az ország politikai elitje közötti kapcsolatokat. Az sem feltétlenül jó jel, hogy a Bankova javaslatait általában szó nélkül teljesítő parlament, azon belül a Nép Szolgája frakciója több miniszterrel kapcsolatban is engedetlen volt elsőre

– mutatott rá Kosztur András.

A nyugati érdekekkel összefüggésben a kutató arról is beszélt, hogy az energetikai szektorért felelős Rosztiszlav Surmának a leváltása amolyan „engesztelés” lehet a Nyugat felé azért, amiért a napokban leváltották Volodimir Kudrickijt, az Ukrenerho energetikai vállalat vezetőjét.

Az amerikaiak és az ukrán vezetés között egyfajta kötélhúzás zajlik. Mindkettő saját megbízható embereit szeretné a kulcspozíciókban látni, ugyebár az energetikai ágazat stratégiai és persze anyagi szempontból is rendkívül fontos. Nem hivatalosan a nyugatiak időről időre javaslatokat tesznek bizonyos személyi változásokra vagy éppen a tervezett változások ellen – ha az ő embereiket készülnek leváltani, a nyilvánosság előtt pedig az aktivista-újságírói hálózatukon keresztül lépnek fel

– fogalmazott a XXI. Század Intézet vezető kutatója.

Kérdésünkre, hogy a változásoknak milyen hatása lehet a háborúra nézve, Kosztur András azt válaszolta: vélhetően a személycserék nem befolyásolják majd a háború alakulását, és mivel a kormány valódi befolyása csekély, az érintett személyek pedig Ukrajnában is kevéssé ismertek, a társadalmi, illetve politikai stabilitást sem kezdik ki.

(Borítókép: Volodimir Zelenszkij 2023. december 12-én. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)