Nemzetközi békefenntartók jöhetnek a Gázai övezetbe?

Rendkívül súlyos a helyzet a Gázai övezetben, az ENSZ legfrissebb jelentése szerint a térség gazdasága kevesebb mint hatodára zsugorodott azután, hogy Izrael válaszul a Hamász palesztin terrorszervezet október 7-i támadására általános offenzívát indított. Palesztin oldalon már a 42 ezret is eléri a halálos áldozatok száma, és a harcok végét még korántsem látni. Benjamin Netanjahu tavaly azzal a céllal küldte háborúba a katonákat, hogy teljesen megsemmisítse a terrorszervezetet.

Felszámolható-e teljesen a Hamász?

Nem a Hamász az első olyan terrorszervezet, melynek megsemmisítését célul tűzte ki egy ország. Az Iszlám Állam (ISIS) esetében is voltak hasonló ambíciók, és bár Szíriából és Irakból is sikerült szinte teljesen kiűzni a szervezet tagjait, a szélsőséges eszméket nem sikerült felszámolni: az ISIS „leányvállalatai” továbbra is aktívak Afrika konfliktusövezeteiben, valamint Afganisztánban, sejtjei pedig Európát is elérik.

Márciusban egy 15 éves, magát ISIS-tagnak valló fiú késelt meg egy ortodox zsidó férfit Zürichben, és még abban a hónapban Németországban letartóztattak két afgánt, akik a svéd parlament ellen terveztek merényletet. Nagy figyelmet kapott a márciusi, Moszkva melletti krasznogorszki terrortámadás is, melyet szintén az ISIS vállalt magára. Legutóbb pedig szeptember elején érkezett hír, mely szerint letartóztattak egy pakisztáni férfit, mert az ISIS nevében tervezett támadást egy New York-i zsidó központ ellen az izraeli háború évfordulóján.

Minden bizonnyal a Hamász esetében is elmondható lesz, hogy bár a terrorszervezetet kiűzhetik a Gázai övezetből, ideológiáját nem lehet megsemmisíteni, és az ISIS-hoz hasonlóan a szervezet hívei szétszóródnak a régióban. Az iszlamista szervezeteknél maradva, korábban a Muszlim Testvériség elleni hasonló ambíciók sem értek célba. „Golyókkal nem lehet legyőzni az eszméket” – hangzik el gyakran, utalva arra, hogy a szélsőséges nézetek, valamint a radikalizáció veszélye a jövőben is fontos biztonsági kockázatot fog jelenteni. Arra viszont lehet számítani, hogy a palesztinok közül kevesebben fogják támogatni a Hamászt, a jelenleg is tartó háború megismétlésére ugyanis ők sem vágynak.

A háború utáni új Gáza

Egyre több lehetséges forgatókönyv kerül napvilágra arra vonatkozóan, hogyan is nézne ki a Gázai övezet a háború után, az ugyanis már biztos, hogy az ante status quo nem állítható vissza. Már év elején arról szóltak a híradások, az övezet épületeinek több, mint fele megsérült vagy teljesen megsemmisült, a lakóépületek esetében 70 százalékra becsülték a pusztulás mértékét.

Az izraeli bombázások nemcsak Gáza városát, hanem a déli Hán Júniszt is részben elpusztították; forgalmas bevásárlóutcák, egyetemek, mezőgazdasági területek semmisültek meg. A támadások az év második felében sem hagytak alább, szeptember 11-én az ENSZ közlése szerint a szervezet Palesztin Menekülteket Segélyező ügynökségének (UNRWA) iskoláját érte légicsapás: a Gázai övezet középső részén fekvő létesítményében mintegy 12 ezer menekültet szállásoltak el.

Izraelt számos alkalommal bírálta a nemzetközi közösség a civil épületek támadásai miatt. A Gázai övezet viszont a világ ötödik legsűrűbben lakott régiója – Makaó, Monaco, Szingapúr és Hongkong után –, egy négyzetkilométerre több mint 5700 ember jut, teljes területe pedig mintegy 2,3 millió embernek adott otthont. A népsűrűség mellett további probléma, hogy a városok terjeszkedése miatt kevés a szabad terület, és a települések kialakítása sem gondos tervezés eredménye.

A Hamász így gyakran a civil épületek alatt – beleértve óvodákat, iskolákat és kórházakat – hozta létre katonai létesítményeit. Az izraeli hadsereg beszámolóiból kiderült, az ENSZ segélyszervezetének épületei alatt is bázisokat alakítottak ki, februárban nemzetközi újságíróknak mutattak be egy alagutat, melyben állításuk szerint a Hamász egyik kommunikációs és hírszerzési központja működött.

A Gázai övezet helyreállítására temérdek pénzre lesz szükség:

aminek elszállítása akár 700 millió dollárt is felemészthet. Nem beszélve arról, hogy bombák, veszélyes hulladék és holttestek tömege lehet a romok alatt. A törmelékek eltakarítása után megkezdődhet a városok újjáépítése, melyek költsége 80 milliárd dollárnál is magasabb, és egyelőre azt sem tudni, ki fogja állni a számlát.

Amit Gázában látunk, az olyasvalami, amit még soha nem láttuk az urbanizmus történetében

– mondta Mark Jarzombek amerikai építészettörténész. Noha a Hamász 2007 óta négy háborút is vívott Izraellel, a tavaly kirobbant harcok ez idáig a legsúlyosabbak. Míg korábban az Öböl menti államok, az Európai Unió, az USA és Japán voltak a legnagyobb adományozók, addig az elmúlt hónapokban viszont nem sok hajlandóságot mutattak arra, hogy hozzájárulnának az újjáépítéshez.

Amennyiben mégis sikerülne megegyezni, további problémát fog okozni, hogy az építkezések idejére hol fogják elhelyezni a lakosságot: bár a szomszédos Egyiptomba tavaly október óta több mint 115 ezren érkeztek, Kairó azonban határozottan kijelentette, nem hajlandó befogadni a palesztin menekülteket, mert attól tart, az érkezőkkel radikális szélsőségesek is beszivároghatnak.

Békefenntartók érkezhetnek Gázába?

Mindenekelőtt azonban a Gázai övezet biztosítására van szükség, ám a Katar és Egyiptom közreműködésével indult tárgyalások elakadtak. Júliusban még volt jele annak, hogy létrejöhet a tűzszüneti megállapodás, a múlt héten viszont Netanjahu kormányfő közölte, Izrael nem hagyja el a Gázai övezet, és az Egyiptom határán húzódó mintegy 14 kilométer hosszú Philadelphia-folyosót. Az izraeli vezetés ugyanis attól tart, hogy nyugati irányból, a folyosón keresztül további fegyverutánpótlást kaphat a Hamász, a szárazföldi sáv lezárásával viszont a terrorszervezet aligha fog bármilyen egyezményt is kötni Izraellel.

Pedig a Gázai övezet biztosításáról szóló javaslatok listája egyre bővül,

A missziót támogatná többek közt az Egyesült Államok, majd Lana Nusszejbe, az Egyesült Arab Emírségek ENSZ-képviselője jelezte, hazája csatlakozna a kezdeményezéshez, első arab országként. Aggodalomra ad okot viszont, hogy az utóbbi évek nemzetközi békefenntartó projektjei nem sok sikerrel zárultak: Afganisztánban a tálibok 2021 augusztusában ismét hatalomra kerültek, tavaly pedig az ENSZ mali misszióját utasították ki az országból. Az eddigi műveletek arra világítanak rá, hogy a békefenntartó missziók akkor tudnak sikeresen megvalósulni, ha azokat rövid távon működtetik, és a konfliktusok megoldása helyett a politikai változások elősegítésére fókuszálnak.

A békemisszió feladatai között szerepelne az is, hogy megakadályozzák a Hamász újjáalakulását, legalább olyan mértékben, hogy a háború utáni újjáépítést ne tudja gátolni. Egyes álláspontok szerint pedig a békefenntartók mellett újra életre kell hívni a Palesztin Hatóságot, mely a palesztinoknak alternatívát jelentene a Hamásszal szemben.

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

(Borítókép: Lakosok keresési és mentési műveleteket végeznek a romok között a gázai Nuseirat menekülttáborban, Gázavárosban, 2024. szeptember 16-án. Fotó: Hassan Jedi / Anadolu / Getty Images)