Hogyan üzen a Hamász Gázából a világnak?

Persze az is jogos kérdés, hogy miért gondol egészen mást a nyugati fősodor és az iszlám világ a jelenlegi közel-keleti konfliktusról. A válasz nem csak a már meglévő szimpátiákban rejlik. Az elmúlt évek során a Hamász kiépítette saját médiabirodalmát, informális kapcsolatain keresztül pedig behálózza az arab és iszlám világ nyilvánosságát, sőt keze Nyugatra is elér.

Egy médiatudatos terrorszervezet

A Hamász elődszervezete még az 1970-es évek elején az egyiptomi Muszlim Testvérek palesztin ágaként alakult meg Gázában; mint ilyen a külkapcsolatok építését kezdetektől komolyan vette. Így volt ez 1988-ban is, az első intifáda idején, mikor a korábban humanitárius szervezetként működő csoport milíciává alakult. Alapító okmányukban célul tűzték ki az arab és muszlim országok szimpátiájának megszerzését, külön kiemelve az írókkal, médiaszemélyiségekkel, oktatókkal és más véleményformálókkal való kapcsolatok fontosságát, ahogy ők fogalmaztak, a „globális cionista befolyás ellensúlyozása” érdekében. Emellett belföldön megkezdték az úgynevezett „ellenálló média” kiépítését, információs központot hoztak létre, röplapokat nyomtattak, graffitiket mázoltak a falakra, a nemzetközi közvéleményt pedig kazettákon rögzített felvételekkel bombázták.

1993-ban Izrael és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) aláírta az oslói egyezményt, amit a Hamász határozottan ellenzett, ezért újságot alapítottak, melyben a PFSZ-t támadták. Emellett pedig létrehozták a Palesztin Információs Központot, melyen keresztül arab, angol, francia, fárszi, maláj, orosz és urdu nyelven közvetítették üzeneteiket a világnak. 2005-ben Izrael kivonta csapatait a Gázai övezetből, egy évvel később pedig a Hamász megnyerte a választásokat. Az immár államként működő szervezet új médiumokat, köztük szatellitcsatornát indított, mely a teljes arab világban, de még Európában is fogható lett. A 2011-es „arab tavasz” tanulságát a Hamász is levonta: felismerve a közösségi média erejét, a 2012-es, Izraellel vívott háborúja idején már ezeken a felületeken is próbálta maga mellé állítani a nemzetközi közvéleményt.

Tudni kell persze, hogy

Nem túl független tudósítók

Üzeneteik közvetítésében számos nemzetközi médium is segítségükre van. De hogy jut el a Hamász hangja hozzájuk? A Gázai övezetben számos külföldi és nemzetközi orgánumnak van tudósítója, többségük olyan médium, amely általánosságban szimpatizál, ha a Hamásszal nem is feltétlenül, de a palesztinokkal mindenképp.

A jelenlegi gázai konfliktusban idén augusztus 30-ig 116 médiamunkás vesztette életét, közülük 111 helyi palesztin volt, akik valamely külföldi sajtóorgánumnak tudósítottak. A helyi tudósítók objektivitása egyébként megkérdőjelezhető. Jó példa erre Wail Dahdouh, az al-Dzsazíra katari pánarab csatorna tudósítója, aki saját bevallása szerint már több mint húsz családtagját veszítette el az Izraellel vívott harcok során.

Persze a tudósítók zöme nem tagja, de még csak nem is feltétlenül szimpatizánsa a Hamásznak, ugyanakkor mivel ők maguk és rokonságuk Gázában élnek, szükségszerűen szem előtt tartják a helyi erőviszonyokat, és nem közölnek a Hamász narratívájával ellentétes információkat. Az üzeneteket aztán olyan médiabirodalmak juttatják el a világ közvéleményéhez, különböző nyelveken, mint a török TRT vagy a katari al-Dzsazíra, melyek anyaországainak kormányai egyébként jó kapcsolatot ápolnak a Hamásszal.

Harc a digitális térben

Izrael persze felvette a kesztyűt, és elsősorban a digitális térben indított ellentámadást. A 2012-es gázai háborút követően az izraeli külügyminisztériumban „digitális diplomácia” (Digital Diplomacy) nevű osztályt hoztak létre, melynek célja az ország globális imázsának javítása és politikai üzeneteinek a terjesztése. A kormány a Szilícium-völgy szereplőivel is jó kapcsolatot ápol: a kialakult együttműködések keretében a Facebook az izraeli hatóságok által problémásnak ítélt tartalmak 95 százalékát, a YouTube pedig 80 százalékát eltávolítja.

Izraeli tanácsra a techcégek bizonyos földrajzi területek felhasználói számára szűrőt alkalmaznak az Izrael biztonsága szempontjából érzékeny tartalmakra, például az olyan támadó kulcsszavakra, mint az „intifáda”, a „halál a zsidókra” és a „halál az arabokra”.

Az izraeli fél elsősorban a nyugati világ digitális nyilvánosságában aktív, míg a palesztinpártiak leginkább az arab és általában az iszlám országok közönségét akarják meggyőzni igazukról. Így mára alternatív nyilvánosságok és párhuzamosan működő visszhangkamrák alakultak ki a digitális térben.

2023. október 7-én a világ döbbenten nézte a dél-izraeli kibucokból érkező felvételeket. A Nyugatot sokkoló képsorok jellemzően CCTV-k felvételei, likvidált Hamász-fegyveresek testkamerái és palesztin civilek mobiltelefonos közvetítései voltak. Az arab és az iszlám világ azonban egy alternatív valóságot látott, a Hamász által közzétett felvételeken símaszkos fegyveresek kisgyerekekkel kedveskedtek, idős izraeliekről gondoskodtak. A felvételek a fősodratú médiumokban is megjelentek. A katari Middle East Eye és a török TRT egy olyan videót is közölt, melyen egy izraeli telepesasszony számol be október 7-ről.

Elmondása szerint a Hamász egyik fegyverese bement a házba, biztosította arról, hogy biztonságban van, hiszen muszlimként ő nem bánt ártatlant, majd megkérdezte, hogy vehet-e az asztalra kitett banánból, miután erre engedélyt kapott, kiszolgálta magát, és távozott a házból. Az arab, muszlim világ és a nyugati nyilvánosság egy része számára a konfliktus nem október 7-én, a Hamász terrortámadásával kezdődött, hanem október 8-án, amikor Izrael csapásokat indított Gáza területén.

Szerző a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

(Borítókép:  Al Jazeera televízió gázai tudósítója 2024. augusztus 13-án. Fotó: Dawoud Abo Alkas / Anadolu via Getty Images)