Kína készen áll a háborúra, Amerika nem annyira

Ha van valamiben kétpárti konszenzus Amerikában, akkor az az, hogy minél jobban vissza kell fogni Kína nagyhatalmi törekvéseit. Az Egyesült Államok a versengés gazdasági és technológiai oldalára összpontosít – pedig ott van a katonai is. 

Tekintettel Kína gazdasági problémáira – magas munkanélküliség a fiatalok között, problémás ingatlanpiac, megnövekedett államadósság, elöregedő társadalom és a vártnál alacsonyabb növekedés – a kutatók és politikai döntéshozók azt remélik, hogy Peking kénytelen lesz korlátozni védelmi kiadásait. Mások odáig mennek, hogy a kínai hadsereget túlértékelik, és azt állítják, hogy a közeljövőben nem fogja kihívni az Egyesült Államok hegemóniáját – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Seth G. Jones, a washingtoni Center for Strategic and International Studies think tank biztonságpolitikai osztályának vezetője.

Ezek az értékelések azonban nem veszik figyelembe, hogy Kína védelmi ipari bázisa milyen mértékben növekszik. A gazdasági kihívások ellenére az ország védelmi kiadásai ugrásszerűen nőnek. Kína olyan fegyverrendszereket fejleszt, amelyekkel fel akarja venni a versenyt az Egyesült Államok elrettentési potenciáljával. Az ázsiai ország már felzárkózott az Egyesült Államokhoz a tömeges és nagyüzemi fegyvergyártás képessége terén. Néhány területen pedig már vezet is:

2021 és 2024 eleje között Kína hadiipara több mint 400 modern vadászrepülőgépet és 20 nagy hadihajót gyártott, megduplázták az ország nukleáris robbanófejkészletét, és több mint kétszeresére növelték a ballisztikus és cirkálórakéták készletét. Ugyanebben az időszakban Kína 50 százalékkal növelte a műholdindítások számát. Az ország ma már öt-hatszor olyan gyorsan szerez be fegyverrendszereket, mint az Egyesült Államok. John Aquilino admirális, az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának korábbi vezetője ezt a katonai terjeszkedést „a második világháború óta a legkiterjedtebb és leggyorsabb terjeszkedésnek” nevezte.

Az amerikai rendszerből hiányzik az a kapacitás és rugalmasság, amely lehetővé tenné a hadsereg számára, hogy elrettentse Kínát, és ha kitör egy konfliktus, egy háborút az indo-csendes-óceáni térségben.

Hszi Csin-ping kínai elnök világossá tette, hogy világszínvonalú hadsereget akar létrehozni. Ennek a folyamatnak kulcsfontosságú része egy olyan védelmi ipari bázis kiépítése, ami képes előállítani a katonai erők számára szükséges hardvert (például hajókat, repülőgépeket, tankokat és rakétákat) és szoftvert (például a parancsnoki, irányítási, kommunikációs és hírszerzési technológiát és rendszereket). Az elmúlt évtizedben Kína a hadeszközök gyártásában az Egyesült Államok komoly versenytársává vált.

Kína lendületbe jött

A termelés motorjául Kína hatalmas állami vállalatai szolgálnak, amelyek feladata az ország fegyverrendszereinek fejlesztése és építése.

Ez drasztikus változás az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, amikor egyetlen kínai cég sem került fel a világ száz legnagyobb hadiipari vállalatának listájára. A kínai védelmi vállalatok ma már olyan amerikai óriásokkal vetekednek méretben és termelési kapacitásban, mint a Lockheed Martin, az RTX (Raytheon), a Boeing, a Northrop Grumman és a General Dynamics.

Nem csak a hadiipari termelés volumene növekszik. Peking javította kutatási, fejlesztési és beszerzési folyamatait is, és a hardver mellett a Népi Felszabadítási Hadsereg (PLA) kiépítette azt a digitális architektúrát, amely háború esetén a hadseregnek segít koordinálni a parancsnoki, irányítási és kommunikációs hálózatokat.

Kína védelmi fejlesztései komoly fenyegetést jelentenek az Egyesült Államokra, valamint szövetségeseire és partnereire, köztük Ausztráliára, Japánra, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreára és Tajvanra. Kína több ezer rakétával rendelkezik, amelyek közül néhány az Egyesült Államok földjét is elérheti. A kínai katonai képességeket látva Frank Kendall III, az amerikai légierőért felelős államtitkár egyenesen azt jegyezte meg: „Kína háborúra készül, mégpedig kifejezetten az Egyesült Államokkal szembeni háborúra.”

Ezzel szemben az amerikai hadsereg nem rendelkezik elegendő lőszerrel és egyéb felszereléssel egy elhúzódó háborúhoz Kína ellen a Tajvani-szorosban, a dél-kínai, vagy éppen a kelet-kínai tengeren. A Tajvani-szorosban kialakuló konfliktust szimuláló hadgyakorlatokon például az Egyesült Államok általában már az első héten kimeríti nagy hatótávolságú hajó elleni rakétáinak készletét. Ezek a fegyverek kritikus fontosságúak lennének egy tényleges háborúban, mivel a kínai légvédelem hatótávolságán kívülről mérhetnének csapást.

Amerikának fel kellene zárkóznia 

Az amerikai védelmi ipari bázisnak jelenleg nincs meg a rugalmassága ahhoz, hogy a hiányosságokat pótolni tudja. Az Egyesült Államokban egy anakronisztikus beszerzési rendszer működik, amely sokkal jobban megfelel a békeidő nyugodt tempójának, mint a háborús idők sürgetésének. Ahogyan az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának egy 2009-es tanulmánya nyersen megfogalmazta: „A nagyobb védelmi programok továbbra is tíz vagy több évig tartanak, annak ellenére, hogy az előre eltervezettnél kevesebb eszközt sikerül legyártani, gyakran a tervezett költség két-háromszorosáért.”

A védelmi ipari ellátási láncok törékenysége további problémát jelent. Az amerikai védelmi vállalatok korlátozott mennyiségben gyártanak kulcsfontosságú alkatrészeket, például szilárd rakétahajtóműveket, processzoregységeket vagy öntvényeket A helyzetet bonyolítja, hogy Kína uralja a világ akkumulátorellátási láncait, és monopóliummal rendelkezik a védelmi ágazatban használt többféle nyersanyagtípus – például egyes vas- és vasötvözetfémek, színesfémek és ipari ásványi anyagok – globális piacán.

A legnagyobb kihívás a munkaerő. Az amerikai munkaerőpiac nem képes elegendő, a védelmi termelés igényeinek megfelelő képzettséggel rendelkező munkavállalót biztosítani. A probléma különösen a hajógyárakban jelentkezik, ahol hiány van mérnökökből, villanyszerelőkből, csőszerelőkből, hajószerelőkből és fémmunkásokból. 2024-ben az amerikai haditengerészet bejelentette, hogy a munkaerőhiány miatt az első Constellation-osztályú irányított fregattja legalább egy év késéssel fog megérkezni.

A szerző rámutat arra is, egy évvel azelőtt, hogy a Pearl Harbor elleni japán támadás miatt az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Roosevelt arra buzdította honfitársait, hogy „most a lehető leggyorsabban építsünk meg mindent, amire szükségünk van a haderő felpörgetésére”. Kína gyors fegyverkezése, valamint az Ukrajnában és a Közel-Keleten zajló háborúk annak jelei, hogy a Nyugatnak figyelnie kell. Ahhoz, hogy készen álljon a háborús környezetre, az Egyesült Államoknak ismét követnie kell Roosevelt tanácsát.

(Borítókép: Kínai katonák vonulnak fel a Tienanmen téri katonai parádén 2015. szeptember 3-án Pekingben. Fotó: Kevin Frayer / Getty Images)