Hatalmas termen siet keresztül Noa Lewis, az izraeli hadsereg (IDF) női temetkezési részlegének vezetője, hogy találjon magának egy csendes helyet a Zoom-beszélgetésünkhöz a Shura nevű izraeli katonai bázison. Ez az a hely, ahol a háborúban elhunyt katonák és a terrortámadások áldozatainak temetésével foglalkoznak, belépni ide nem egyszerű, fotókat tilos itt külső személynek készíteni. A terem falán a tavalyi október 7-i terrortámadás óta eltelt időszak áldozatainak fotói láthatók. Noa a temetések előkészítéséhez használt eszközöket mutat nekem, és a maszkokat, amelyeket a munkájuk során használnak a bomlással járó szagok ellen.

Noa magyar holokauszttúlélők leszármazottja, civilben nyolc gyerek édesanyja, egy nonprofit szervezet vezetője, egy rabbi feleségeként közösséget vezet egy Efrat nevű településen Izraelben. A férje épp Libanonban harcol, négy fia pedig Gázában. Noa nemrég tért vissza egy amerikai útról, ahol zsidó közösségek számára tartott előadásokat, miközben már készült a zsidó újévre. „Sosem gondoltam volna, hogy ilyen időket fogunk megélni. Rengeteg gyászt, fájdalmat, az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet felerősödését láttam az elmúlt egy évben, de fantasztikus érezni a zsidó közösségek felől érkező rengeteg támogatást. Ez óriási erőt ad a jövőhöz” – mondja.

Noa már a húszas éveiben tagja volt temetkezési egyleteknek, az úgynevezett Chevra Kadisáknak, amelyek a zsidóság egyik legfontosabb intézményei, és elsődleges funkciójuk a helyi közösségek betegeinek ápolása, halottainak felkészítése a temetésre a zsidó temetkezési hagyományok szerint. Munkája sem fizikailag, sem lelkileg nem könnyű, de annál fontosabb.

Valahogy mindig megtalált ez a feladat. Azt éreztem, ha itt van rám szükség, akkor nem kérdés, hogy elvégzem a nekem szánt feladatot. Minden nap kérem Istent, hogy adjon erőt, hiszen azért vagyok itt, a világon, hogy jót tegyek

– meséli Noa, aki 13 éve csatlakozott az IDF temetkezési alakulatához. Ekkoriban kezdett ugyanis emelkedni a nők száma a harci egységekben, és ezzel együtt nőtt az elesett női katonák száma is, akiknek a temetési előkészületeit csak nők végezhetik a zsidó vallás szerint.

Míg azonban korábban főként autóbalesetben, betegségben hunytak el a katonanők, és viszonylag ritka volt a harctéri halál, tavaly október 7-én minden megváltozott. A terrortámadásnak rengeteg női áldozata volt, akiket szintén a Shura katonai bázisra szállítottak, és az azóta eltelt időben 157 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest a nők jelenléte a közvetlen harctéri feladatokban, így nőtt a halálos áldozatok száma is.

Noa a tavalyi terrortámadás utáni első 48 órában nem aludt, éjjel-nappal szükség volt rá, annyi áldozat érkezett a bázisra. „Mindent láttam, csecsemőket, öregeket. Volt, akit meggyilkoltak, és utána feldarabolták a testét, néha csak a fejet rabolták el, és a testet itt hagyták. Még sosem láttam ehhez foghatót. Mintha testet öltött volna előttem a Gonosz.”

Az utolsó csontokat is elhozzák

Noa alakulatának nemcsak a halottak temetésre való felkészítése a feladata, hanem különböző eljárásokkal azonosítaniuk kell a megcsonkított áldozatokat, vagy fel kell kutatniuk a hiányzó testrészeket is. A zsidó hagyományok szerint ugyanis a halottakat kötelesség eltemetni, ráadásul minél hamarabb. Ez azt jelenti, hogy a harctéren, Gázában vagy Libanonban elesett katonák holttestét is mindig visszahozzák Izraelbe. „Minden egyes csontot, sőt a halottak személyes tárgyait is magunkkal visszük. Semmit sem hagyunk hátra” – meséli.

A Tóra szerint a vért is el kell temetni az emberrel együtt, mert ez is a léleknek egy része, ezért ha valaki katonaként vagy terrortámadás áldozataként hal meg, akkor nem tisztítják meg a vértől a testét. Noa szerint Izraelben általában nem használnak koporsót a temetéseken, hanem egy fehér lepellel takarják le a halottat, miután megmosdatták, és egy egyszerű fehér ruhába öltöztették. De a hadseregben szükség van a koporsóra. „Sokszor annyira csonkolt a test, hogy másképp nem lehetne megadni a végtisztességet” – meséli Noa, aki a munkájával együtt járó minden borzalom ellenére is valami egészen mást lát ebben a feladatban. „A halál értékesebbé teszi számomra az életet. Megérteti velem, hogy az élet szent és szép” – mondja.

A halott körüli teendőket nagy körültekintéssel és tisztelettel végzi a női önkéntes csapat. A test ugyanis a zsidó vallás szerint a lélek edénye, és amikor az elhunytat felkészítik a temetésre, az ott lévők tudják, hogy a lelke még a közelükben van. A nők meggyújtják a halott lelkét szimbolizáló gyertyát, bocsánatot kérnek tőle, mielőtt nekilátnak a feladatuknak. „Ezek a katonák Izraelért és a zsidó népért adták az életüket. A zsidóság egyik szent könyve, a Talmud azt mondja, hogy senki sem ér fel az ilyen emberekig. Nagy megtiszteltetés őket felkészíteni a végső útra” – mondja Noa.

Női harcosok és orvosnők Gázában

Izrael azon kevés országok egyike, ahol a nők számára is kötelező a katonai szolgálat, bár rövidebb ideig tart, mint a férfiaké, és főként a front mögött dolgoznak. Ennek ellenére a nők a kezdetektől részt vettek katonai akciókban, tagjai voltak cionista félkatonai csoportoknak például az 1948–49-es függetlenségi háború idején. Az izraeli katonai statisztikák szerint 1962 és 2016 között 535 női katona halt meg szolgálat közben.

Az izraeli nők egyenlő jogairól szóló törvény 2000-ben történt módosítása utat nyitott annak, hogy a nők harci alakulatokban is erőteljesebben jelen legyenek, de még a 2014-es gázai háború idején is a 90 százalékuk a front mögötti, úgynevezett „harci támogató” pozíciókban szolgált. Számos vita zajlik a zsidó államban arról, hogy a nők mentálisan és fizikailag képesek-e ugyanarra a terhelésre egy éles bevetésben, mint a férfiak, de a számuk egyre nő a harci egységekben. A Hamász tavaly október 7-i meglepetésszerű támadása során pedig létfontosságú szerepet játszottak a védelmi műveletekben.

Történelmi jelentőségű volt például annak a hétfős női harckocsicsapatnak a küzdelme, akik 17 órán keresztül harcoltak a Hámász ellen, és 50 fegyverest öltek meg. Az IDF szerint ezek a fiatal nők voltak az első női harckocsizók Nyugaton, akik ennyi ideig aktív harcot folytattak. A The New York Times fontos mérföldkőnek nevezte az esetet a nők hadseregbe való integrációjának történetében.

Az izraeli légierőben a nők a háború első napjától kezdve többféle szerepet játszottak pilótaként, harci navigátorként és a pilóta nélküli légijárművek kezelőjeként, és először került be két nő az elit 669-es kutató-mentő egységbe.

Az elhunyt izraeli katonanőket dokumentáló Women Warriors nevű izraeli honlap szerint október 7-én negyvenhét katonanő halt meg, és öten vesztették életüket Gáza közelében. De nemcsak a terrortámadás napján voltak jelen a nők a hadműveletekben. Az azóta eltelt időben számos női harcos és orvosnő lépett be a Gázai övezetbe a hadművelet részeként. Az Izraeli Védelmi Erők áprilisi jelentése szerint a háború alatt erőteljesen – a tavalyihoz képest 157 százalékkal – megugrott a női hadkötelesek katonák jelentkezése a harci egységekhez.

„Ha van elég időd, erőszakolj”

A nők ugyanakkor nem csak a harci oldalon lettek többen az elmúlt egy évben. Az izraeli történelem során először hurcoltak el sok női katonát és civilt a Gázai övezetbe. Az IDF számos bizonyítékot talált arra, hogy október 7-én a terroristák parancsot kaptak fokozott erőszak – többek között nemi erőszak – alkalmazására a túszokkal szemben. Az Izraellel szemben gyakran meglehetősen ellenséges álláspontot képviselő ENSZ is az IDF-hez hasonló következtetésre jutott márciusi jelentésében. Számos áldozat számolt be személyes élményekről, a terroristáknál az erőszakra buzdító papírcetliket is találtak.

Ha nincs időd, csak öld meg. De ha tudod, csonkítsd meg, mielőtt megölöd. Ha még több időd van, kínozd meg, égesd el élve, és csak ezután végezz vele. Ha még ennél is több időd van, erőszakold, ameddig akarod, mert ez megengedett, és jár neked a harcért

– olvasta fel egy túlélő testvére, Yarden Gonen, az egyik cetlin lévő felhívást a híradások szerint.

Ennek ellenére a világ női szervezetei, nőjogi aktivistái leginkább hallgatnak a nők ellen elkövetett erőszakról, nem nyilvánítanak szolidaritást a női áldozatokkal szemben. „A nők jogaiért, az emberi jogokért harcoló szervezetek leszerepeltek” – mondja Ádám Ráchel, az izraeli közszolgálati rádió, a Kol Israel volt főszerkesztője, a Hit Rádió műsorvezetője, és arra figyelmeztet, hogy

„Teljes cinizmus, ami ebben az ügyben zajlik” – teszi hozzá Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, aki szerint egyértelmű, hogy a nők jogainak megvédését eszközként használják ezek a szervezetek a saját progresszív politikai ideológiai célkitűzéseikhez. „Mivel Izraelt a progresszív oldal erősen kritizálja, ezért aztán nem képes meglátni a női áldozatokat sem, és nem tud valódi szolidaritást vállalni a terror áldozataival.”

„Öröm van bennem, mély, zsidó öröm”

Tavaly október 7-én a Szimchát Torát, vagyis a Tóra örömünnepét ülték a zsidók, zsinagógákba igyekeztek imádkozni, amikor elkezdődött a vérengzés. Sokan nem gondolták volna, hogy az erre a napra adott izraeli válasz még egy évvel később is tartani fog, sőt nemcsak Gázára terjed ki, hanem megindul a támadás észak felé, Libanonba is. Az elmúlt egy évben több katonai sikert is elkönyvelhetett Izrael, ezek közül az egyik legjelentősebb Haszán Naszrallah, a Hezbollah terrorszervezet fejének meggyilkolása volt. „A sikerek nem oltják ki a fájdalmat, nem adnak vigaszt az elvesztett családtagokért, barátokért, legfeljebb némi reményt meríthetünk belőlük, hogy egyszer majd biztonságban és békében élhetünk a régióban” – jegyzi meg ezzel kapcsolatban Robert C. Castel.

Noa Lewis is a zsinagógában volt tavaly Szimchát Torakor, október 7-én, és a sokkoló első napok után az egész éve azzal telt, hogy különböző szerepekben álljon helyt és segítse az áldozatokat, rokonokat és a tágabb zsidó közösséget. „Sokak szerint depressziósnak kellene lennem az átéltek miatt, de ez nincs így. Öröm van bennem, mély, zsidó öröm, hogy tehetek a népemért és a világért. Minden értékünk a Tórából fakad. Szóval ünnepelni fogok idén Szimchát Torakor, erősebben fogom ölelni a Tórát, és még hálásabb leszek a létezésért.”

Világszerte sokfelé megemlékeznek a zsidó közösségek október 7-ről, a magyar zsidó közösség is számos programmal készül erre a napra. Október 6-án a Vörösmarty téren és a Herzl téren tartottak rendezvényt, október 7-én az Óbudai Zsinagógában közös női énekléssel, Debrecenben pedig kántorkórussal és gyertyagyújtással gondolnak az áldozatokra és a túszokra.

A szerző a Kalligram és a Park kiadó írója, rendszeresen publikál a nők társadalmi helyzetéről és a zsidóságról szóló írásokat, cikkeket.

(Borítókép: A Libanonban elesett első izraeli katona, Eitan Oster temetése 2024. október 2-án Tel-Avivban. Fotó: Leon Neal / Getty Images)