Ez lehet a vég kezdete Vlagyimir Putyin számára

Az orosz közösségi médiában kevésbé volt derűlátó a hangulat. Az orosz katonai vezetést teljesen váratlanul érte, hogy az ukrán erők átlépték a határt, és több száz orosz foglyot ejtettek. Lakosok tízezrei menekültek el a környékről. Az ezt követő napokban és hetekben az orosz erők képtelennek tűntek jelentős ellentámadást indítani.

A Telegram üzenetküldő alkalmazás egyik legnépszerűbb, 1,2 millió előfizetővel rendelkező, háborúpárti nacionalista csatornája, a Two Majors a hadsereg főnökének, Valerij Geraszimovnak „és a Kremlben lévő pártfogóinak” hozzá nem értésére panaszkodott. Általában ritka az orosz elnök közvetlen bírálata az államilag ellenőrzött közösségi médiában, de most maga Putyin volt a célpont.

Tönkreteszi az országot

– szólt egy komment az OK, az idősebb korosztály körében népszerű orosz közösségimédia-platformon. „Bárcsak máris agyonlőné magát. Undorító nézni” – tették hozzá. 

Ezek nem elszigetelt kijelentések voltak. A Filter Labs adatelemző cég szerint, amely mesterséges intelligenciát használ az orosz közösségi média, az állami média és a gazdasági adatok elemzésére, a Putyin iránti online hangulat a kurszki offenzíva kezdete után meredeken zuhant, és egész augusztusban negatív maradt. A negatív kommentek közül soknak a hangneme korántsem volt finom.

Úgy tűnik, nagy stratégánk összesz**ta magát, és ez még csak a kezdet

− írta az egyik. Egy másik még az orosz propaganda kudarcát is egyértelművé tette: „A tévében szétzúzzuk őket, egyenként foglaljuk el a településeket, és minden jól megy nekünk – írta a kommentelő. – De a valóságban bombázzák a belgorodi régiót, megszállták Kurszkot, bombázzák az orosz hátország városait, és egymás után történnek a terrortámadások Oroszországban.”

A Filter Labs szerint Putyin támogatásának ilyen mértékű összeomlására a Wagner félkatonai szervezet vezetője, Jevgenyij Prigozsin 2023 nyarán elkövetett puccskísérlete óta nem volt példa. A kurszki felfordulás óta eltelt hetekben több népszerű, háborúpárti Telegram-csatorna törölte leginkább Kreml-ellenes kommentjeit. A frontvonal közelében azonban a közhangulat nem állt helyre. Még az orosz közvélemény-kutatások is, amelyek eredményei miatt a szakértők gyakran aggódnak, hogy túlságosan rezsimbarát válaszokat adnak, háromhetes visszaesést mutattak Putyin népszerűségében. A szokásos 60 százalék, amely „teljes mértékben helyesli” Putyin vezetését, 50 százalékra csökkent − írja a Foreign Affairs hasábjain Peter Pomerantsev, a Johns Hopkins Egyetem tudományos főmunkatársa. 

A válság idején már nem működik az, ami máskor igen 

Pomerantsev szerint ezek a megállapítások Putyin információs rendszerének alapvető problémájára utalnak. Ukrajna 2022-es lerohanásának kezdetétől fogva a kormány megfojtotta a liberális médiát Oroszországban, arra kényszerítve a független hírszervezeteket, hogy bezárjanak, vagy elköltözzenek az országból, és blokkolta a hozzáférést olyan platformokhoz, mint a Facebook, az Instagram és a Twitter.

A háború kezdete óta Putyin megengedte, hogy az orosz állam számos fő pillére − a hadsereg, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az elnöki adminisztráció és a katonai magánvállalatok − felügyelje saját népszerű, háborúpárti közösségimédia- és különösen Telegram-csatornáit, amelyeket egymás támadására és saját érdekeik érvényesítésére használnak. A Kreml politikájának előmozdítása mellett ez lehetővé teszi Putyin számára, hogy egyensúlyt teremtsen a hatalom e hatalmi központok között. Eközben az egyszerű oroszok a közösségi médiában levezethetik frusztrációjuk egy részét − mindaddig, amíg nem kritizálják a vezetőt vagy a háborúról szóló döntést.

A kurszki invázióhoz hasonló válságos pillanatokban azonban a hivatalos propaganda és az eliten belüli online ellenőrzések és egyensúlyok kombinációja megbicsaklik. Ezek az összeomlások nem azt jelentik, hogy Oroszországon belül létezik egy rejtett tömegmozgalom, amely támogatja a liberális eszméket, vagy ellenzi a háborút. De feltárják a Kreml propagandarendszerének központi gyengeségét, amely nem egyszerűen a Kreml háborús bűnökkel kapcsolatos dezinformációinak leleplezéséről vagy az ukránok becsmérléséről szól.

A hazugságok, a gyűlöletbeszéd és a népirtásra való felbujtás leleplezése erkölcsileg helyes és kulcsfontosságú az igazság kiderítéséhez. De az ilyen kitalált történetek megkérdőjelezése Oroszországon belül nem valószínű, hogy aláássa Putyin háborús gépezetét vagy a rezsimnek az orosz társadalom feletti hatalmát.

Ehelyett Putyin információs rendszerének legfontosabb sebezhető pontjai az ellenőrzés korlátairól szólnak, és arról, hogy ez hogyan befolyásolja a rezsim általános bizalmát a hadviselési képességében. Ukrajna nemzetközi partnereinek meg kell érteniük, hogy az információáramlás milyen sajátos módon szerveződik Oroszországban; hogy a Kreml milyen napirendeket, médiumokat és közönséget tart fontosnak a háborús erőfeszítései lehetővé tételéhez; és hogy ezeket a kapcsolatokat hogyan lehet megzavarni.

A propaganda bénultsága

Aki odafigyel, gyakran feltűnő szakadékot láthat a nyugodt hangvételű orosz híradások és az orosz közösségi médiában ugyanezen fejleményekkel kapcsolatos elégedetlenség között. A hosszú távú gazdasági problémák mellett a Kreml propagandagépezetének még nehezebb dolga volt a háborúval kapcsolatos masszív, váratlan megrázkódtatásokkal.

Putyin 2022. őszi részleges mozgósítása például váratlan tömeges kivándorlást váltott ki. Online a Kreml pozitív híreket közölt az intézkedésről, ami körülbelül két hétig javította a közhangulatot − mielőtt az ismét összeomlott. Így a Kreml további üzeneteket küldött a témában, csakhogy a közhangulat ismét visszaesett.

Vagy vegyük csak Prigozsin 2023 júniusában bekövetkezett meglepő lázadását. Miközben a Wagner-csoport hadserege Moszkva felé vonult, a Kreml állami médiája egyszerűen elnémult, miközben várta az utasításokat. Az is hamar világossá vált, hogy az orosz elit, a hadsereg és a szélesebb közvélemény nem különösebben érdekelt a lázadók megállításában. Miközben az ország hűvös kíváncsisággal követte az eseményeket, néhány népszerű orosz katonai blogger Prigozsin pártjára állt. Végül Prigozsin nem tudta érvényesíteni az előnyét, és két hónappal később egy „repülőgép-szerencsétlenségben” meghalt. Az epizód azonban megmutatta, hogy a Kreml propagandagépezete milyen könnyen elakadhat − és hogy amikor ez megtörténik, Oroszország különböző hatalmi ágai nem fognak az elnök segítségére sietni, hanem várják az alkalmat, hogy lecsapjanak.

A kurszki behatolás a legutóbbi ilyen sokk. Az ukrajnai offenzíva kezdete óta eltelt hetekben a kormány folyamatosan próbálta lekicsinyelni a műveletet, és azt állította, hogy az orosz erők gondoskodnak a problémáról. Moszkva azonban nehezen tudta eltitkolni, hogy a második világháború óta ez az első nagyobb invázió orosz földön. Még a helyi állami hírek is bírálni merték Putyin válaszlépéseit. „A kurszki régió lakói úgy vélik, hogy a kormány cserben hagyta őket” – szólt az egyik főcím.

A Kreml minden egyes ilyen esetben megmutatta, hogy képtelen kezelni az előre nem látható eseményeket. Közvetlenül a kurszki támadás és Prigozsin lázadása után az orosz állami televízió, amely megszokta, hogy felülről irányítják, magára maradt. Amikor az államilag ellenőrzött médiát nem utasítják azonnal, hogy milyen álláspontot kell képviselnie, amikor a Telegram nacionalistái hagyják, hogy az érzelmeik felülkerekedjenek, és nem kapnak egyértelmű utasításokat, akkor hirtelen összeomlik a rezsim által ápolt hazafias álpluralizmus, és a rezsim kiszolgáltatottá és alkalmatlanná válik – írta Peter Pomerantsev. 

Rossz emlékek

Csábító lehet a következtetés, hogy Putyin erőskezű uralma áthatolhatatlan a közbeszéd és a viselkedés manipulálásának átmeneti hullámvölgyeivel szemben. De még Oroszországban is fontosak ezek az elmozdulások, mert azt mutatják, hogy az állam nem képes a társadalom tetszés szerinti irányítására. Gondoljunk csak a választások furcsa orosz rituáléjára, annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy Putyin fog nyerni.

Amint azt Stephen Holmes és Ivan Krasztev már 2012-ben is állította, a Kreml a nyilvánvaló választási csalásra és az állami alkalmazottak utasítására támaszkodik, hogyan szavazzanak. A cél nem az, hogy bárkit is meggyőzzenek arról, hogy ezek a választások szabadok és tisztességesek, hanem az, hogy megmutassák, hogy a kormány képes manipulálni őket − és hogy megvan a hatalma ahhoz, hogy az országot rávegye, hogy részt vegyen ebben a bohózatban.

Így a Kreml nyilvános beszéd és viselkedés feletti ellenőrzésének bármilyen észlelt eróziója veszélyezteti Putyin cári státuszát. A rezsim számára ez valószínűleg a késő szovjet korszakból származó rossz emlékeket is felidézi. A Kreml jelenlegi elitje látta, milyen könnyen elveszett az ellenőrzés 1989-ben, amikor Közép-Európa gyorsan kicsúszott Moszkva szorításából, és 1991-ben is, amikor a szilárdnak tűnő Szovjetunió összeomlott.

Ma Putyin folyamatosan figyeli az ismétlődés jeleit, és ennek megfelelően alakította ki megközelítését. Amikor a vezetés úgy látja, hogy elveszíti az ellenőrzést a társadalmi diskurzus és viselkedés felett, változtat a politikáján. Néha a Kreml fokozza a cenzúrát. De az is előfordulhat, hogy egyszerűen eltöröl egy népszerűtlen tervet. Így a Kreml eddig tartózkodott egy újabb mozgósítástól, annak ellenére, hogy a hadseregnek sürgős létszámigénye van.

Ahogy Radek Sikorski lengyel külügyminiszter szeptemberben érvelt, ha a Nyugat meg akarja állítani Oroszországot, akkor meg kell változtatnia Putyin számításait arról, hogy milyen kockázatokkal és költségekkel kell szembenéznie otthon a háború miatt. Ehhez győzelmekre lesz szükség a csatatéren, hatékony gazdasági hadviselésre, diplomáciai egységre és az ukrán erők lefegyverzésére. De az információnak is döntő szerepe van, amit már a huszadik század néhány legnagyobb háborújában is bebizonyítottak – foglalta össze írásában Peter Pomerantsev.

Az orosz–ukrán háború eseményeit az Index is folyamatosan követi, szombati élő hírfolyamunk ide kattintva érhető el.

(Borítókép: Ukrán katona egy amerikai Stryker tankban 2024. augusztus 14-én az orosz határ közelében. Fotó: Kostiantyn Liberov / Libkos / Getty Images)