Ítéletet hoztak egy 50 éve történt, különösen alattomos gyilkosságban

A most 80 éves Martin Naumann 1974. március 29-én közvetlen közelről hátba lőtte Czesław Kukuczkát, amikor az a kettéosztott német főváros egyik átkelőhelye felé tartott, miután azt mondták neki, hogy szabadon beléphet Nyugat-Berlinbe.

Felesége csak hetekkel később, egy urnában kapta meg néhai férje maradványait. Családja magánszertartás keretében eltemette Dél-Lengyelországban.

Az ügy részleteire csak egy történész kitartó kutatómunkájának köszönhetően derült fény, aki a német Állambiztonsági Minisztérium (MfS), vagyis a Stasi (a kommunista NDK hírszerző szolgálata és titkosrendőrsége) történelmét vizsgálta – írja a The Guardian.

Stefan Appelius az egykori Stasi archívumában talált rá a lövöldözésről és az azt követő eltussolási kísérletekről szóló dokumentumokra, majd felkutatta Kukuczka családját Lengyelországban. Ők ezt jelentették a lengyel igazságszolgáltatásnak, akik 2021-ben európai elfogatóparancsot adtak ki Naumann ellen. Az elfogatóparancs olyan nyomást helyezett a német nyomozó hatóságokra, hogy több évtizedes tétlenség után újra megnyitották az ügyet. Naumann ellen tavaly októberben emeltek vádat gyilkosság miatt.

Különösen alattomos gyilkosság 

A Naumannt gyilkossággal kapcsolatba hozó részletek csak 2016-ban kerültek elő. A Stasi tisztjei a rendszer végnapjaiban tetteik eltussolása érdekében rengeteg dokumentumot igyekeztek megsemmisíteni, azonban egy kifejezetten e célra késíztett digitális kirakós gép segítségével azokat újra összerakták.

A lipcsei Naumann – aki többször is tagadta az ellene felhozott vádakat – egyike volt az első olyan volt keletnémet tisztviselőknek, akiket gyilkossággal vádoltak meg. Az ügyészek 12 év börtönbüntetést kértek rá,

A bíróságon elhangzott, hogy Kukuczka, a 38 éves dél-lengyelországi, háromgyermekes családapa hogyan ment be a kelet-berlini lengyel nagykövetségre, és kért engedélyt arra, hogy Nyugat-Németországba utazhasson. Azzal fenyegetőzött, hogy ha elutasítják, felrobbant egy hamis robbanószerkezetet, amely állítása szerint felrobbantotta volna a követséget és a szomszéd épületeket.

„Ártalmatlanná kell tenni”

Filip Gańczak és Hans-Hermann Hertle történészek kutatásai szerint a követség munkatársai kapcsolatba léptek a Stasival, és tájékoztatták őket Kukuczka fenyegetéséről. A követséggel összejátszva a Stasi tisztviselői eljöttek a lengyelhez, átadtak neki egy kiutazási vízumot és öt nyugati márkát, majd a közeli Friedrichstraße határállomáshoz vezették.

Naumann, aki az állomáson egy paraván mögé bújt, mintegy 2 méter távolságból lőtte hátba Kukuczkát, miután az három ellenőrző pontból kettőn átjutott. A Stasinak az incidensről készült jelentése szerint az „operatív erőknek” délután 3 óra körül sikerült „ártalmatlanná tenniük [Kukuczkát] anélkül, hogy a többi átkelőnél különösebb feltűnést keltett volna”.

Kukuczka lányának – aki apja halálakor 18 éves volt – ügyvédje úgy jellemezte Naumannt mint „a gyilkossághoz vezető parancsnoki lánc utolsó láncszemét”, de végül ő volt az, aki végrehajtotta a parancsot. Naumann ügyvédje, Andrea Liebscher ragaszkodott ahhoz, hogy védence ártatlan, és hogy nincs bizonyíték arra, hogy ő lőtt volna. Azt mondta, hogy mivel Kukuczka bombafenyegetést tett, nem volt ártatlan, és „számolnia kellett volna azzal, hogy a hatóságok fegyverrel fognak közbelépni”.

„Hirtelen ajtók nyíltak ki, és egyenruhás emberek léptek ki, akik lezárták a folyosót”

Naumann fekete kordbársony sapkában és edzőcipőben jelent meg a bíróságon, és egy irodai aktát szorongatva takarta az arcát. A férfi évtizedekig csendes életet élt Lipcse külvárosában, mígnem 2016-ban utolérte a múltja. Csak egyszer szólalt meg, hogy megerősítse személyazonosságát. 1974-ben, a gyilkosság után kitüntették a határvédelemben tett különleges szolgálataiért (akárcsak azt az orvost, aki Kukuczkát a kórházban kezelte, mielőtt halottnak nyilvánították).

A tanúvallomást tévők között volt három nyugdíjas is, akik akkoriban tizenévesek voltak, és Nyugat-Németországból iskolai kiránduláson voltak a kommunista Kelet-Berlinben. A 65 éves Petra felidézte, hogy osztálytársaival együtt éppen visszatértek volna Nyugatra, a Friedrichstraße állomáson lévő, szigorúan őrzött földalatti alagútban. Egy napszemüveges férfi azonban felkeltette a figyelmét. „Furcsa volt, mert a föld alatt voltunk”. Majd elmondta a bíróságnak, hogy a férfi pisztolyt rántott, és rálőtt a mellette aktatáskával elhaladóra. Felidézte, hogy a körülötte lévők „sokkos állapotban a szájuk elé tartották a kezüket”.

Hirtelen ajtók nyíltak ki, és egyenruhás emberek léptek ki, akik lezárták a folyosót

– mondta.

Gańczak a tárgyalás margóján elmondta, hogy bár a kommunista Lengyelország és a kelet-németországi (NDK) hatóságok megpróbálták eltussolni a gyilkosságot, nem értettek egyet abban, hogy milyen indokkal tegyék azt.

Míg a lengyel fél azt akarta, hogy úgy tűnjön, mintha Kukuczka öngyilkos lett volna, az NDK nem értett egyet […] Az események általuk készített rövidített változata szerint a határátkelőnél incidens történt, amelynek következtében Kukuczkát megölték. A családnak nem engedték meg, hogy további kérdéseket tegyen fel.

Az egyik verzió szerint Kukuczkának fegyvere volt, de ezt nem támasztja alá semmilyen bizonyíték. Az állítólag nála lévő robbanószer nem létezett.

Kukuczkát a Stasi Berlin-Hohenschönhausen-i börtönkórházába szállították, ahol – a boncolás szerint – elvérzett, majd halottnak nyilvánították.

Becslések szerint legalább 140 ember vesztette életét, amikor megpróbáltak átkelni a berlini falon, amely 1961 és 1989 között kettéválasztotta a várost. Azt a maroknyi keletnémet tisztviselőt és határőrt, akiket a halálesetek miatt eddig bíróság elé állítottak, többnyire emberöléssel vádolták.

A magasabb rangú tisztviselők gyakran megúszták az igazságszolgáltatást. Erich Mielke, a Stasi 1957 és 1989 közötti vezetőjének bíróság elé állítására tett kísérletek többször is kudarcba fulladtak, mígnem 1993-ban hat év börtönbüntetésre ítélték, mert fiatal kommunista harcosként 1931-ben meggyilkolt két rendőrtisztet – írja a The Guardian.