Rodrigo Ballester: Az európai migrációs paktum nem lesz más, mint egy előre látható kudarc

A szubszidiaritás elve szerint az Unió „csak akkor és csak olyan mértékben avatkozik be, ha és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani” – így kezdte legfrissebb véleménycikkét a The European Conservative hasbájain Rodrigo Ballester EU szakértő és az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője.

Szerinte, ami a migrációt illeti, egyértelmű, hogy harminc év elteltével az Unió messze nincs a legjobb helyzetben a célok elérésében. Épp ellenkezőleg: az európai politika ebben a kérdésben egy fiaskó, pedig ez a kérdés mára olyan egzisztenciális kérdéssé vált, amelyen akár a közösség sorsa is múlhat.

Legyünk őszinték, a solingeni tragédia – augusztus 23-án egy fesztiválon Issa al Hasan által elkövetett késes támadás – a német határok lezárásához vezetett, vagy a francia diáklány, Philippine illegális migráns általi meggyilkolása sajnos nem fordulópontok, hanem »csak« egy egész kontinenst magával rántó, kiszámíthatatlan és öngyilkos együttműködés sokadik megrázkódása. Mióta az unió elkezdte kezelni a migrációs hullámokat, hány rögtönzött csónak kelt át a Földközi-tengeren Lampedusa, a görög szigetek vagy a Kanári-szigetek felé? Hány terrortámadást vagy bűncselekményt követtek el illegális migránsok Európában? Hány hamis menekült használta ki a Genfi Egyezményt, hogy csalárd módon bejusson Európába? Hány emberkereskedelem áldozatát használták ki, és hány kitoloncolási határozatot hagytak figyelmen kívül?

Rodrigo Ballester szerint nem lehet megszámolni. Majd arra is kitért, hogy ezzel szemben az európai vezetők fatalistának tűnnek a realitásokkal szemben, miközben a polgárok megkongatják a vészharangot, amikor csak lehetőségük van arra, hogy a szavazásokon kifejezzék dühüket. „Ez egy tarthatatlan skizofrénia, amelynek az Európai Migrációs Paktum nem lesz más, mint egy előre látható kudarc epilógusa.”

Ki a felelős ezért a katasztrófáért?

Szerinte Európa büszke lehet arra, hogy olyan hasznos adatbázisokat hozott létre, mint az Eurodac, a VIS és a SYS. A schengeni övezet továbbra is olyan vívmány, amelyhez az európaiak többsége továbbra is ragaszkodik, és számos európai alap támogatja a nemzeti fellépést jó és rossz időkben egyaránt.

Ettől eltekintve azonban a mérleg siralmas: a menekültügyi rendszer katasztrófa (...) A családegyesítési politikák zavarba ejtően lazák; a határellenőrzést teljesen akadályozza a torz emberi jogok megszállottsága; az illegális bevándorlók visszaküldésének politikája hatalmas csalás; a Frontex ügynökséget pedig olyan szervvé alakították át, amely ahelyett, hogy segítené az államokat a határok ellenőrzésében, inkább felügyeli őket, miközben azok ezt teszik.

Rodrigo Ballester szerint így marad a kérdés, hogy ki a felelős ezért a katasztrófáért: egy olyan Parlament, amely a nem kormányzati szervezetek által és a nem kormányzati szervezetek számára hoz törvényeket, és amely teljesen elszakadt az európai közvéleménytől?

„Vagy egy Bizottság, amely figyelmen kívül hagyja a szuverén ügyeket, és amelynek migrációpárti elfogultsága egyre nyilvánvalóbb? Vagy a tagállamok, amelyek kibújnak a felelősségük alól azzal, hogy átruházzák azt Európára? Egy dogmatikus Bíróság, amely az egyéni jogok megszállottja, és könyörtelenül támogatja a nemzeti hatáskörök erózióját?” – tette fel sorban a kérdésket.

Szerinte mindezek a kérdések ugyanarra a következtetésre vezetnek: a szubszidiaritás elvének durva megsértésével az EU egyszerűen képtelen olyan hatékony migrációs politikát folytatni, amely megfelel az európai polgárok elvárásainak. Majd arra is kitért, hogy a migrációs politika államosítása elkerülhetetlen, és szerencsére már kezd megjelenni a politikai napirendeken.

A migrációs katasztrófa méreteit tekintve a legkevesebb, amit az EU megtehet, hogy a határellenőrzéssel és a menekültüggyel kezdve »opt-out«-ot biztosít azoknak az államoknak, amelyek vissza kívánják szerezni hatáskörüket ezen a területen.

Végezetül azt is kiemelte, hogy jelenlegi körülmények között egy kompromisszum lehet az egyetlen mentőöv. „Itt az ideje elismerni, hogy ha az Unió kudarcot vall, az államoknak vissza kell venniük a gyeplőt. Bármit is mondanak egyesek, az Európai Unió nem egyirányú utca. Erről szól a szubszidiaritás elve, és ezt az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke feketén-fehéren megfogalmazza” – összegezte a gondolatait Rodrigo Ballester az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője.