„Ez a legveszélyesebb az összes frontvonal közül” – életképek a kelet-ukrajnai földi pokolból

„Ez a legveszélyesebb az összes frontvonal közül” – mondja Olekszandr, az ukrán hadsereg 25. dandárjának egyik egészségügyi egységének vezetője a BBC-nek, amely Pokrovszkban készített helyszíni riportot.

Pokrovszk a Donyecki területen található, a regionális központtól, Donyeck városától mintegy 60 kilométerre nyugatra. Fontos közlekedési csomópont, amelyért hónapok óta kíméletlen harcok folynak.

Az Orosz Föderáció nagyon keményen nyomul. Nem tudtuk stabilizálni a frontot. Minden alkalommal, amikor a frontvonal mozog, mi is mozdulunk

– folytatta Olekszandr.

Mint kiderült, nemrég itt még 50 sérült katonát láttak el egyetlen nap alatt. Ekkora számra az egész háború során ritkán volt példa. A sebesülteket szürkület után hozzák be kezelésre erre a titkos helyre, amikor kisebb az esélye annak, hogy az orosz drónok célkeresztjébe kerülnek.

Szellemváros

Az ukrán katonák a Pokrovszk védelméért vívott ádáz harcban sebesültek meg. Alig néhány hónappal ezelőtt még viszonylag biztonságos helynek számított, körülbelül 60 ezer embernek adott otthont, éttermek, kávézók és piacok szegélyezték utcáit. Korábban népszerű üdülőhelynek számított a frontvonalon harcoló katonák körében, most azonban olyan, mint egy szellemváros. A lakosság több mint háromnegyede elhagyta.

Az ukrán kormány egyetért a helyszínen megismert katonákkal abban, hogy Pokrovszk környékén vannak a legintenzívebb harcok. „Pokrovszk iránya vezeti az ellenséges támadások számát” – jelentette ki Kijev a múlt héten. Állításuk szerint az elmúlt két hét legtöbb napján mintegy 150 ellenséges támadást vertek vissza az Ukrán Fegyveres Erők.

A fronttól mintegy tíz kilométerre lévő tábori egységben a hadsereg orvosa, Tánya az egyik katona, Szerhij karját fogja, és bevezeti egy vizsgálóhelyiségbe. A katona arcának nagy részét véres kötés borítja. „Az állapota súlyos” – mondta Tánya. Szerhij koponyáján és egyik szemén repeszsérülések vannak. Az orvosok gyorsan kitisztítják a sebeit, majd antibiotikumot adnak be neki.

Nem sokkal később további öt katona érkezett, akikről nem tudni, hogyan szerezték sérüléseiket. A sortűz olyan heves és hirtelen tud lenni, hogy sebeiket aknavetők vagy drónokról ledobott robbanószerek okozhatták.

Veszélyes itt. Nehéz, mentálisan és fizikailag is. Mindannyian fáradtak vagyunk, de megbirkózunk vele

– mondja Jurij, a dandár egészségügyi egységeinek parancsnoka.

Az összes katona a reggeli órákban sérült meg, de csak sötétedés után szállították őket kezelésre, amikor már biztonságosabb a helyzet. Az ilyen késések jelentős mértékben növelhetik a halál és a rokkantság kockázatát.

Egy másik katona, Tarasz, szorítókötést kötött a karjára, hogy elállítsa a repeszsérülésből származó vérzést, de most – több mint 10 órával később – a karja duzzadt és színtelen, már nem is érzi. Egy orvos azt mondja, hogy lehet, amputálni kell.

Az elmúlt 24 órában két katonát hoztak be holtan. Mindaz, amit a stáb a tábori egységnél tapasztalt, az a Pokrovszkért folyó harc kegyetlenségére utal. Az itt áthaladó vasúti összeköttetést rendszeresen használták a civilek evakuálására a front menti városokból Ukrajna biztonságosabb részeibe, valamint a hadsereg ellátmányának szállítására.

Pánikrohamokban, az őrület határán vannak

Az orosz drónok fenyegetése folyamatosan jelen van, az egyik drón épp az orvosi egység előtt lebeg, a BBC munkatársai jelenlétében. Ez rendkívül megnehezíti az evakuálást a frontvonalból. Az épület ablakai be vannak deszkázva, így a drónok nem látnak be, de amint kilép valaki az ajtón, máris fennáll a veszélye, hogy eltalálják.

A drónok Pokrovszk megmaradt lakosaira is veszélyt jelentenek. „Folyamatosan halljuk a zümmögésüket, megállnak és benéznek az ablakokon” – mondja az 50 éves Viktorija Vaszilevszka, a megmaradt, háborútól megfáradt lakosok egyike. Eddig nem volt hajlandó elhagyni a várost, de most még ő is beleegyezett, hogy evakuálják Pokrovszk különösen veszélyes keleti szélén álló otthonából.

Viktoriját meglepte, hogy a frontvonal milyen gyorsan haladt nyugatra, Pokrovszk felé. „Minden olyan gyorsan történt. Ki tudja, mi történik itt legközelebb. Kezdek teljesen megőrülni. Pánikrohamaim vannak. Félek az éjszakáktól” – mondja a nő. Azt mondja, alig van pénze, ráadásul valahol máshol kell újrakezdenie az életét, mivel már túl félelmetes itt maradni.

Azt akarom, hogy vége legyen a háborúnak. Tárgyalásokat kell folytatni. Az Oroszország által elfoglalt területeken úgysem maradt semmi. Minden elpusztult, az emberek pedig elmenekültek

– mondja.

Viktorija azonban nincs egyedül. A legtöbb ember, akivel a BBC munkatársai beszéltek, tejesen reményvesztett. Ők „a több mint két és fél éve tartó háború áldozatai” – fogalmazott a lap.

Áram, víz és pénz nélkül próbál túlélni a rémült lakosság 

Pokrovszk nagy része áram és víz nélkül maradt. Egy iskolánál üres kannákat cipelő emberek állnak sorban, akik arra várnak, hogy használhassák a közös csapot. Néhány nappal korábban még négy csap működött, de most már csak egy van.

Az utcákon haladva a pusztulás jelei láthatók, de a várost még nem bombázták szét teljesen, mint más, heves harcok által sújtott városokat.

A 69 éves Larisza épp krumplit vásárol a maroknyi élelmiszerárus egyikénél, amely még mindig nyitva tart az egyébként lezárt központi piacon.

„Meg vagyok rémülve. Nem tudok nyugtatók nélkül élni” – meséli az asszony. Alacsony nyugdíjából nem hiszi, hogy máshol megengedhetné magának a lakhatást. „A kormány talán elvinne valahova, és egy időre elszállásolna. De mi lesz utána?” – kérdezi Larisza.

Pénz nélkül nem mehetsz sehova. Így hát csak ülünk az otthonunkban, és reménykedünk, hogy vége lesz ennek

– mondja egy másik vásárló, a 77 éves Rajisza.

Most már egyre többen gondolják, hogy ideje tárgyalni az oroszokkal

Larisza úgy gondolja, hogy ideje tárgyalni Oroszországgal. Ez az érzés nemrég még elképzelhetetlen volt a legtöbb ukrán számára, de itt, a frontvonal közelében eddig is sokan hangoztatták ezt.

Olyan sok fiunk hal meg, olyan sokan megsebesültek. Az életüket áldozzák, és ez így megy tovább és tovább

– magyarázza Larisza.

A 80 éves Nagyija egy evakuációs furgon padlóján lévő matracról nézve egyáltalán nem szimpatizál az előrenyomuló orosz erőkkel. „A fenébe ezzel a háborúval! Meg fogok halni” – siránkozik az idős nő.

Miért akar még több földet? Nincs neki elég? Annyi embert megölt már

– teszi hozzá Vlagyimir Putyin orosz elnökről beszélve.

Egy másik lakos, Nagyija nem tud járni. Korábban a szomszédok segítségére támaszkodva vonszolta magát a háza körül, de mára csak egymaroknyi maradt közülük. Az állandó bombafenyegetés miatt most ő is úgy döntött, hogy elmegy, bár még nem tudja, hova.

„Addig kell harcolnunk, amíg győzelmet nem aratunk”

A horrorisztikus mindennapok ellenére vannak olyanok is, akik még nem hagyják el Pokrovszkot. Köztük vannak olyan helyiek, akik a háborúban megrongálódott infrastruktúra helyreállításán dolgoznak.

Az egyik, a frontvonalhoz legközelebb eső utcában lakom. A házam körül minden leégett. A szomszédaim meghaltak, miután szétlőtték az otthonukat. De nem hiszem, hogy helyes lenne magára hagyni az embereinket. Addig kell harcolnunk, amíg győzelmet nem aratunk és Oroszországot meg nem büntetik a bűneiért

– meséli Vitalij, miközben munkatársaival együtt az elektromos vezetékeket próbálja megjavítani.

A férfi véleményét azonban nem osztja a 20 éves Roman, akivel egy gránát által megrongált ház javítása közben találkoztak az újságírók. „Nem hiszem, hogy a terület, amiért harcolunk, megérne egyetlen emberéletet is. Sok katonánk meghalt. Fiatal férfiak, akiknek lehetett volna jövőjük, feleségük és gyerekeik. De nekik a frontra kellett menniük” – meséli.

A BBC munkatársai a városon kívüli csatatérre is ellátogattak. Száradt napraforgómezők szegélyezik az utakat, fedezék pedig alig van, így „fénysebességgel” haladnak, mielőtt az orosz drónok célba vennék őket. A frontvonalhoz közeledve hangos robbanásokat hallanak.

Egy ukrán tüzérségi állásnál Vagyim tüzel egy szovjet kori tüzérségi ágyúval. Fülsiketítő hangot ad ki, miközben száraz leveleket és óriás porfelhőt fúj maga előtt. Egy föld alatti bunkerbe menekül, ahol biztonságban van az orosz megtorlástól, majd várja a következő ukrán csapás koordinátáit.

Nekik [Oroszországnak – a szerk.] több emberük és fegyverük van. És úgy küldik az embereiket a csatatérre, mintha ágyútöltelékek lennének

– mondja a katona.

De tudja, hogy ha Pokrovszk elesik, az kaput nyithat a Dnyipropetrovszki terület felé, amely mindössze 32 kilométerre van Pokrovszktól. „Igen, fáradtak vagyunk, sok emberünk meghalt és megsebesült, de harcolnunk kell, különben az eredmény katasztrofális lesz” – zárja gondolatait.

(Borítókép: Pokrovszk városa 2024. szeptember 17-én. Fotó: Anton Shynkarenko / Reuters)