Sorsdöntő választást tartanak Georgiában, a kérdés: Európa vagy Putyin?

A jelenlegi választások tétjének megértéséhez vissza kell ugranunk az időben 2008 nyaráig. Georgia egy szovjet utódállam a Nyugat-Kaukázusban, és balszerencséjére Oroszország szomszédja. Az országot ekkoriban már közel öt éve irányította az Egyesült Nemzeti Mozgalom (ENM), egy elkötelezetten Nyugat-barát tömörülés, amely egy vér nélküli forradalom után, szabad választások útján került hatalomra. Az ország elindult azon az úton, hogy csatlakozzon a NATO-hoz és az Európai Unióhoz – azaz Moszkva befolyási zónájából kiszabaduljon. A folyamatokat a hatalmát egyre jobban megszilárdító Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban gyanakvással figyelte.

Az 1990-es évek elejétől kezdve Georgia nemzetközi jog szerinti területén két, oroszok által támogatott szakadár köztársaság működik: Dél-Oszétia és Abházia. Az akkoriban még Grúziaként ismert ország óvakodott visszavenni az ellenőrzést a területek felett az Orosz Föderáció megtorlásától tartva. Azonban miután Georgia csatlakozása komolyan napirendre került NATO-ban, Dél-Oszétia 2008 augusztusában tüzérségi ágyúkkal kezdte lőni a grúzok lakta falvakat, amire válaszul Tbiliszi bevonult a szakadár területre. Oroszország ezután népirtással vádolta meg a georgiaiakat, háborút indított, majd 16 nap alatt térdre kényszerítette apró szomszédját, és azóta megszállás alatt tartja az ország 20 százalékát.

A háború után az ország újabb belpolitikai krízissel küzdött, ugyanis a forradalom nyomán hatalomra került Egyesült Nemzeti Mozgalom és az általuk támogatott államfő, Mihail Szaakasvili egyre jobban kezdte antidemokratikus eszközökkel megszilárdítani a hatalmát, ami a társdalomnak nem volt ínyére, ahogyan az sem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás évek óta nem haladt előre. Ebben a közegben tűnt fel 2012-ben Bidzina Ivanisvili, egy orosz pénzen meggazdagodott oligarcha, aki eltökélte, hogy jelentős vagyonából létrehoz egy olyan pártot, amely a csatlakozást végrehajtja, és a polgári szabadságjogokat visszaállítja.

Meglepetés: nem ez történt

2024-et írunk. Georgiát immáron 12 éve irányítja a Georgiai Álom elnevezésű, populista párt. A miniszterelnökök egymásnak adták a kilincset az évek során, azonban a kormányt továbbra is szürke eminenciásként a háttérből irányítja az oligarcha, Bidzina Ivanisvili. Három ciklusuk alatt az országban a viszonyok konszolidálódtak, az ellenzék nem tudta érdemben kihívni a kormányzó pártot. Az uniós és a NATO-csatlakozás ismét nem haladt semerre, a kormány, bár retorikájában Nyugat-barát, döntései rendre az ellenkezőjét mutatják. 2022-ben, amikor Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, egy pillanatra pánikba estek, és

A georgiai politikai elemzők azonban már akkor figyelmeztettek: a Georgiai Álom valójában csak azért küzdött a tagjelölti státuszért, hogy majd ezzel kampányolhassanak az idei választásokon, valódi csatlakozási szándékuk nincs, vagy ha van is, a demokratikus reformokat nem fogják végrehajtani, inkább zsarolással próbálják majd a tagságot kicsikarni.

Miközben a szavazóbázisnak azt kommunikálták, hogy mindent megtesznek Georgia csatlakozásáért, a valóságban elkezdtek olyan intézkedéseket hozni, hogy úgy tűnt, a kormány direkt akadályozza a tagfelvétel menetét. Ugyanis ahhoz, hogy egy országot felvegyenek az unióba, meg kell felelnie egy sor követelménynek (működő piacgazdaság, hatalmi ágak szétválasztása és egyéb jogállamisági kritériumok).

Azonban a Georgiai Álom olyan törvényeket hozott, amelyek az Európai Unióval összeegyeztethetetlenek, és szinte pontról pontra másolják Vlagyimir Putyin diktatúrájának intézkedéseit. Az egyik ilyen volt a külföldiügynök-törvény, amelynek értelmében minden, határon túlról pénzt elfogadó szervezetnek „ügynökként” kell regisztrálnia magát egy állami szervezetnél, de ilyenek voltak az „LMBTQ-propaganda” ellen hozott intézkedések is.

A párt ideológusai kitaláltak az úgynevezett „Globális Háború Pártról” szóló összeesküvést. A konspirációs teória lényege, hogy az amerikai hadiipar Soros Györggyel és a brüsszeli bürokratákkal szövetkezve elnyújtja az orosz–ukrán háborút, és újabb államokat akar beszervezni. Az ellenzéket és a civil szervezeteket a kormány megbélyegezte, hogy ezeket a globális háttérhatalmakat szolgálják ki, és amint hatalomra kerülnek, belerángatják az országot a háborúba. Mindezek miatt még az ellenzéki pártok betiltását is belengették. 

Itt érdemes visszaemlékezni a cikk elején mondottakra, vagyis hogy a 2008-as megszállás vízválasztó volt. A Georgiai Álom a mai napig azzal kampányol, hogy ha a legerősebb ellenzéki párt – az invázió alatt kormányzó és a NATO-csatlakozáshoz eddig legközelebb kerülő Egyesült Nemzeti Mozgalom – ismét nyer, Oroszország újra meg fogja szállni a kaukázusi országot. A társadalom rendkívül megosztott Georgiában. A szavazók egy jelentős része azonban hitelt ad a kormány szavának, amely szerint egyedül a Georgiai Álom képes kívül tartani Tbiliszit a háborúból.

A megosztottság könnyen erőszakba csaphat át

A kormány Nyugat-ellenes retorikájának és antidemokratikus intézkedéseinek meg is lett az eredménye. Először az Egyesült Államok, majd az Európai Unió koppintott a fejükre. Július 9-én az EU felfüggesztette Georgia tagjelölti státuszát, Washington pedig az összes anyagi támogatást megvonta az országtól, valamint lemondta a két fél évek óta tervezgetett közös hadgyakorlatát. A tbiliszi kormány ezután ismét berezelt, a populista párt most valahogy próbálja úgy fordítani a narratívát, hogy meggondolták magukat, és hajlandóak kiegyezni a Globális Háború Párttal annak érdekében, hogy a csatlakozás mégis megtörténjen –

A külföldiügynök-törvény egyébként nemcsak külföldön, de belföldön is óriási felháborodást keltett. Az ellenzék utcára hívta az embereket. Az országban heteken keresztül tiltakozások zajlottak a törvény elfogadása ellen, azonban a parlament mégis zöld utat adott az intézkedésnek. A zömében fiatalokból álló tüntetők többször összecsaptak a rohamrendőrökkel is.

A politikai életbe visszatért oligarcha és korábbi miniszterelnök, Bidzina Ivanisvili mostanság egy olyan összeesküvést vizionál, amely szerint a Nyugat-barát pártok puccsot forralnak az általa a háttérből irányított kormány ellen. A szakértők attól is tartanak, hogy a választásokon csalást fog elkövetni a Georgiai Álom, ami durván alááshatja saját legitimitásukat, és destabilizálhatja az egész országot. Az országban a napokban is EU-párti megmozdulások zajlottak.

Az elnök rántotta össze ez ellenzéket

Egyébként a választás egy újabb sima győzelem lenne a Georgiai Álomnak, ha az országban közvetlenül választanák az elnököt. A 2018-ban megválasztott Szalome Zourabisvili az utolsó intézményes akadály a kormány teljhatalma előtt. Az ország első női elnöke ezt a feladatot pedig rendkívül komolyan veszi. Az államfő a választások előtt leültette a töredezett ellenzék 19 pártját egy asztalhoz, és elfogadtatott velük egy politikai megállapodást, a Georgia Chartát, amelynek lényege a következő:

• a megállapodást aláíró pártok vállalják, hogy nem alakítanak koalíciós kormányt a Georgiai Álom párttal,
• törekednek arra, hogy koalíciós kormányt hozzanak létre,
• és támogatni fogják az elnök által megnevezendő miniszterelnök-jelöltet.

Az országban a 150 fős parlament mandátumainak kiosztása ugyanis szavazatarányosan történik, a kormány támogatottságát, habár továbbra is a legnépszerűbb párt, csak 35-40 százalék köré mérik. Mindez azt jelenti, hogy koalíciós partner nélkül még a kormányalakításhoz szükséges egyszerű többséget is képtelenek lennének biztosítani a törvényhozásban.

A 19 ellenzéki párt 4 darab nagy választási blokkba tömörült. A két legerősebbre mért az Egység, amely soraiban tudja a forradalom után kormányzó, majd megbukó Egyesült Nemzeti Mozgalmat, valamint a Koalíció a Változásért – amely egy liberális pártokat tömörítő lista. Őket követi az Erős Georgia, amely pedig egy jobbközép szövetség, valamint a Georgiáért, amely a kormánypártból kiábrándult embereket akarja megszólítani. A 2017-es választási törvény értelmében a parlamenti küszöb 5 százalék, ezt kell megugrania a pártoknak. A jelenlegi felmérések szerint ez a négy erő – és a kormánypárt – jutna a parlamentbe, azonban a kártyákat jelentősen megkeverhetik a kisebb pártok.

A korábban felsorolt négy nagy szövetség mind aláírói a Georgia Chartának, azonban a kisebb pártok közül nem mindegyik. A már többször 5 százalék körül mért Georgiai Munkáspárt például nem zárkózott el egy koalíciós kormányzástól, akárcsak a szélsőjobboldali Patrióták Szövetsége sem. A Girchi elnevezésű Nyugat-barát párt viszont aláírta a megállapodást.

A parlamentben vagy az utcán fog eldőlni

Georgiában rendkívül izgalmas vagy rendkívül veszélyes politikai időszak következik. A Georgiai Álom győzelme borítékolt, de kormányalakításuk egyáltalán nem. Amennyiben a kormánypárt nem tudja megszerezni a szavazatok 50 százalékát, vagy egy kisebb győzelem esetén nem talál koalíciós partnert, akivel kormányt alakíthat, akkor már minden csak azon múlik, hogy az ellenzék képes-e együttműködni és létrehozni egy 19 pártból álló szivárványkoalíciót. Az országban nincs hagyománya a koalíciós kormányzásnak, viszont az új kabinet felállításában és a szövetség összetartásában az elnök határozott szerepet vállalna.

A közvélemény-kutatók azonban összevissza mérnek, az egyik intézet például következetesen 60 százalékos támogatottságot mér a kormánynak – ami természetesen már elég lenne a parlamenti többséghez és az újabb kormányalakításhoz. Kérdés, hogy az ellenzéki választók egy ilyen eredményt elfogadnának-e komoly zavargások vagy egy újabb forradalom nélkül.

Az államfő még nem hozta nyilvánosságra, hogy kit támogat a kormányfői poszton, a kormánypárt és Ivanisvili azonban feltehetőleg a jelenlegi miniszterelnököt, Irakli Kobakidzét jelölné a legfontosabb közjogi méltóságra. Azt, hogy végül Georgia bármelyikükkel is elindul-e Nyugatra, pedig csak az idő dönti el. 

Mutatjuk, hogy miért valószínű a kormányváltás

A négy nagy ellenzéki tömörülés kormányzó többséget tudna szerezni a parlamentben, legalábbis ha összefognak, és nem lép senki koalícióra a Georgiai Álommal. Georgiában egyébként arányos választási rendszer van, ami azt jelenti, hogy a 150 parlamenti helyet a szavazatok arányában osztják ki, azzal a kiegészítéssel, hogy az 5 százalékot el nem érő pártok miatt üresen maradt helyeket is arányosan osztják el. Tehát ha egy párt szerez 10 százalékot a választáson, akkor 15 mandátumot kap, plusz a fennmaradó betöltetlen székek 10 százalékát. Az előbbi közvélemény-kutatás alapján majd így festhet az új georgiai törvényhozás:

A kék a jelenlegi kormánypárt, a zöld pedig a kormánykoalíciót tervező Nyugat-barát ellenzéket jelöli. Az ellenzék hajszál híján, de alkotmányozó, kétharmados többséget is felállíthatna. Azonban, hangsúlyozzuk, hogy a 4 ellenzéki szövetség további 19 pártra oszlik, ezért nem elképzelhetetlen az sem, hogy a megállapodás ellenére néhányuk koalícióra lépjen a legnagyobb párttal, a jelenleg kormányzó Georgiai Álommal. Kérdés, hogy erre a választók hogyan reagálnak majd. 

(Borítókép: Ezrek vonulnak Grúziában az uniós tagság mellett a választások előtt 2024. október 20-án. Fotó: Davit Kachkachishvili / Anadolu / Getty Images)