Egy 800 éves mondában szereplő férfi holttestét találhatták meg Norvégiában

1197-ben egy monda feljegyezte, hogy a Nidaros mellett fekvő Sverresborg várának ostromlói egy holttestet dobtak egy kútba, amely ma a közép-norvégiai Trondheim városa. Több mint 800 évvel később a tudósok úgy vélik, hogy megtalálták a mondában szereplő férfit – írja a The Guardian.

Bár nem tudjuk bizonyítani, hogy a maradványok a mondában említett személytől származnak, a közvetett bizonyítékok összhangban vannak ezzel a következtetéssel

– közölték a kutatók az iScience folyóiratban megjelent tanulmányukban.

„Azt mondanám, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy ez az a férfi, akiről a mondában szó van. Nemcsak a dátumok alapján, hanem azért is, mert az egész kontextus megegyezik az írottakkal” – mondta az ásatásokat vezető Anna Petersén régész az NRK közszolgálati televíziónak.

A „Sverris-saga Sverre Sigurdsson” ambiciózus norvég király életét meséli el, aki a 12. század végén, a politikai instabilitás és polgárháború időszakában került hatalomra, amely az 1202-ben bekövetkezett halála után még évtizedekig tartott.

A 182 versszakos saga, amelyet feltehetően a benne szereplő események idején – és részben a király felügyelete alatt – egy Sverréhez közel álló izlandi apát írt, aki egyedülálló részletességgel írt a csatákról.

Az egyik részletben leírják, hogy 1197-ben a király római katolikus ellenségei megtámadták Sverresborg erődjét, kifosztották a várat és lerombolták a benne lévő összes lakást, miközben az uralkodó Bergenben tartózkodott. Az ostromlók, akiket az északi „püspöki pálca” szóból Baglereknek neveztek, egy titkos ajtón keresztül hatoltak be a várba, miközben a vár védői, akiket Birkebeinereknek vagy „nyírlábaknak” neveztek, állítólag azért, mert nyírfakérget viseltek a lábukon, éppen ettek. A baglerek „elvittek minden vagyontárgyat, ami a várban volt, majd felgyújtottak minden egyes házat, ami ott volt” – olvasható a Sverris-sagában.

A történészek sokáig azt feltételezték, hogy ha az eset valóban megtörtént, a halott férfi egy birkebeiner volt, és hogy a támadók valószínűleg azért cselekedtek, hogy megalázzák a királyt, vagy hogy a biológiai hadviselés egy korai formájaként megfertőzzék a kút vizét.

Aztán 1938-ban a kutat feltáró régészek az aknában mintegy 7 méter mélyen, több réteg kő alá temetve egy emberi csontvázat találtak. De jött a második világháború, a német hadsereg megszállta a területet, a „kútember” pedig ott maradt, ahol volt. A Petersén vezette kutatók 2014-ben és 2016-ban folytatták az ásatást, és a náci erők által a kútba lerakott további szeméthegyek alatt sikerült részben exhumálni a maradványokat. Egy 30 és 40 év közötti férfit azonosítottak.

A férfi körülbelül 1,75 méter magas lehetett, és csak egy bőrcipőt viselt, egy lába és a bal karja hiányzott. A koponyáján – amelyet a testétől elválasztva találtak meg – tompa tárgy okozta sérülések és éles vágások voltak, amelyeket valószínűleg a halála előtt ejtettek rajta. 

A kutatók eltökéltek abban, hogy „független információforrásokat szolgáltassanak a történelmi feljegyzésekben szereplő eseményekről”, irodalmi, történelmi, régészeti és tudományos adatokat ötvözve, és mostanra már sokkal többet tudtak meg a férfiról.

A csontvázból származó csontok radiokarbonos kormeghatározása „940-es, plusz-mínusz 30 éves hagyományos radiokarbonos kort eredményezett” – írták tanulmányukban –, ami összhangban van a Baglerek Sverrisborg vára elleni, a Sverris-sagában leírt támadásának időpontjával. A csapat megpróbálta szekvenálni a férfi genomját a csontjaiból, de úgy találták, hogy a DNS nem maradt meg megfelelően. Ehelyett Martin Ellegard, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa a „kútember” egyik fogából nyert DNS-mintát.

Az elemzés kimutatta, hogy a férfi közepes bőrtónusú, szőke vagy világosbarna hajú és kék szemű volt. Az izlandi deCode Genetics cég segítségével a férfi génállományát a modern norvégokéval összehasonlítva kiderült, hogy a férfi Dél-Norvégiából származik. Ez meglepetés volt, mert Sverre emberei Közép-Norvégiából származtak: a déli ostromlók talán saját halottjukat dobták a kútba.

A „kútember” személyazonossága nem bizonyított 100 százalékig. De legalábbis „az ősi DNS-en alapuló modern kori következtetések” hozzáadódtak „a történelmi események értelmezéséhez” – tették hozzá a kutatók. A genetikai tudomány „gazdagítja a történelmet és segít elválasztani a tényeket a fikciótól”.