Kína hetven éve kimondta, ötven éve bemutatta, hogy mit akar a világrenddel

Bár a nyugati sajtó leginkább azzal foglalkozott a kazanyi BRICS-csúcstalálkozóval kapcsolatban, hogy Oroszország még sincs izolálva a világtól, a több mint harminc ország részvételével lezajlott nemzetközi esemény Kína részéről is sikeresnek mondható. Erről Horváth Levente Kína-szakértő, volt sanghaji főkonzul, az Eurázsia Központ igazgatója beszélt az Indexnek. A BRICS már tizenhatodik éve működik, és a platform komolyságát jelzi, hogy egyre több nem nyugati ország csatlakozna hozzá szívesen.

Kína már hetven évvel ezelőtt a globális Dél országainak az élére akart állni. 1955-ben Kína részt vett a bandungi konferencián, amelyen a volt gyarmatosított országok ültek össze, hogy a világrend megreformálását követeljék. Továbbá Mao Ce-tung »három világ« elmélete is erről szólt, amit Teng Hsziao-ping 1974-ben az ENSZ-közgyűlésen is bemutatott

– magyarázta lapunknak a Kína-szakértő.

A „három világ”-elmélettől egy új kapcsolatrendszer kialakítását remélte Kína, pontosabban a harmadik világ vezetőjeként pozicionálta magát. Továbbá azt is megállapították, hogy a nemzetközi békére és biztonságra elsősorban a nagyhatalmak hegemón törekvései jelentik a legnagyobb veszélyt. Az elmélet szerint a következőképpen néz ki a világ felosztása (Eredmények és kihívások: 10 éves az Övezet és Út kezdeményezés / Neumann Lapkiadó és Kommunikációs Kft., 2023):

• Az „első világ” a két szupernagyhatalom, az USA és a Szovjetunió, amelyek hegemón hatalmat akarnak megszerezni, irányítani akarják az ázsiai, dél-amerikai és afrikai fejlődő országokat, emellett megfélemlítik a náluk gyengébben fejlett országokat.
• A „második világ” a fejlett országokat jelenti.
• A „harmadik világ” pedig az ázsiai, dél-amerikai és afrikai fejlődő országokat.

Horváth Levente rámutatott, hogy hetven vagy akár még ötven évvel ezelőtt sem volt hangja a globális Délnek, nem volt egy erős gazdasági hatalom, amely hallatni tudta volna a hangját. „De mára itt a BRICS, amelyben gazdasági szempontból Kínának van a legnagyobb súlya, tehát kvázi a globális Dél élére tud állni, hiszen a globális Dél egyre több országa csatlakozik a BRICS-együttműködéshez” – tette hozzá.

A szakértő szerint nem szabad alábecsülni ezt az együttműködést: még most kezd igazán kialakulni, fejlődésben van, vagyis jelenleg nem érdemes következtetéseket levonni abból, hogy mennyire szervezett vagy sem. Ha a számokat vesszük alapul, akkor az új partnerekkel együtt (a státuszukról az októberi kazanyi csúcson döntöttek) már a világ népességének 57 százalékát képviselik, GDP szempontjából a világ 32 százalékát, vásárlóerő-paritást (PPP) tekintve pedig a világ 46 százalékát (míg a G7-ek – Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok – PPP alapon a világ 29 százalékát adják).

Ugyanakkor Horváth Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy Kínának nincsenek hegemón céljai, nem törekszik a BRICS egyedülálló vezetésére. A távol-keleti ország részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) is, és 2013-ban elindította saját – az Övezet és Út – kezdeményezését (BRI), amelyhez már több mint 150 ország csatlakozott.

Kína máshogy gondolkodik, mint a nyugati birodalmak. Kína egy Kína-centrikus gondolkodással rendelkezik, a nemzeti érdekei a legfontosabbak, együttműködik mindenkivel, míg megvan a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös párbeszéd, és az ebből fakadó kölcsönös előnyök

– fogalmazott a szakértő.

Reformcsomag a világrendhez

Az, hogy Kínának nincsenek hegemón céljai, még nem azt jelenti, hogy elégedett lenne a szerepével a jelenlegi világrendben, ezért az egyik legfontosabb célkitűzése, annak megreformálása.

Kína nem új világrendet akar létrehozni, hanem megváltoztatni azt, de ugyanezt akarja Oroszország és a globális Dél is, így a BRICS egyik célkitűzése is az, hogy a világrendet megváltoztassák. A jelenlegit ugyanis a nyugati nagyhatalmak a saját elképzeléseik szerint alkották meg, és ezt erőltették rá az egész világra. Mára azonban a világrendet képező különböző nemzetközi szervezetek nem tükrözik a 21. századi gazdasági erőviszonyokat. Például az ENSZ állandó Biztonsági Tanácsában az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Oroszország mellett az Egyesült Királyság és Franciaország foglal helyet. GDP szempontjából Anglia a hatodik, Franciaország a hetedik, vásárlóerő-paritást mérve viszont csak a kilencedik-tizedik helyen állnak. Ellenben India és lassan Brazília is komolyabb gazdasági erővel rendelkezik. De a pénzügyi világot befolyásoló IMF és Világbank vezetésére is csak nyugati személyeket jelölnek ki – az IMF-be európait, a Világbankba amerikait –, az ázsiai országokból csak másod- és harmadvonalba kerülhetnek vezetők a nemzetközi pénzügyi intézetekbe

– fejtette ki a szakértő, hozzátéve, hogy Kínában neves közgazdasági kutatók cikkeikben és tanulmányaikban már számtalanszor kiemelték: országuk nem a gazdaságban betöltött szerepéhez méltó szavazati joggal rendelkezik.

Horváth Levente a BRICS-et egyfajta nagy reformcsomagnak látja, amelynek részét képezi a békés együttműködés és a szankciók ellenzése (a BRICS-tagság feltétele, hogy nem léphet be az, aki illegálisan szankcionál más országokat, miközben a nyugati szövetségi rendszereken belül már-már megszokott az egyet nem értők szankcionálása).

Emellett a tagok nem szólnak bele egymás belpolitikájába, mindenkinek a saját maga útját kell járnia. Nincsenek ideológiai követelések, a BRICS a nemzeti érdekek, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésről szól. Az együttműködést a multipolaritás jellemzi, azaz minden kontinensről, minden kultúrából és civilizációból vannak szereplők, nincs hegemón uralom.

„Ezekkel és még sok más javaslattal állt elő a BRICS, amelyek a jelenlegi egypólusú, nyugat dominálta világrend megreformálására vonatkoznak, hogy hogyan változzon egy békésebb, egyenlőbb, multipoláris, azaz többpólusú világrenddé” – mondta lapunknak a Kína-szakértő.

Szövetségek helyett együttműködés

Hszi Csin-ping kínai elnök első külföldi útja Oroszországba vezetett, miután 2023 márciusában újraválasztották a Kínai Népköztársaság elnökének harmadik ötéves ciklusára. Az akkori orosz kormányzati értékelés szerint a két ország közötti viszony történelmileg a legmagasabb szintre emelkedett, Moszkva pedig nagyra értékelte a kínai vezetés visszafogott és kiegyensúlyozott álláspontját az ukrajnai háború ügyében.

Az Index kérdésére válaszolva, hogy hogyan jellemezhető most Kína és Oroszország kapcsolata, Horváth Levente elmondta: a két ország együttműködik, mint ahogyan Kína együttműködik mindenki mással is, aki nyitott erre.

Kína nem ideológiai alapon választja meg az együttműködő partnereket. Akikkel jó üzletet tud kötni, azokkal üzletel. Mert ne legyünk naivak, Kína nem egy jótékonykodó állam, mint ahogy a világon egyik ország sem az. Fontos azt is kiemelni, hogy Kína nem szövetségeket köt, hiszen a szövetségek felbomolhatnak. Együttműködéseket hoz létre, amelyek a kölcsönös érdekek mentén működnek

– mondta a szakértő.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója nemrégiben az Indexnek azt mondta, bár sok olyan értelmezés is napvilágot látott az elmúlt két évben az ukrajnai háború kirobbanása óta, amely szerint Oroszország Kína szatellitjévé vált és függő helyzetbe került, Moszkva számára jelentős mozgásteret biztosít, hogy a világ többi része, amit Nyugaton hajlamosak lesajnálni, több kisebb-nagyobb erőközponttal is bír, így Kína mellett Indiával, Törökországgal, Brazíliával és számos más állammal is érdemes még számolni.

Kína és a felemelkedő India viszonya állandó találgatásokra, illetve különböző geopolitikai értelmezésekre ad okot. Míg Kína és az Egyesült Államok közötti globális rivalizálás egyre konfrontatívabb vonásokat mutat, addig India stratégiai autonómiájának megőrzése mellett kiegyensúlyozott, soktényezős megközelítést alkalmaz a külpolitikájában.

„Kína és India a BRICS-csúcstalálkozót megelőzően jelentették be, hogy egy négy éve patthelyzetet jelentő határvitájuk ügyében megállapodásra jutottak és visszatérnek a 2020 előtti helyzethez. Ebből is látszik, hogy a BRICS-együttműködés egy másfajta gondolkodást próbál behozni” – jelentette ki Horváth Levente, azt is megjegyezve, hogy Kína már korábban is békítő szereppel lépett fel több konfliktus esetében is: például a Szaúd-Arábia és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele kínai közvetítéssel történt meg, valamint az orosz–ukrán háború kérdésében Kína és Brazília közös béketervvel álltak elő.

Trump vagy Harris?

A november 5-i amerikai elnökválasztás természetesen Kína számára is nagy jelentőséggel bír, és az eredmény nagyban befolyásolja a világrend alakulását.

Habár az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok nem sok mindenben értenek egyet, de abban igen, hogy nem szabad engedni Kína erősödését. A kínai médiában megjelent elemzések szerint az USA–Kína-rivalizálásban Kína számára a kevésbé rossz a Trump-elnökség lenne, hiszen a korábbiakban már láthatták, hogy Donald Trump nem használja fel a szövetségi rendszerét Kína ellen, és egy az egy ellen vívta meg a kereskedelmi háborúját Kínával. Ugyanakkor Trump egyes döntései kiszámíthatatlanok. Egy Harris-adminisztráció esetén viszont kiszámíthatóbb lenne az amerikai politika, de ott az USA és a teljes szövetségi rendszere nézne szembe Kínával. Ebben az esetben például az Európai Unió folytatná a saját érdekeit nem szolgáló, de az amerikai érdekeket kiszolgáló Kína-ellenes politikáját

– magyarázta Horváth Levente.

Hogy mi a BRICS, mely országokból áll, mi ennek a nemzetközi platformnak a jelentősége, ebben a cikkünkben írtunk. Hogy milyen döntések születtek az októberi oroszországi csúcstalálkozón, és milyen következtetéseket lehet levonni az esemény után – többek között az orosz–ukrán háború vonatkozásában, arról pedig ebben a cikkünkben olvashatnak.

(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök és  Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. október 24-én Kazanyban. Fotó: Maxim Shemetov / Pool / Reuters)