- Külföld
- usa
- amerikai egyesült államok
- amerikai választások
- vlagyimir putyin
- oroszország
- ukrajna
- háború
- donald trump
Vlagyimir Putyin ajánlatot tett az Egyesült Államoknak
További Külföld cikkek
- Bombaciklon sújtott le az Egyesült Államokra, többen meghaltak
- Csalási és vesztegetési ügy miatt emeltek vádat a világ egyik leggazdagabb embere ellen
- Rendkívül rejtélyes tábornok irányíthatja az észak-koreai katonákat Ukrajnában
- Amerika begyújtotta a kanócot, lassan minden a háborús eszkaláció irányába mutat
- Zelenszkij: Nem áldozhatjuk fel több tízezer emberünket, hogy visszaszerezzük az elfoglalt területet
A Kreml óvatos nyitottsággal fogadta Donald Trump megválasztását, Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan gratulált a republikánus elnökjelöltnek az eredményhirdetés másnapján. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy látja, az orosz vezetés gesztusai arra engednek következtetni, hogy készek a tárgyalásokra. Abban bíznak ugyanakkor, hogy az amerikai fél el fogja fogadni az orosz elnök júniusban közölt feltételeit. Amerikai oldalról azonban olyan hírekkel találkozni, amelyek ugyan engednének Oroszországnak a területi kérdésben vagy akár Ukrajna NATO-tagságát illetően, de alapvetően továbbra is nyugati katonai szövetségesként tartanák meg Kijevet.
Bár a régi-új elnök hivatalosan még nem közölt konkrét béketervet – nem is biztos, hogy a nyilvánosság a tárgyalások előtt értesülne az amerikai ajánlatról, legfeljebb szivárogtatások alapján –, így nem tudhatjuk, hogy a sajtóban megjelent hírek mennyire fedik az újonnan felálló adminisztráció valódi szándékait. Valószínűsíthető, hogy Trump sem szeretne üres kézzel távozni a jövőbeli tárgyalóasztaltól. A béke elérése így annak ellenére sem lesz könnyű feladat, hogy az alapvető szándék úgy tűnik, – Kijev kivételével – minden fontosabb szereplőben megvan valamiféle kompromisszumra
– mutatott rá a kutató.
Az ukránok természetesen tartanak attól, hogy az új amerikai vezetés valamilyen számukra kedvezőtlen megállapodásba kényszerítheti bele őket, és – szintén nyugati sajtóhírek szerint – abban bíznak, hogy Putyin maga fogja elutasítani Trump tárgyalási ajánlatát, amire válaszképpen az amerikai elnök fokozná Kijev támogatását.
„Jelenleg nehéz megítélni, hogy ennek mennyi a realitása: bár korábban is voltak olyan találgatások, amelyek szerint Trump a támogatások fokozásának ígéretével ültetné tárgyalóasztalhoz Kijevet – miközben Moszkvának ennek ellenkezőjét ígérné, és az ukránokra is ezzel gyakorolna nyomást, ha nem lennének hajlandóak a tárgyalásokra –, ezek hitelességét sem erősítette meg senki” – mondta Kosztur András.
2025-ben véget érhet a háború?
A Washington Post korábban azt írta, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin telefonon egyeztetett egymással. A lap azt állította, hogy szóba került közöttük az ukrajnai háború is, de később Moszkva cáfolta a Washington Post értesüléseit, amit „teljes valótlanságnak” nevezett Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.
Ennek ellenére a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint nem zárható ki, hogy a kapcsolatfelvétel már megtörtént:
Az orosz elnök Trump felé tett gesztusai a Valdajon elmondott beszéde során akár erre is utalhatnak, de ezt biztosan csak az érintettek tudhatják. Az világos, hogy ha meg is kezdődött a puhatolózás egymás irányában, még nagyon korai fázisban van, éppen ezért rendkívül törékeny is a közeledés, hiszen mindkét félnek egyensúlyoznia kell a másiknak tett gesztusok és saját tekintélyének megőrzése között.
Az amerikai választás előtt Donald Trump többször is az orosz–ukrán-háború lezárására tett ígéretet, Kosztur András arra hívta fel a figyelmet, hogy a béketárgyalásokkal kapcsolatban ismerhető a részletesen deklarált orosz álláspont, amely mellett a Kreml kitart és amit érvényesíteni kíván a közeljövőben lefolytatandó tárgyalásokon.
Másrészt ott van az új amerikai vezetésnek a háború lezárására vonatkozó szándéknyilatkozata, amiről azonban további konkrétumok nem ismertek. Ezen túl pedig van egy harmadik oldal is, Kijev és annak nyugati támogatói, akik a háború folytatásában bíznak, sőt, azt még megnyerhetőnek tartják
– emelte ki a vezető kutató, hozzátéve: sajtóhírek szerint Keir Starmer brit miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök arra akarja rávenni Joe Biden amerikai elnököt, hogy Donald Trump beiktatása előtt engedélyezze a nagy hatótávolságú rakéták bevetését Oroszország területe ellen.
Kosztur András szerint erre Oroszország minden bizonnyal az ukrán energetikai rendszer elleni támadással vagy a háború más módon történő fokozásával válaszolna, ami rossz hangulatot teremtene a tárgyalásokhoz, és akár el is lehetetlenítené őket.
Ezzel együtt is megvan az esély rá, hogy 2025-ben véget érjen a háború, a következő hónapok pedig döntőek lehetnek ebből a szempontból, mind a harctéri helyzet alakulása, mind pedig a diplomáciai manőverek miatt
– jegyezte meg a vezető kutató.
Miért fokozódhatnak a harcok?
Miközben a világ az amerikai választási eredmény nemzetközi hatásaival van elfoglalva, a fronton hónapok óta Oroszország fokozódó előrenyomulása látható.
„A Pokrovszk–Donyeck vonalon és attól délre az ukrán védelem összeomlott, és súlyos problémákkal szembesülnek Kijev csapatai a kurszki frontszakaszon, illetve a Harkiv megyei Oszkil-folyó környékén is. Teljes összeomlásról azonban még nincs szó, az amerikai támogatások kérdésessége, a mozgósítással szembeni fokozódó ellenállás, a téli energetikai problémák, valamint a front kedvezőtlen állása együttesen azonban a harcoló erőket és a hátországot is demoralizálja” – mondta Kosztur András.
A kutató kifejtette, hogy az oroszok fő előnye a tüzérségi és légi fölény, fő hátránya pedig az élőerő relatív hiánya, bár vélhetően létszámfölényben vannak az ukránokkal szemben, ez a fölény nem elégséges ahhoz, hogy gyorsabb előrehaladást tegyen lehetővé, újabb mozgósítás nélkül pedig ezen nem tudnak változtatni sem.
„Márpedig egy újabb mozgósítás társadalmi következményeitől a Kreml is tart, a felmérések szerint ugyanis azt a többség elutasítja. Így azonban az idő az oroszok egyik legfontosabb fegyverévé válik, a következő hónapok pedig azért is fontosak számukra, mert minél nagyobb eredményeket tudnak elérni a fronton, annál jobb pozícióból vághatnak majd neki a tárgyalásoknak – amelyekre, ha sor is kerül, csak január 20-a után. Ugyanez persze igaz az ukránokra is, így a következő hónapok a kapcsolatkeresés mellett a harctéri küzdelmek intenzitásának fokozódásával is járhatnak.
Ellenben könnyen lehet, hogy bizonyos deeszkalációra még így is sor kerül: Oroszország hétfőn reggel magasba emelte stratégiai bombázóit, de az ilyenkor szokásos rakétacsapás elmaradt, a gépek visszatértek állomáshelyeikre. Ez üzenetként is értékelhető: Moszkva képes akár az ukrán energetikai rendszert is bedöntő légicsapásra, de hajlandó tőle eltekinteni a tárgyalások érdekében” – magyarázta Kosztur András, ugyanakkor azt is mondta: ez a gesztus nem csupán Trumpnak, de a globális Délnek is szól, a Kína és Brazília vezette béke barátai csoport ugyanis néhány hónapja közös nyilatkozatban szólított fel többek között az energetikai csapások szüneteltetésére.
Az oroszok ugyan továbbra is támadnak energetikai létesítményeket, általában drónokkal és szórványosan, nagyszabású rakétacsapásra nem került sor, és főképp nem azon leginkább féltett transzformátorállomások ellen, amelyek az ország megmaradt három atomerőművét annak villamosenergia-hálózatával összekötik. „Ha erre mégis sor kerül – úgy, hogy azt nem előzné meg valamilyen eszkalációs lépés nyugati vagy ukrán oldalról –, akkor sejthetjük, hogy a kulisszák mögötti tárgyalások, ha vannak is, rosszul alakulnak” – vélekedett a kutató.
Putyin üzent az Egyesült Államoknak
Nem sokkal az amerikai választás után, november 7-én mondta el szokásos évi beszédét Vlagyimir Putyin a Valdaj Nemzetközi Vitaklub plenáris ülésén, ahol gratulált Donald Trumpnak a megválasztásához is. Az orosz elnök kifejtette, hogy a régi világrend végérvényesen megszűnt, az új világrendben pedig szó sem lehet az Egyesült Államok hegemóniájáról.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója a Telegram-csatornáján foglalta össze Vlagyimir Putyin beszédének fő téziseit, amelyek a következők voltak:
- A korábbi világrend visszahozhatatlanul véget ért.
- Az új világrend alakításáért küzdelem zajlik, amelynek lényege azonban nem is annyira a hatalomért folytatott harc, mint azon elvek összecsapása, amely a nemzetek egymás közti kapcsolatát alakítani fogják a jövőben.
- A jövőben semmiféle hegemóniáról nem lehet szó.
- Oroszország nem tekinti ellenségnek a nyugati civilizációt.
- Jelenleg a globális kisebbség küzd saját hegemóniájának megőrzéséért.
- Minden országnak joga van megválasztani saját politikai berendezkedését, nem lehet egyetlen világnézet, amit mindenkire rákényszerítenek. A jövő világa nem annyira policentrikus, mint polifónikus lesz.
- A NATO mai működése anakronizmus.
- A BRICS a konstruktív együttműködés jó példája.
- A gazdaság és a biztonság területén továbbra is neokoloniális maradt a nemzetközi politika. Ma a legveszélyesebb az önteltség, ez azonban Oroszországra nem jellemző.
- A nyugati országok Ukrajnát használják fel arra, hogy megszabaduljanak az oroszoktól.
- Oroszország sosem kezdeményezte az erő alkalmazását, szükség esetén azonban mindent megtesz védelme érdekében.
- Oroszország létezése a világ sikeres fejlődésének kulcsa, jelenleg pedig nemcsak saját szuverenitásáért és jogaiért küzd, de a világ országainak többségének szuverenitásáért és jogaiért is.
- Többször is hangsúlyozta a nyitottság, valamint a békés és kölcsönösen előnyös együttműködés fontosságát, felszólalt a mesterséges akadályok ellen a gazdaságban.
Kosztur András szerint az orosz elnök Valdajon elmondott beszéde a kazanyi BRICS-csúcs zárónyilatkozatának szellemét idézte, és ugyanazt az alternatív, nem nyugati központú globalizációs programot vázolta, mint a néhány héttel korábbi dokumentum.
Ami újdonság volt, hogy az orosz elnök tulajdonképpen többször is az Egyesült Államokat szólította meg, amiből összességében kiolvasható, hogy az ukrán háborút lezáró megállapodáson kívül Washington számára egy másik ajánlata is lehet Moszkvának, ami ismét egybecseng a kazanyi BRICS-zárónyilatkozattal. Ez az ajánlat pedig arról szólna, hogy az Egyesült Államok új vezetése, ahelyett hogy saját már visszahozhatatlan hegemóniájának védelmében konfrontálódna az újonnan felemelkedő államokkal, inkább működjön együtt velük, és élvezze a világrend átalakulásának előnyeit
– fogalmazott a vezető kutató, hangsúlyozva, hogy a Trump-adminisztráció hivatalban töltött idejének első lépései árulkodóak lehetnek nem csak az ukrajnai háborúval kapcsolatos orosz közeledés, de ezen átfogóbb ajánlat sorsa szempontjából is.
A Valdajon Vlagyimir Putyin figyelemreméltónak nevezte Donald Trump ukrajnai háború lezárásával kapcsolatos korábbi kijelentéseit. Azt is mondta, nyitott arra, hogy reagáljon az amerikai elnök megkeresésére, ha arra sor kerül.
Az ukrán vezetés sem tétlenkedik, pontosan tisztában vannak azzal, hogy alkalmazkodniuk kell az új amerikai adminisztrációhoz. A XXI. Század Intézet vezető kutatója a Financial Times cikkére hívta fel a figyelmet, amely szerint Volodimir Zelenszkij „győzelmi tervébe” az amerikai republikánusok felé irányuló gesztusként került be az Európában állomásozó amerikai csapatok ukrán erőkkel való felváltásának és az ukrajnai nyersanyagok nyugatiak általi kitermelésének ötlete. A lap arról is írt: az ukránok tervei között szerepel annak felvetése is, hogy a Trump-adminisztráció ellenőrzési jogot kapna az Ukrajnába érkező befektetések felett, elsősorban Kínával szemben. Az ukrán ipar kínai beszerzési láncait pedig amerikai beszállítókhoz csatornáznák át.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök beszél a Valdaj Klub plenáris ülésén 2024. november 7-én. Fotó: Contributor / Getty Images)