Donald Trump megválasztása, Vlagyimir Putyin és Joe Biden döntése teljesen eltérítette a nagyhatalmi játszmát

Idén Brazíliában, Rio de Janieróban gyűltek össze a G20-ak, ahol többek között a demokráciáról, integrációról és az országok együttműködéséről lett volna szó, hogy olyan globális kihívásokról tárgyaljanak, mint a klímaváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek és a geopolitikai krízisek – ezen belül elsősorban az ukrajnai és közel-keleti háborúk.

Lula da Silva, a házigazda brazil elnök elsősorban arra szerette volna a csúcstalálkozót felhasználni, hogy reformálják meg a kormányközi, nemzetközi szervezetek működését, többek között a multilaterális pénzügyi intézményekkel kapcsolatban. Ezenkívül a fenntartható növekedés, a leggazdagabbak megadóztatása, majd az ebből finanszírozott, szegénység és éhínség elleni harc lett volna a téma – Trump megválasztása miatt ugyanakkor ezen programoknak a jövője kérdésessé vált.

Az Egyesült Államok következő elnöke első ciklusa, valamint kampánya alatt is elsősorban a leggazdagabbak adóterheinek csökkentését hirdette, a nemzetközi együttműködés, valamint a nemzetközi szervezetekben vállalt amerikai szerep helyett egy befelé forduló külpolitikát képviselt – azaz szinte teljesen az ellenkezőjét, mint amivel Lula szeretett volna foglalkozni.

Megmenteni a félresiklott klímatalálkozót

Idén az ENSZ éves klímakonferenciáját Azerbajdzsánban rendezik, ugyanakkor a november 11-én kezdődött, majd ezen a héten, 22-én végződő COP29 eddig sajtóhírek szerint nem túl sikeres. Egyrészt a klímacsúcsot szintén befolyásolja, hogy az Egyesült Államokban jövőre olyan elnök lesz, aki a klímaváltozást tagadja, másrészt gazdasági programjának egy jelentős eleme a környezetet rendkívül terhelő repesztéses olajkitermelés (fracking).

Ezenkívül a klímacsúcson maga a házigazda, Ilham Alijev azeri elnök is sokat tesz azért, hogy az sikertelen legyen: miközben a klímaváltozásról, valamint az annak visszaszorítására tett globális lépésekről kéne tárgyalni, Alijev elnyomással vádolta meg Franciaországot Új-Kaledóniával kapcsolatban. Ezért Franciaország végül úgy döntött, bojkottálja az eseményt, míg Argentína elnökük, Javier Milei döntése miatt visszahívta tárgyaló delegációját.

A klímakonferenciát ráadásul Azerbajdzsán rendezi, amelynek gazdasága rendkívül kitett a fosszilis energiahordozók értékesítésének, miközben épp azok kivezetéséről kéne megállapodniuk a feleknek.

A tárgyalások részint ezek miatt is lassan haladnak, például a kibocsátáscsökkentés vagy az átállás finanszírozásával kapcsolatban. Ennek következtében sajtóhírek szerint egyre több a frusztráció a delegáltak körében.

Guterres szerint a világ a COP29 helyett eleve a G20-ra figyel, másrészt a G20-országok adják a klímaváltozásért felelős gázok kibocsátásának 80 százalékát, ezért leginkább tőlük függ a klímakonferencia sikeressége is. Emiatt szólította fel Guterres a G20-akat vezető állam- és kormányfőket, hogy mutassanak példát, ami hátha előmozdítja a megrekedt tárgyalásokat a klímacsúcson is.

A nyugati országok azt szeretnék elérni, hogy a zöldberuházások támogatásával kapcsolatban a globális csekkhez a fedezetet ne kizárólag ők adják, hanem a szintén nagy szén-dioxid-kibocsátású Kína vagy az olajban gazdag Öböl menti országok is. Márpedig a csekk igen nagy lesz: közgazdászok szerint legalább egybillió dollárra – ami olyan nagy összeg, hogy forintba nem is érdemes átszámolni, de egyébként leírva 386 770 500 000 000 forint – lenne szükség a klímaváltozás elleni harchoz.

Ezzel kapcsolatosan sajtóhírek szerint egyébként már a G20-csúcstalálkozó előtt sikerült kisebb áttöréseket elérni a feleknek, például Amerika és az európai országok itt is amellett érveltek, hogy a klímaváltozás elleni harc finanszírozásához mások is járuljanak hozzá. Ezt végül a csúcs kezdetéig odáig sikerült a nyugati országoknak elvinni, hogy önkéntes alapon a fejlődő gazdaságok is hozzájárulhatnak. Így a végső szó az országok állam- és kormányfőinél lesz, a végén nekik kell megegyezni erről.

Ugyanakkor kérdés, hogy erre a kétnapos csúcs során mennyi időt tudnak szánni a vezetők, ugyanis a klímaváltozás kapcsán az országok inkább a halogatás taktikáját választják a legtöbb esetben. Ráadásul az ukrajnai háború újabb eseményeinek következtében valószínűbb, hogy inkább ezzel a problémával foglalkozhatnak majd többet – annak ellenére, hogy a klímaváltozás már szintén nem a jövő, hanem ugyanúgy a jelen problémája.

Vlagyimir Putyin, majd Joe Biden döntése alapjaiban változtatja a csúcs témáját

Az, hogy Ukrajnában Oroszország oldalán ezúttal már nemcsak észak-koreai fegyverek, hanem katonák is megjelentek, megváltoztatta a háború eddigi olvasatát. Hiszen így immáron egy harmadik fél is részese annak, ráadásul aktív résztvevőként még inkább globálissá téve a konfliktust. Emellett Oroszország vasárnap hajnalban Ukrajna kulcsfontosságú infrastruktúra-hálózata ellen intézett rakéta- és dróntámadást, ami tovább erodálja az amúgy is alacsony bizalmat Kijev és Moszkva között egy lehetséges tűzszüneti tárgyalás kapcsán.

A Biden-adminisztráció Kijev ezen kéréseit eddig mindig azzal utasította el, hogy az Egyesült Államok tart a háború további eszkalációjától, valamint attól, hogy Oroszország ezt közvetlen amerikai beavatkozásnak tarthatja.

A G20-ak még a csúcstalálkozó előtt sem tudtak közös álláspontra jutni az ukrajnai, valamint a közel-keleti háborúk kapcsán, azonban a háború ezen fejleményei csak még bonyolultabbá tették az amúgy is vékony és törékeny konszenzust. A találkozót előkészítő diplomaták is csak nehezen tudtak tető alá hozni egy előzetes hírek szerint inkább semmitmondó, de így is törékeny megállapodást arról, hogyan kezeljék a két globális krízist.

Míg a nyugati országok Ukrajna támogatása és Kijev akarata szerinti békét szeretne elérni, addig Kína és a házigazda Brazília vezetésével alakult Béke barátai olyan javaslatot mutattak be, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elutasít.

Emellett Donald Trump árnya nemcsak a klíma, hanem a globális rend kapcsán is rávetül a csúcsra: Biden ugyanis már csak két hónapig lesz az Egyesült Államok elnöke, így a mostani csúcson jóval kisebb szerep hárul rá. Az így keletkezett vákuumot pedig Hszi Csin-ping kínai elnök próbálja betölteni, így a végső megállapodás szövegébe szeretné saját nézete szerint belenyúlni.

(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök leszáll az Air Force One-ról, amint megérkezik Rio de Janeiróba, Brazíliába 2024. november 17-én. Fotó: Leah Millis / Reuters)