Amerika begyújtotta a kanócot, lassan minden a háborús eszkaláció irányába mutat

Az Index kérdéseire ismét Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója válaszolt, akivel legutóbb éppen arról beszélgettünk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülhet Donald Trump a Biden-adminisztráció döntései miatt, illetve arról is, milyen orosz válaszlépések következhetnek.

A kutató most azt nyilatkozta lapunknak, hogy remélhetőleg nem következik be a legrosszabb, vagyis nem szélesedik ki a háború:

Az oroszok jobb stratégiai pozícióban vannak, a jelenlegi tendenciák nekik kedveztek, és ezen a nagy hatótávolságú rakéták sem tudnak fordítani, így nem áll közvetlen érdekükben egy fokozottabb eszkaláció. Teljesen kizárni persze nem lehet a közvetlen összeütközést Oroszország és a NATO államai között, hiszen az oroszok számos, korábban általuk húzott vörös vonal átlépését nézték tétlenül, előbb-utóbb pedig eljöhet a pillanat, amikor úgy érzik, nincs hova hátrálni, és keményebb lépéseket kell tenniük

– vélekedett Kosztur András, aki arra hívta fel a figyelmet, Oroszországban megvannak a hívei annak az elméletnek, hogy egy elrettentő csapással lehet valójában elkerülni az eszkalációt.

„Ennek leghangosabb képviselője Szergej Karaganov befolyásos külpolitikai szakértő, aki úgy véli, egy atomcsapással – akár a NATO-államok területe ellen – lehetne felébreszteni a Nyugatot a háború valódi tétjével és kockázataival kapcsolatban, de Dmitrij Medvegyev volt elnök kijelentései is rendre hasonló irányba mutatnak. Persze, utóbbi esetében elképzelhető, csupán azt a feladatot bízták rá, hogy a Kreml rosszabbik arcát mutassa, amelyhez képest Putyin elnök egy tárgyalóképesebb és kiszámíthatóbb opció” – magyarázta a kutató.

Az eszkaláció nem zárható ki

2022 februárja előtt, az oroszok megindulását megelőzően is sokan azt mondták, hogy nem lesz háború, és legyintettek az amerikai figyelmeztetésre. „Mitől más a mostani helyzet, amikor sokan ismét súlyos következményekre figyelmeztetnek?” – tettük fel a kérdést Kosztur Andrásnak.

A helyzet annyiban más, hogy a háború jelenleg már folyik, tehát orosz szempontból mondhatni már a megoldási folyamat zajlik, szemben 2022 elejével, amikor egy befagyott konfliktus sorsáról való döntés előtt álltunk. Az oroszok ráadásul azóta felmérték valós lehetőségeiket, és tisztában vannak azzal is, hogy az Egyesült Államok és a NATO nagyobb falat lehet, mint Ukrajna. Egy ilyen háborúhoz tehát más szövetségesekre is szükségük lehet, jelenleg azonban nem sok jel utal arra, hogy általános globális világháborús készülődés lenne. Az sem valószínű, hogy az amerikaiak preventív módon támadnának közvetlenül Oroszországra, erre ugyanis vélhetően kedvezőbb helyzetből is lett volna lehetőségük. Az eszkaláció fokozódása azonban nem zárható ki

– válaszolta lapunknak a kutató.

Alighogy az amerikai sajtó megszellőztette, hogy Joe Biden elnök kormánya engedélyezte Ukrajnának az amerikai ATACMS nagy hatótávolságú rakéták használatát, jött is a hír, hogy az ukránok be is vetették őket.

Kosztur András elmondta, nem sokat tudni arról, milyen károkat okozhattak, „hiszen az ukránok általában túl-, az oroszok pedig alábecsülik az ukrán csapások okozta károkat”, ezért eltérnek azok az információk is, hogy hány rakétát sikerült lelőnie az oroszoknak, sőt egyáltalán hány ATACMS-ot indítottak az ukránok.

„Ami a jövőbeli lehetőségeket illeti, figyelembe kell venni, hogy Ukrajna készletei ebből a fegyverből korlátozottak, egyes hírek szerint hat-nyolc csapásra van lehetőségük, amennyiben nem kapnak utánpótlást az Egyesült Államoktól. Viszont a brit StormShadow rakéták bevetésének engedélyezése is szóba került, így a bevethető rakéták száma ezekkel is nőhet” – mutatott rá a kutató. (A brit rakéták bevetése időközben meg is történt.)

Előző cikkünkhöz már beszélt arról, hogy korábban maguk az amerikaiak is úgy vélekedtek: az ukránoknak most engedélyezett fegyverek nem hoznának döntő fordulatot a háborúban, hiszen az ukránoknak legnagyobb problémát okozó orosz légierő gépeit már régebben az ATACMS és a hasonló brit–francia rakéták hatósugarán kívülre telepítették át, márpedig az ukránok éppen ezek ellen kérték eredendően ezeket a fegyvereket.

A kutató továbbá megjegyezte: az ATACMS használatát illetően – ahogy más fegyverek esetében is – fontos szempont, hogy az engedélyeken kívül utánpótlástéren is ki van szolgáltatva Ukrajna, így megfelelő politikai akarat esetén a most megadott hozzájárulás még Kijev esetleges ellenkezése esetén is visszavonható a gyakorlatban, Ukrajnának ugyanis csak korlátozottan áll rendelkezésére ilyen jellegű rakéta. Ezzel kapcsolatban arra utalt, hogy a Trump-adminisztráció változtathat-e majd a Biden-adminisztráció döntésén a januári elnöki beiktatás után.

Donald Trumpra várhat a Kreml

A nyugati és a hazai sajtóban is szétfutott a híre annak, hogy az amerikai döntésre válaszul az oroszok módosították a nukleáris doktrínájukat. Az Indexen is írtunk a reakciókról: Svédországban, Norvégiában és Finnországban is figyelmeztetéseket adtak ki egy lehetséges háború, valamint válsághelyzet miatt. De egész pontosan mi az a nukleáris doktrína, és mit jelent az, hogy módosították?

A nukleáris doktrína azokat a cselekvési mechanizmusokat írja le, amelyek alapján Oroszország a saját nukleáris fegyvereit bevetheti. A jelenlegi módosítás a korábbiakhoz képest annyiban változtatott, hogy immár nem nukleáris hatalmak támadása esetén is lehetővé teszi az atomfegyverek bevetését, ha a támadó országot más atomhatalmak is segítik – ez egyértelműen a jelenlegi helyzetre szabott módosítás

– mondta el Kosztur András.

Azt is kiemelte, hogy a nyugati államok bizonyos szempontból már régen bekapcsolódtak a háborúba, hiszen fegyverekkel, kiképzésekkel és hírszerzési információkkal támogatják Ukrajnát, ebben pedig természetesen mindig benne rejlik a belesodródás veszélye.

„Ugyanakkor néhány európai politikus harcias kijelentései ellenére sem valószínű, hogy az európaiak maguktól kezdeményeznének közvetlen háborút, erre ugyanis nem igazán vannak felkészülve. Egyedül az Egyesült Államok segítségnyújtására támaszkodni pedig rendkívüli felelőtlenség lenne, ugyanis, még ha azt biztosnak is tekintenénk, időbe telne, mire az USA érdemben be tudna avatkozni a kontinensen – a nukleáris háború kockázatairól nem is beszélve, amelyek könnyen minden találgatást értelmetlenné tehetnének. Más kérdés, hogy egy erőteljesebb, akár NATO-országokat érintő orosz válaszra hogyan reagálna a Nyugat. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy még az Észak-atlanti Szerződés hírhedt ötödik cikkelye sem közvetlen háborúba avatkozást, csupán valamiféle, az adott országok által szükségesnek ítélt támogatást ír elő a tagokra nézve, így még az sem feltétlenül jelentene teljes körű háborút” – hangsúlyozta Kosztur András.

További kérdéseinkre, hogy mi jöhet most, feszíti-e a kényszer az oroszokat, hogy tovább emeljék a tétet, mit tehetnek Donald Trump beiktatása előtt, a XXI. Század Intézet vezető kutatója hosszan válaszolt:

Oroszország a háború alatt már többször került olyan helyzetbe, amelyben gyengének tűnhetett, ez azonban sem nemzetközileg, sem belpolitikailag nem roppantotta meg a Kreml helyzetét, annak ellenére, hogy sokan sokszor írtak már az orosz vezetés »megaláztatásáról« és hasonlókról. Semmi sem kényszeríti az orosz vezetőket arra, hogy a nagy hatótávolságú rakéták miatt jelentősen eszkalálják a konfliktust, atomfegyverek bevetésével vagy akár egy újabb mozgósítással. Ezek a fegyverek a katonai helyzeten nem változtatnak érdemben, az orosz belpolitikában pedig nincsenek olyan erők, amelyek számonkérnék Putyinon a vélt vagy valós gyengeségét, tartania csak az alapvető háborús céljai feladása esetén lenne mitől.

Kosztur András rámutatott, hogy a legradikálisabb orosz „elemek” le vannak kötve a háborúban, az engedetlenségre hajlamosabbak pedig – mint Jevgenyij Prigozsin és a Wagner-csoport volt, vagy az az orosz hadsereget gyakran bíráló ultranacionalista Igor Sztrelkov – már így vagy úgy, de ártalmatlanítva lettek a Kreml szemszögéből.

„Főleg jelen helyzetben nem lehetnek érdekeltek az oroszok az eszkalációban, amikor Donald Trump megválasztása miatt úgy láthatják, lehetőség nyílhat arra, hogy az alapvető követeléseik jelentős részét akár a tárgyalóasztalnál is elérjék. Más kérdés, hogy ha ezek a törekvések kudarcot vallanak majd, akkor Moszkvában is a radikálisabb hangok kerekedhetnek felül, és ebben az esetben sor kerülhet erőteljesebb lépésekre is. Amíg azonban az oroszok úgy vélik, az idő nekik dolgozik, addig nem érdekük a nyugati országok nagyobb részvételét előmozdító lépéseket tenni. Persze, innen nehéz megítélni, hogy pontosan milyen szempontok motiválják a Kremlt, azonban nyilvános kijelentéseikből is inkább az óvatos békülékenység olvasható ki a saját feltételeikhez való ragaszkodás mellett, és látható, hogy különbséget tesznek a Trump- és a Biden-adminisztrációk között. Nem lenne jellemző a Kremlre, hogy előre rohanjon és túlzott erőfitogtatással próbáljon nyomást gyakorolni a még be sem iktatott amerikai elnökre” – magyarázta a kutató, majd hozzátette: a meglévő keretek között viszont nem zárható ki a háború fokozódása, az ukrán energetikai rendszer például tarthat az újabb, a korábbiaknál súlyosabb csapásoktól, a nyugati országoknak pedig vélhetően közvetett módon vághatnak vissza.

Nincs meglepetés az orosz feltételekben

Szerdán megírtuk: a Reuters hírügynökség öt Kreml-közeli forrástól értesült arról, hogy Vlagyimir Putyin milyen feltételek mellett lenne hajlandó tárgyalni egy ukrajnai tűzszünetről. Kosztur András ebben nem sok újdonságot lát, az orosz feltételekről korábban többször is beszélt lapunknak.

A Reuters cikke tulajdonképpen azt erősíti meg, amelyről korábban ugyanitt beszéltünk: az oroszok hajlandók tárgyalni a saját feltételeik mentén. Ukrajna NATO-tagsága, ahogyan a már elfoglalt és elcsatolt területek kérdése is lezárt téma számukra, azonban abból a nyilvános követelésből, hogy Ukrajna engedje át az Oroszország által magáénak tekintett régiók még ukrán fennhatóság alatt álló területeit, hajlandók lehetnek még engedni. Ez a döntő különbség az oroszok nyilvános ajánlata és a Reuters cikkében közölt feltételek között, ahogy a cikkből az is kiderül, hogy a tárgyalások központi témáit a biztonsági garanciák jelenthetik. Tehát annak kérdése, hogy milyen katonai-politikai viszonyban lesz a háborút követően Ukrajna és a Nyugat

– fejtette ki a kutató.

Arra számít, hogy a nyugati országok minden bizonnyal Ukrajna további támogatása mellett kardoskodnak majd, az oroszok pedig ezt a lehetséges minimumra csökkentenék, ha egyszer tárgyalásokra kerül sor, „ebben kell majd kompromisszumot találni – az ebben tett engedmények vélhetően visszahatnak majd a területi kérdésekre is”.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Donald Trump Argentínában 2018. november 30-án. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Image)