Angela Merkel megfejtette, mi lehetett Putyinnál az ukrajnai orosz támadás valódi indítéka

November 26-án jelenik meg az egykori német kancellár, Angela Merkel Szabadság című memorája, amiben a Bundesmuttinak is becézett Merkel leginkább 2005 és 2021 közötti kormányfőségének történetét fogja elmesélni saját szemüvegén keresztül.

Könyve promotálását elősegítvén már megjelent egy-két cikk és ízelítő, miről is ír a politikát 2021-ben otthagyó Merkel – a The Guardian most két részletet közölt belőle.

Merkel könyvében beszámol arról, amikor 2017-ben először találkozott Donald Trumppal a Fehér Házban. Az amerikai elnök akkor azzal próbálta megalázni, hogy nem fogadta el Merkel kézfogását, ami után Merkel finoman a fülébe súgta Trumpnak, hogy kezet kéne fogniuk.

Ahelyett, hogy sztoikusan viseltem volna, megsúgtam neki, hogy fogjunk kezet újra. Amint a szavak elhagyták a számat, megráztam magamban a fejem. Hogyan felejthettem el, hogy Trump pontosan tudta, mit csinál... Azt szerette volna, hogy az emberek beszélhessenek a viselkedéséről, miközben én úgy viselkedtem, mintha egy teljesen normális emberrel beszélgetnék

– írja az egykori német kancellár, aki azóta dolgozott a könyvén, hogy 2021 decemberében otthagyta a politikát.

Mivel Merkelt már nem köti a diplomáciai etikett és kedvesség, ezért kendőzetlenül ír Trumppal kapcsolatos véleményéről. Az egykori Bundesmutti szerint Trumpot az érzelmei irányítják, leginkább a sérelem és az a vágy, hogy mindenki kedvelje őt, ami szöges ellentétben áll Merkel tényszerűségen alapuló megközelítésével.

Úgy tűnt, a fő célja az volt, hogy akivel beszél, bűntudatot érezzen... Ugyanakkor az volt a benyomásom, hogy azt is szeretné, hogy az, akivel beszélget, kedvelje őt

– véli Merkel, aki emellett kemény kritikával is illette a jövőre a Fehér Házba visszatérő republikánus elnököt.

Merkel szerint Trumpot „láthatóan lenyűgözte az orosz elnök”, ahogy „az autokratikus és diktatórikus vonásokkal rendelkező politikusok” is érdekelték, ahelyett, hogy megpróbált volna hidakat építeni hagyományos szövetségeseivel.

Első fehér házi találkozásuk után Merkel az alábbi módon látta Trumpot:

Trump mindenre úgy tekintett mint ingatlanfejlesztő, aki a politikába lépése előtt volt – zéró összegű játékként. Számára minden ország rivális volt, az egyik sikere a másik kudarcát jelentette. Nem gondolta, hogy együttműködéssel mindenki számára növelhető a jólét

– összegzi meglátásait Trumpról. Az egykori német kancellár egy másik részletet is közölt első találkozásukról.

Nevek említése nélkül megkérdeztem tőle, hogyan viszonyulna egy olyan helyzethez, amikor egy fontos személyek alkotta csoporton belül alapvetően ellentétes vélemények vannak. Azonnal megértette, és egyszerűen azt mondta: »Meghajlok, meghajlok, meghajlok, de vigyázok, nehogy eltörjek. Tetszik ez a kép«.

Merkel ezenkívül kitér arra is, hogy Donald Trump 2016-ban a német kancellár Wilkommenskultur-politikájának éles kritizálásával kampányolt, amikor azt állította, hogy a 2015-ös menekültválság idején befogadott migránsok tönkretették a német gazdaságot. Emellett Trump azzal vádolta Németországot, hogy visszaél az Egyesült Államok jóindulatával, mivel az elnök szerint Berlin tisztességtelen kereskedelmi politikát folytatott Washingtonnal szemben, valamint potyautasként élvezte az Egyesült Államok katonai befektetéseit – ezek a témák Trump idei kampánya során is visszatérő elemek voltak.

Merkel egyébként könyvében azt írja, hogy „teljes szívéből azt kívánja” Kamala Harrisnek, hogy legyőzi Trumpot – ez, mint tudjuk, nem valósult meg.

Merkel szerint Putyin manipulatív és bosszúálló

Az egyébként kelet-német származásának köszönhetően oroszul tökéletesen beszélő Merkel kitér az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos tapasztalataira is, ahogy ír Oroszországgal folytatott politikájáról is.

Putyint manipulatívnak és bosszúállónak tartja – emlékezetes pillanat, amikor Vlagyimir Putyin a Kremlben tartott találkozójuk során a kutyáktól való félelméről ismert Merkelt egy kutyával a teremben fogadta –, azonban könyvében elismeri, hogy Putyinnak voltak jogos érvei a 2007-es Müncheni Biztonsági Fórumon elmondott híres, nyugatellenes beszédében. Putyin akkori szavaira utalva azt írja:

Volt néhány pont, amit nem tartottam teljesen abszurdnak. Mint tudjuk, Irakban soha nem voltak bizonyítékok vegyi fegyverekre

– írja Merkel, utalva a George W. Bush által 2003-ban megkezdett iraki invázióra, amit az akkori amerikai elnök azzal magyarázott, hogy az iraki diktátor, Szaddám Husszein tömegpusztító, valamint vegyi fegyverekkel rendelkezik, amelyeket más országok ellen akarnak bevetni. Azonban később kiderült, Washington célja valójában Husszein rezsimjének leváltása volt – egyes vélemények szerint pedig a 9/11-es terrortámadás miatt az erődemonstráció.

Merkel ír arról is, hogyan látta Putyin és Oroszország viselkedését a nemzetközi porondon, valamint ebben saját szerepét. Csekély önkritikát gyakorolva beszámol arról, hogy ő is kritizálta, amiért nem sikerült frissíteni a CFE–szerződést – Conventional Armed Forces in Europe, jelentése Hagyományos fegyveres erők Európában –, amelyet 1990-ben a NATO és a Varsói Szerződés kötött egymással, meghatározva a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek mennyiségét, valamint több fegyver elpusztítását.

Merkel szerint ezt a Varsói Szerződés felbomlása, a Szovjetunió összeomlása, valamint a NATO keleti bővítése után módosítani kellett volna – Oroszország egyébként 2007-ben függesztette fel a szerződés végrehajtását.

Az egykori német kancellár az Oroszország-politikájuk kapcsán tesz így, mivel szerinte több kelet-európai vezető is úgy gondolja, Oroszország egyszerűen kizárható és negligálható.

Ezt tarthatjátok gyerekesnek és felelőtlennek, rázhatjátok is a fejeteket. De ettől nem fog Oroszország eltűnni a térképről

– fogalmaz Merkel, aki a 2022. február 24-én Ukrajna ellen elindított orosz invázió előzményeire is kitér.

Merkel visszaemlékezik, hogy Putyin tényleg aggódott azon, hogy Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz – szerinte ez vezethetett az invázióhoz. Konkrét dátum említése nélkül beszámol arról, hogy Putyin egyszer erről azt mondta neki:

Ön nem lesz örökké kancellár, és ők NATO-tagok lesznek. Én pedig ezt szeretném megakadályozni.

A júliusban 70. születésnapját ünneplő. Merkel 2005 és 2021 között, 16 éven keresztül vezette Németországot, amivel egyébként a német kancellárok közül a harmadik leghosszabb ideig volt hatalmon Otto von Bismarck, valamint Helmut Kohl után.

Ugyan a politikát népszerű kancellárként hagyta hátra, távozása óta több ízben is kritizálták a pragmatizmusra épülő politikai hagyatékát. Több kritikusa szerint Merkel 2015-ös Willkommenskultur-politikája vezetett a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) felemelkedéséhez és a német mainstream pártok visszaeséséhez, valamint a nemzetközi politikában is erős szerepet betöltő Merkel rossz politikát folytatott Oroszországgal szemben – egyrészt nem tudta Oroszország ukrajnai invázióját megakadályozni, másrészt pedig a német gazdaság túl sokáig függött az orosz fosszilis energiahordozóktól.

Angela Merkel könyve, a Szabadság 2024. november 26-án fog megjelenni, az eredeti, német nyelvű kiadás mellett többek között magyarul is.

(Borítókép: Angela Merkel 2022. június 7-én. Fotó: Fabian Sommer / Dpa / NorthFoto)