Mit fog tenni Ukrajnával Donald Trump?

Ha a volt elnöknek az a legfontosabb, hogy alkut kössön – bármilyen alkut –, akkor egyszerűen megvonhatja az Ukrajnának nyújtott segélyeket, és ragaszkodhat ahhoz, hogy az ország fogadja el Oroszország követeléseit. Egyesek a környezetében, például fia, ifjabb Donald, örülnek annak az elképzelésnek, hogy megvonja Ukrajnától a „juttatást”, vagyis azokat a milliárdokat, amelyeket Amerika katonai és gazdasági támogatásként nyújt neki, hogy elhárítsa Oroszország teljes körű invázióját. „Nem igazán érdekel, hogy mi történik Ukrajnával így vagy úgy” – jelentette ki J. D. Vance, a megválasztott alelnök 2022-ben. „Én… továbbra is ellenzek gyakorlatilag minden olyan javaslatot, hogy az Egyesült Államok folytassa ennek a háborúnak a finanszírozását” – tette hozzá idén áprilisban.

Ha Amerika nem támogatná tovább Ukrajnát, többé-kevésbé Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke diktálhatná a feltételeket. Júniusban kijelölte a célt: Ukrajna vonja ki erőit az Oroszország által elcsatolt négy tartományból – Donyeckből, Luhanszkból, Herszonból és Zaporizzsjából –, még akkor is, ha területüknek nagyjából egynegyede ukrán kézben van. Ukrajnának a NATO-csatlakozási terveit is el kellene vetnie – írja a The Economist. 

Novemberben orosz tisztviselők a Reuters hírügynökségnek azt mondták, hogy fontolóra vennék a jelenlegi vonalak egyszerű befagyasztását, „tárgyalási lehetőséggel a területek pontos felosztásáról”. De mivel az ukrán erők visszavonulóban vannak, az orosz hadiipar dübörög, és Oroszország oldalán észak-koreai csapatok csatlakoznak a harchoz, Putyin úgy véli, hogy ő van fölényben. Bár otthon a gazdasági és társadalmi nyomás növekszik, nem siet a háború befejezésével. Még a 2022-es béketárgyalásokon felmerült megalázó követelések közül is leporolhat néhányat – beleértve az ukrán fegyveres erők számának szigorú korlátozását –, mert tudja, hogy az ukránok ezt még nyomás alatt sem fogadnák el.

A volt elnök nem köt rossz üzletet

Egyes megfigyelők azonban úgy vélik, hogy Trump egy ukrajnai vereséget rossznak tartana mind Amerikának, mind a saját imázsának. „Trumpot nem fogják átverni” – érvel Matthew Kroenig, az Atlantic Council nevű washingtoni agytröszt munkatársa, aki nemrég közösen írt egy cikket a The Economist számára Michael Waltzcal, akit Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának választott. „El fog sétálni egy rossz üzlet elől.” Bennfentesek szerint Trump attól tart, hogy egy ukrajnai kudarc csorbát ejtene a népszerűségén, ahogyan a 2021-es kaotikus afganisztáni kivonulás is ártott Joe Biden elnöknek.

Waltz elismerte, hogy Amerikának befolyásra lehet szüksége ahhoz, hogy jobb feltételeket csikarjon ki Putyinból. Azt javasolta, hogy Amerika bővítse gázexportját, szorítsa vissza az orosz olajeladásokat, biztosítson több fegyvert Ukrajnának, és enyhítse a használatukra vonatkozó korlátozásokat, ha Putyin nem ül le az asztalhoz. Kurt Volker, aki a volt elnök első hivatali ideje alatt Ukrajna különmegbízottjaként szolgált, arról beszélt, hogy Trump megközelítése kezdetben egyszerű lehet: a „háború leállításának” követelése, feltételek nélkül.

A volt elnök környezetében mások is gondolkodnak azon, hogyan lehetne tető alá hozni egy megállapodást. Keith Kellogg nyugalmazott tábornok, akit Trump a héten Oroszország és Ukrajna különleges megbízottjának választott, és Fred Fleitz, egy Trump-párti agytröszt CIA-veteránja azt javasolta, hogy Amerika „folytassa Ukrajna felfegyverzését… annak biztosítása érdekében, hogy Oroszország ne lépjen tovább előre, és ne támadjon újra a tűzszünet után”. Ukrajnát nem kérnék területátadásra, Amerika és szövetségesei pedig csak akkor oldanák fel a szankciókat és normalizálnák a kapcsolatokat, ha Oroszország aláírna egy „Ukrajna számára elfogadható” megállapodást. 

Más kérdés, Európa milyen szerepet fog játszani. Emmanuel Macron francia elnök tanácsadói attól tartanak, hogy a diplomácia amerikai–orosz ügy lesz, Ukrajna és Európa pedig kimarad belőle. „Nem hiszem, hogy Trump ellen kellene harcolnunk azon a ponton, hogy békét akarunk Ukrajnában” – mondja egy kelet-európai diplomata. Nem kell, hogy csak Oroszország apologétái legyenek azok, akik a háború befejezését követelik – érvel. De a célnak egy tartós békének kell lennie, nem pedig egy félkész békének – teszi hozzá. Trump még „játszik az ötletekkel” – mondja a diplomata –, „és várja az európaiak hozzájárulását”.

Donald Trump úgy véli, hogy Ukrajna megsegítésében – mint általában az európai védelemben – az európaiaknak kellene viselniük a költségek nagy részét. Az európai országok 2022. január 24-e és 2024. augusztus 31-e között mintegy 118 milliárd eurót különítettek el Ukrajna támogatására, szemben az amerikai 85 milliárd euróval – ez majdnem 60 a 40-hez arány. De ha Trump inkább 80:20 arányú felosztást követelne, hát legyen – javasolja az európai diplomata, aki szerint ez szerény ár lenne Amerika további szerepvállalásáért. Európa háborús fáradtsága túlzó. Németországban például egy friss Politbarometer-felmérés szerint a megkérdezettek 43 százaléka szeretné, ha nőne az Ukrajnának nyújtott támogatás, míg csak 24 százalék szeretné, ha csökkenne.

A probléma az, hogy ha létrejön az alku, a támogatás fenntartásának politikai akarata gyorsan megszűnhet. Oroszország a GDP több mint 8 százalékát költi védelemre, így folytathatja a fegyverkezést. Ukrajna eközben kénytelen lenne leszerelni, hogy gazdaságát felélénkítse. Ez arra csábíthatja Putyint, hogy egy-két év múlva újra megpróbálja.

Ukrajna természetesen szilárd biztonsági garanciákat akar. Ez ideális esetben a NATO-tagság formájában valósulna meg. Trump azonban gyakran becsmérelte a szövetséget. „A NATO egy őskövület, és el kellene törölni” – írta négy évvel ezelőtt Pete Hegseth, akit védelmi miniszterré választott.

Európa saját erőit használja? 

Trump környezetében egyesek azt javasolták, hogy Európa inkább alakítson egy koalíciót, hogy csapatokat telepítsen Ukrajnán belülre. Bármilyen bevetés súlyosan megterhelné Európa fegyveres erőit. A kelet-európai országok, amelyek közül több is többnemzetiségű NATO-harccsoportnak ad otthont, nem akarnának lemondani róluk. A NATO főparancsnoksága sem akarja átadni a szövetség tartalékos erőit. A pénz is aggodalomra ad okot. A Németország által Litvániába tervezett dandár felállítása például akár 6 milliárd euróba is kerülhet, működése pedig évi 800 millió euróba.

Az ukrajnai támaszpontok bonyolultabb logisztikával járnának, és kifinomultabb védelmet igényelnének. Ha például öt dandárt telepítenének oda, az könnyen meghaladná azt a 43,5 milliárd eurót, amelyet az uniós országok eddig Ukrajna katonai támogatására költöttek. Mindenekelőtt valószínűtlen, hogy az európaiak csapatokat küldenének legalább minimális amerikai részvétel nélkül, bár a légi fedezet és a közvetett támogatás elegendő lenne.

Úgy tűnik, hogy az európai kormányok nem gondolták át mindezt részletesen – mondja egy, a kérdést ismerő személy .„Nem észleltünk semmiféle komoly tervezési erőfeszítést a nagy ötlet mögött” – viszont arról magas szinten vitatkoznak az európai fővárosokban. Az észak- és kelet-európai államok valószínűleg örülnének neki, a nyugati és déli államok kevésbé. Bár a közvélemény számos európai országban ellenzi a bevetést, ha az ellenségeskedések beszüntetése után egy multinacionális európai haderő részeként kerülne sor arra, az talán elfogadhatóbbnak tűnne.

(Borítókép: Egy ukrán katona RPG–7-es gránátvetővel lő egy gyakorlaton Donyeck térségében 2024. november 29-én. Fotó: Handout / Reuters)