Váratlan „szövetség” a Közel-Keleten: így buktathatták meg közösen Aszadot

Bassár el-Aszad szíriai elnök Moszkvába távozott Damaszkusz elhagyása után, miközben a lázadók elfoglalták a szíriai fővárost. Az iszlamista lázadó szír szervezet, a Hajat Tahrir-al Sham (HTS) bejelentése szerint december 8-án kapitulált Damaszkusz, vagyis a szír kormány gyakorlatilag átadta a hatalmat, ezzel pedig 13 év polgárháború után megdöntötték a közel negyed évszázada regnáló elnök hatalmát. 

Az időzítés is különös, ugyanis az Aszad-rezsim összeomlása pont akkor következik be, amikor Joe Biden amerikai elnök épp leköszön, és átadja a stafétát Donald Trumpnak

– világított rá Santo Martin, aki szerint ez valószínűleg nem véletlen. Emlékeztet: első hivatali ideje alatt Trump arra törekedett, hogy kivonja az amerikai csapatokat Szíriából, de a tanácsadói lebeszélték a lépésről, akik arra figyelmeztették, hogy Irán és Oroszország igyekszik majd betölteni az így keletkező űrt. 

„Akár az is benne lehet a pakliban, hogy ez a demokraták egyik kellemetlen »búcsúajándéka« Trumpnak: mindent borítanak a Közel-Keleten, amit borítani tudnak, arra biztatva az eddig rendszeresen támogatott csoportokat, hogy most van itt az idő a támadásra” – véli a geopolitikai szakértő.

Lecsaptak a szabad prédára

Emlékezetes, hogy 2015-ben Oroszország beavatkozása a konfliktusba a lázadók által ellenőrzött területek elleni légicsapások formájában kulcsfontosságúnak bizonyult Aszad hatalmának megerősítésében. Mindeközben Irán legerősebb proxyja, a Hezbollah is a szíriai kormányerők oldalán harcolt.

Az oroszok azonban most nem tudtak érdemi katonai segítséget nyújtani Aszadnak – Moszkva prioritása egyértelműen Kelet-Ukrajna –, így a rezsim magára maradt, az iráni milíciák többsége pedig lelépett az országból

– világított rá Santo Martin. Megjegyezte, hogy a nagyobb probléma az oroszoknak, hogy ott van az egyetlen földközi-tengeri hadi kikötőjük (Tartuszban), vagyis ha megalakul egy új, nemzetközileg is elismert kormány, akkor vagy megegyeznek velük, vagy lépniük kell onnan. Habár a stratégiai céljuk, a kikötő megtartása még így is sikerülhet. 

Az oroszoknak kedvez, hogy egyelőre a tengerparti részek az Aszad-párti alaviták kezében vannak (alapvetően is ott élnek). A gazdasági javak és a politikai hatalom is hagyományosan nagyrészt ezen csoport kezében összpontosul, kérdés, hogyan fog a leendő új kormány kiegyezni velük. 

A szíriai ellenállók a jelentések szerint garantálták a latakiai és tartuszi orosz támaszpontok, valamint az országban lévő diplomáciai képviseletek biztonságát – legalábbis amíg eldől, hogy mi lesz a sorsuk. Ez rendkívül fontos az orosz kormány számára. Az pedig a szakértő szerint árulkodó, hogy nemrégen Szíria moszkvai nagykövetsége is kitűzte az ellenzék háromcsillagos zászlaját, miközben Aszad és családja kimondottan „humanitárius okokból” kapott menedékjogot Oroszországban. 

Hogy ki veszi át a helyét, arról még nincs teljes konszenzus. „Szombaton Geir Pedersen, az ENSZ szíriai különmegbízottja, sürgős tárgyalásokat hívott össze Genfben a helyzet megvitatására, de továbbra sem világos, hogy ki fogja képviselni az országot és a különböző frakciókat – tekintve, hogy a HTS jelenleg terrorszervezetnek van minősítve, bár ezen imázsukon most gőzerővel igyekeznek enyhíteni.”

Az elemző hangsúlyozta, hogy a HTS a hosszú évek alatt jelentős kormányzati tapasztalatokra tett szert az általuk ellenőrzött Idlib tartomány irányításával, ahol az Aszad-rezsim elől menekülő tömegek miatt több mint 4 millió ember zsúfolódott össze. Eközben a csoportot megtisztították a szélsőségesebb elemeitől, sőt az általa ellenőrzött területen letartóztattak al-Kaidához kötődő személyeket is.

„Nagyon úgy tűnik, hogy akár kényelmetlen lesz az államoknak, akár nem, első körben a HTS-sel kell tárgyalniuk.” Katar az elsők között vette fel a kapcsolatot a szervezettel, és csak idő kérdése, hogy mások is követik.

Törökországnak is lehetett szerepe a szíriai rezsimbuktatásban

A kialakult helyzet kapóra jöhetett az Aszad- és kurdellenes Törökországnak.

Úgy tűnik, hogy a törökök igyekeznek pozicionálni magukat a Közel-Keleten még Trump beiktatása előtt. Ugyanis a HTS-t nem hivatalosan a törökök pénzelhetik, fegyverezhetik fel – bár hivatalosan ott is terrorszervezetnek van nyilvánítva

– nyilatkozta az Indexnek a szakértő. Lapunknak nyilatkozott Révész Béla Ákos, a Makronóm Intézet elemzője is, aki szerint az offenzíva, amellyel a HTS lefejezte a szír rezsimet, annyira gyors volt, hogy érdemes a nemzetközi színfalak mögé nézni, hogy kik állhatnak még a hátterében. 

Mi lesz most, hogy Aszadot elzavarták?

A szíriai polgárháború korunk egyik legkomplexebb konfliktusa. Santo Martin szerint ahhoz, hogy megértsük a konfliktus összetett dimenzióit, érdemes megvizsgálnunk az új helyzet különböző országokra gyakorolt hatásait.

Az alaphelyzet a következő: a három legnagyobb város – Aleppó, Damaszkusz és Homsz – jelenleg a HTS-csoport által vezetett felkelők ellenőrzése alatt áll.

Az ország különböző részein még mindig több csoport tart fenn területeket, és a közel-keleti főszereplők mindannyian élénk érdeklődést mutatnak a várható végkifejlet iránt

– írta a BBC. Térképen is ábrázolták, hogy hétfőn mely szereplők milyen területeket irányítottak Szíriában.

Törökország és a NATO: Elemzők szerint a török elnök igyekszik gátat szabni az országában kibontakozó kurd függetlenségi törekvéseknek, így minden erejével azon van, hogy az észak-szíriai kurd enklávéban működő csoportokat a lehető legjobban háttérbe szorítsa, mielőtt komolyabb problémát okoznak a határain belül.

Vagyis a villámoffenzíva sikerében nem elképzelhetetlen, hogy szerepe volt a török vezetésnek.

Révész Béla Ákos szerint Ankara jelenléte és egyre erősebb beavatkozása az eseményekbe kapóra jöhetett az Egyesült Államoknak. Washington némileg nyugodtabb lehetett, hogy egy NATO-szövetséges ellensúlyozza Irán befolyását. 

Santo Martin szerint bár a HTS még az enyhüléssel együtt is egy köztudottan dzsihadista szervezet, eddig ők jöttek ki leginkább nyertesen a helyzetből. Ez szerinte közvetve a törököknek kedvezhet, egyrészt a kedvező informális kapcsolatok miatt, másrészt pedig mert így nem a kurdok erősödnek.

Valószínűleg még lesznek összecsapások a kurdok vezette és az Egyesült Államok által is támogatott Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF), mivel még az Aszad elleni offenzíva közepette is összecsaptak egymással

– fogalmazott az Indexnek. Kifejtette, hogy a török kormányfő felvállalt megbízottjai is ott vannak a győztes ellenálló erők között, nevezetesen a Szíriai Nemzeti Hadsereg, így Ankara jelentős befolyást gyakorolhat a jövőben Szíriában.

A kedvező helyzetet Hakan Fidan török külügyminiszter rögtön nyugtázta, amikor nemrég a török nagykövetekhez szólva elmondta, hogy Ankara egy új Szíriát szeretne látni, amely harmóniában él a szomszédaival, és kész támogatni az ország újjáépítését. 

Törökország azon is munkálkodni fog, hogy segítsen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült menekültek biztonságos visszatérésében Szíriába – ezt mondta Fidan, bár Santo Martin szerint ez erősen függ majd az új kormány politikai irányaitól és a háború sújtotta ország gazdasági lehetőségeitől. 

Vagyis a politikai és gazdasági bizonytalanság miatt a közeljövőben nem számíthatunk gyorsan és milliós tömegekben megvalósuló hazatelepülésekre, ami azt is jelenti, hogy az európai migrációs nyomás egyelőre pengeélen táncol.

Santo arra is rávilágított, hogy Fidan egyértelműen kijelentette, hogy nem lát helyet a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők (SDF) számára az ország jövőjében. Itt azonban jelentős eltérés tapasztalható az amerikai érdekekkel, ami viszont jelentősen támogatja a kurd erőket – nem mellesleg a szíriai olajmezők többségét is ők ellenőrzik. A milíciák és támogatóik közötti érdekellentét melegágya lehet a további belső konfliktusoknak.

A szíriai kurdok, ahogy most az egész ország, kiszámíthatatlan út előtt állnak.

Irán: Santo Martin kiemelte, hogy Aszad megbuktatásával egyúttal levágták Irán befolyási övezetének, az úgynevezett „síita félholdnak” a nyugati csücskét, amely eddig szárazföldi útvonalat biztosított Teherán számára a legerősebb proxyjához, a Hezbollahhoz. Ez jelentős iráni befolyásvesztést eredményezhet a térségben, amit a környező államok – főként Törökország és Izrael – azonnal igyekszik kihasználni.

Oroszország: A vezető elemző szerint a Kremlben Szíria katonai védelme jelenleg nem élvez prioritást, ellentétben az ukrajnai offenzívával, ahol most a lehető legjobb tárgyalási pozíció elérésére törekednek. Stratégiai céljuk, a kikötő megtartása még így is sikerülhet. 

A közel-keleti orosz külpolitika legfontosabb feladata most az, hogy az új szereplőkkel minél hamarabb felvegyék a kapcsolatot, és megegyezzenek a tartuszi hadikikötő, valamint a latakiai légibázis sorsáról. Mivel a HTS az informális török támogatások ellenére sem tekinthető valódi proxynak, van reális esélye, hogy akár erős nyugati nyomásgyakorlás ellenére is kompromisszumot tudnak kötni.

Elképesztően bizonytalan Szíria jövője

A szíriai kormány elleni felkelést, amely véget vetett az Aszad család fél évszázados uralmának, a második világháború vége és Izrael 1948-as megalakulása óta a modern arab térség egyik legfontosabb politikai fordulópontjának lehet tekinteni.

A nemzetközi közösség számára a legfontosabb prioritás a szíriai vegyifegyver-készletek biztosítása lesz, hogy azok ne kerülhessenek fegyveres csoportok kezébe

– véli Santo. Erre példaként hozta, hogy az izraeli légierő a napokban csapást mért egy szíriai vegyifegyver-gyárra, hogy megakadályozza, hogy az a lázadók kezébe kerüljön. 

Emlékezetes, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a Reuters szerint „történelmi napként” üdvözölte Aszad megbuktatását, amely azután történt, hogy Izrael az Aszad támogatói, Irán és a libanoni Hezbollah ellen csapásokat mért, amelyek láncreakciót váltottak ki az egész régióban.

Ez természetesen új, nagyon fontos lehetőségeket teremt Izrael államának. De nem is veszélytelen 

– mondta a miniszterelnök vasárnap a határvidéken tett látogatásán. Izrael tankokat küldött át a határon a Szíriával közös ütközőzónába, hogy megakadályozza az ottani zavargások továbbterjedését, de kijelentette, hogy ki akar maradni a szomszédját elborító konfliktusból. Közben a BBC arról adott hírt hétfőn, hogy Izrael elfoglalta a Golán-fennsíkon lévő szír településeket

A másik, közvetlen aggodalomra okot adó terület, hogy az Iszlám Állam, amely egykor Szíria és Irak nagy része felett gyakorolt véres uralmat, valószínűleg megpróbálja majd kihasználni a helyzetet

– világított rá Santo Martin. Kifejtette: miközben Szíria jövője továbbra is mélyen bizonytalan, a helyzetnek „masszív következményei” vannak a szomszédos Libanonra nézve is, ugyanis ahogyan korábban említettük, Szíria a Libanonban székelő Hezbollah számára az iráni fegyverszállítások fő szárazföldi útvonala, így ezek megszűnése Izraelnek kedvez a libanoni konfliktusban.

„Izrael ezért valószínűleg óvatosan optimista az Aszad-rezsim összeomlásával kapcsolatban, de szorosan figyelemmel kíséri a hatalmi vákuum betöltéséért folyó verseny szereplőit és azok érdekeit.”

A béke lehetősége attól függ, hogy a most győzelemre jutott különböző érdekű csoportok miként tudnak megegyezni – ha egyáltalán meg tudnak – egymás között a hatalom megosztásáról, átruházásáról.

A szíriai lázadók koalíciója pedig közölte, hogy azon dolgozik, hogy befejezze a hatalom átadását egy végrehajtó hatalommal rendelkező átmeneti kormányzati szervnek.

„Mohammad Ghazi al-Dzsalali, Aszad miniszterelnöke egyes hírek szerint szabad választásokat sürgetett, és közölte, hogy kapcsolatban áll a felkelők legfőbb parancsnokával és a HTS vezetőjével, Abu Mohammed al-Golanival, hogy megvitassák az átmeneti időszakot. Tehát az első lépés a béke felé megtörtént” – zárta gondolatait a szakértő.

Közben a BBC tudósítása szerint Damaszkuszban a lázadócsoportok megpróbálnak érvényt szerezni a törvényes rendnek, kijárási tilalmat rendeltek el, törvényes büntetésre figyelmeztetnek a lopásért, és széles körű fosztogatások közepette minisztériumokat vesznek át. 

(Borítókép: Szíriai polgárok ünneplik a rezsim bukását 2024. december 8-án Damaszkuszban. Fotó: Ali Haj Suleiman / Getty Images)