Irán: Aszad megbuktatását az amerikai–izraeli boszorkánykonyhában főzték ki

Ezen az látszik, hogy egy tárgyalóban négyen ülnek, közülük három fontos szereplője a jelen történéseinek. Baloldalon ül Aszad akkor még hivatalban volt miniszterelnöke, Mohamed Gazi al-Dzsalali. Frissen borotválva, öltönyben, skatulyából kihúzva, mintha nem is egy ostromlott város kellős közepén lennének. Jól illusztrálva a világi Aszad-rendszer elitjét, amelynek nem volt tiltva az európai luxus. 

Jobbról a második a nagy szakállú harcos, katonai egyenruhában. Al-Dzsuláni egyszerű öltözéke éles kontrasztban áll mindazzal, amit Gazi al-Dzsalali képviselt, hiszen ő azt a szerény megjelenést hozza, amit az iszlám vár el az ilyen típusú katonai vezetőktől. A kép jobb oldalán pedig az új, átmeneti időre – egészen 2025 márciusáig – kinevezett kormányfő, Muhammad al-Basir látható. Az elkötelezett szunnita az egyszerű nyugati konvenciók követője, szürke öltönyben, fehér inggel, nyakkendővel, ápolt szakállal, mint az új, mérsékelt iszlamista Szíria megjelenítője.

Ez tehát az a pillanat, amikor a régi rezsim átadta az új Nemzeti Megmentési Kormánynak a hatalmat. Basirt a lázadó fegyveres csoportokat vezető HTS rövidítésű szervezet vezetője, al-Dzsuláni bízta meg kormányalakítással. Nem ismeretlenek egymás előtt, hiszen al-Basir annak a városnak, az északnyugati Idlibnek volt a polgármestere, amelynek környékén a HTS fegyveresei már évek óta gyülekeztek és erőt gyűjtöttek.

A település – mint egy kalandfilmben – kémek, dzsihadisták és kalandorok kedvelt központja volt, amelyet mindezek ellenére a 42 éves al-Basir hibátlanul és hatékonyan működtetett. Talán éppen ezért esett rá a lázadó erők vezetőjének választása, mert amit eddig csinált helyi szinten, azt most megpróbálhatná kamatoztatni a nemzet érdekében is.

A kassza üres, de minden menekültet várunk vissza!

Al-Basir aztán nem sokat tétlenkedett, gyorsan interjút is adott a Corriere della Sera című olasz napilapnak, amelyben elmondta középtávú terveit. Az ügyvezető kormányfő kifejtette: szíriai menekültek millióit szeretné hazahívni, minden kisebbségnek védelmet kíván nyújtani, és mindenkinek biztosítani szeretné az alapvető szolgáltatásokat. Ez utóbbi azonban már most láthatóan nehézségekbe fog ütközni.

A kincstárban csak szíriai font van, amely gyakorlatilag semmit sem ér. 1 amerikai dollárért 35 ezer szír fontot kell adni. Nincs külföldi valutánk és a lehetséges kölcsönökről még csak tapogatózó tárgyalások folynak, szóval pénzügyileg rossz a helyzet.

Szíria újjáépítése iszonyatosan nagy kihívást jelent majd. Az elmúlt 12 év polgárháborúja több százezer ember életét követelte. Városok pusztultak el, és hatalmas vidéki térségek néptelenedtek el, a gazdaságot pedig a nemzetközi szankciók bénították meg. Az Aszad-rezsim villámgyors megbuktatását követően az európai államok sorra jelezték, hogy leállítják a Szíriából érkezők menedékkérelmének kiadását, hiszen az ország biztonságossá vált, aki akar, most már visszamehet.

Az USA egyelőre óvatos és kivár

Az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken közleményt adott ki, amelyben azt üzente az ellenzéki militáns csoportok legerősebbikének, a Hajat Tahrir as-Samnak (HTS), hogy ne spekuláljanak arra, hogy azonnal átveszik az ország irányítását. Helyette inkább állítsanak fel egy átmeneti kormányt – egyértelmű, világos megbízással –, hogy az új testület tiszteletben tartja valamennyi kisebbség jogait, segíti a szükséget szenvedőket, és megakadályozza, hogy Szíria a jövőben terroristák gyűjtőhelyévé váljon, amely fenyegetheti szomszédait.

Ez utóbbi mondatot valószínűnek a HTS-nek címezték, amelynek egyértelműen az al-Kaidához köthető gyökerei vannak, bár a szervezet és annak vezetője ma már nem a dzsihadista múltat hozza fel, sokkal inkább próbál szalonképesnek látszani.

Az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jon Finer a Reuters szerint elmondta, hogy Washington még dolgozik azon, miként vegyék fel a kapcsolatot a szíriai fegyveres csoportokkal. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a terror elleni küzdelem jegyében Szíriában állomásozó 900 fős helyőrség tagjai a helyükön maradnak. Az amerikai külügyi szóvivő nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy ezek után lekerül-e a nemzetközi terrorszervezetek amerikai listájáról a HTS, amely ugyancsak tiltólistán van Európában, Törökországban és az ENSZ-nél is.

Irán mindent a Nyugatra ken

A Szíriában történtekről beszélt a hét elején a mostanában egyre ritkábban mutatkozó iráni legfőbb vallási vezető. Ali Hámenei azt mondta hívei egy szűk csoportja előtt, hogy Aszad megbuktatásának tervét az Egyesült Államok és Izrael főzte ki, de Szíria egyik szomszédjának is szerepe volt benne. Erre bizonyítéka van Iránnak, és bár nem nevesítette, de egyértelműen Törökországról lehet szó, amely már 2011 óta képezi és pénzeli a törökbarát milíciákat a szíriai–török határ mentén, ahogyan ezt Bordás Mária egyetemi tanár, a téma szakértője az Indexnek elmagyarázta.

Hámenei egyben ígéretet tett arra, hogy az általa vezetett erők a Közel-Keleten újra erőre kapnak majd. Az elmúlt évtized során Teherán dollármilliókkal támogatta az Aszad-rezsimet, amelynek rendelkezésére bocsátotta az iráni forradalmi gárda néhány egységét, és a csúcsponton a libanoni síita szervezetnek, a Hezbollahnak 10 ezer harcosa állt Aszadék rendelkezésére, hogy felvegyék a harcot a szíriai belső ellenzékkel. 

Szíria elvesztése és azt követő izraeli tisztogató légitámadás-sorozat jelentősen meggyengítette Iránt és szövetségeseit, az ún. „Ellenállás tengelyét”, beleértve a Hamászt, a Hezbollahot, az iraki és szíriai síita iszlamista csoportokat, valamint a lázadó húszikat Jemenben.

Ugyancsak kínos Aszad bukása Moszkva számára is, hiszen 2015 után a rendszer összeomlott volna az orosz katonai támogatás nélkül. Az orosz katonai jelenlét egyébként a most megbuktatott Bassár al-Aszád apjához, Hafez el-Aszádhoz kapcsolódik, aki még az 1970-es években engedett át két földközi-tengeri kikötőt a szovjet hadihajóknak és tengeralattjárók. katonai megfigyelők szerint Damaszkusz és az Aszad-rezsim elestét követő napon már egyetlen orosz hadihajót sem lehetett látni a két kikötőben.

(Borítókép: Emberek ünnepelnek 2024. december 9-én Damaszkuszban, Szíriában. Fotó: Ugur Yildirim/ dia images / Getty Images)