A francia után megbukott a német kormány is – mi jöhet ezután?

December 16-án, hétfőn szavaztak a Bundestagban Olaf Scholz kancellár maga ellen benyújtott bizalmatlansági indítványáról. Miután a Christian Lindner vezette liberális FDP november 6-án kilépett a kormányból, ezzel az SPD-re és Zöldekre redukálódott kormánykoalíció mögött már nem volt parlamenti többség. Vagyis ahogy várható volt, a Bundestagban az 717 jelenlévő képviselőből végül 206 képviselő támogatta, 394 elutasította, 116 pedig tartózkodott a bizalmi szavazásnál,

Bár egy ideig lehetett izgulni amiatt, hogy a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) végül hatalomban tartaná Scholzot, ugyanis az Alice Weidel és Timo Chrupalla vezette párt a szavazás előtt arról beszélt, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet miatt jobb lenne, ha Scholz kitöltené mandátumát szeptemberig, amikor eredetileg lettek volna a szövetségi választások.

Azonban az SPD képviselői támogatták, a Zöldek tartózkodtak, míg az uniópártoknak nevezett jobbközép-kereszténydemokrata CDU/CSU, a kormányból kivált FDP, a szélsőbaloldali die Linke megvonta a bizalmat. Tehát Scholz így sem érte el a maradásához szükséges 367 szavazatot – pont ahogyan a kancellár eltervezte.

Mielőtt a képviselők vitáztak volna Scholzról, valamint név szerint, egyesével szavaztak sorsáról, az immáron bukott kancellár huszonöt perces felszólalásában lett volna hivatott érvelni maga és kormánya mellett. Ugyanakkor mivel a megmaradt SPD–Zöldek-kormány és az uniópártoknak már megegyeztek az előrehozott választások időpontjáról, így a mostani szavazás csak formalitás volt.

Személyeskedő vita Merkeltől egészen Ukrajnáig

Ennek megfelelően Scholz beszédét ugyan képviselőtársaiknak címezte, az inkább a választóknak szólt, ugyanis a kormány novemberi bukása óta lényegében mindegyik párt elkezdett kampányolni – az uniópártok, az SPD, a Zöldek és az AfD is megnevezte már kancellárjelöltjét, a héten pedig a legtöbb párt már programbemutatóit is megtartja.

A kancellár beszédét azzal kezdte, hogy odaszúrt Lindnernek és az FDP-nek, azzal vádolva meg őt és pártját, hogy szabotálták a saját kormányukat, és a színjáték, amit játszottak, az nem csak a kormánynak, hanem magának a demokráciának ártott.

Beszédében nagy hangsúlyt fektetett az elmúlt héten bemutatott jóléti intézkedésekre, például az alapvető élelmiszerek áfájának hétről öt százalékra való csökkentésére, a minimálbér tizenöt euróra való emelésére, valamint a megújuló energiára épülő infrastruktúrafejlesztési programjára, amelyeket még a Bundestag feloszlatása előtt szeretne elfogadtatni. Eközben azzal vádolta meg Friedrich Merzet és a CDU-t, hogy gazdasági programjuk nem őszinte és igazságtalan. Szerinte az uniópártok megemelnék a nyugdíjkorhatárt – Scholz beszédének ezen részénél az uniópártok képviselői gyakran közbeszóltak, valamint fújoltak.

és kijelentette, hogy sosem küldene német katonát Ukrajnába, és nem próbálná eszkalálni a háborút. Ugyanakkor a háború miatt növelni kell Németország katonai kiadásait – ezzel Merzre utalt, aki régóta kritizálja a kancellárt, amiért eddig Kijevnek nem adott Taurus rakétákat.

Ezt követően Friedrich Merz felszólalását azzal kezdte, hogy Scholz sokat beszélt az eredményeiről, miközben az FDP-ről csak rosszakat mondott, de az uniópártok kancellárjelöltje úgy vélte, az FDP is hozzájárult ezek eléréséhez – igaz, Merz szerint olyan sok pozitívumot nem látni, mint a kancellár szerint.

Merz beszédének végén arról beszélt, hogy Németországnak versenyképességi problémái vannak, és szerinte a németek évente 200 órával kevesebbet dolgoznak, mint a svájciak, amin szerinte változtatni kellene.

Robert Habeck zöld alkancellár és gazdasági miniszter felszólalásában leginkább Angela Merkel által rájuk hagyott helyzetet hibáztatta a sikertelenségért, valamint Scholzhoz hasonlóan szerinte az FDP szabotálta a kormány munkáját, miközben szerinte Európában máshol, például Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában és Hollandiában is elég széles kormánykoalíciók működnek együtt.

amikor a német gazdasági növekedést az olcsó orosz energiaforrásokhoz kötötte, amelyeket a kormánynak az ukrajnai háború miatt le kellett cserélnie. Azonban Habeck szerint az AfD jelenti a legnagyobb veszélyt a német gazdaságra, mivel úgy véli, hogy a szélsőjobboldali párt rasszizmusa elküldené a képzett migránsokat.

Christian Lindner, az FDP pártelnöke a számára rendelkezésre álló időt azzal töltötte ki nagyrészt, hogy Scholz gazdaságpolitikáját kritizálja – szerinte például az élelmiszeráfa csökkentése hiba, mert egyrészt nem szükséges, másrészt nem hoz létre új munkahelyeket, ellenben rendkívül csökkenti a szövetségi állam bevételeit.

ezért úgy vélte, a további gazdasági hanyatlás megelőzése érdekében politikai változásra van szükség.

Az AfD társelnöke – egyben a szélsőjobboldali párt kancellárjelöltje – Alice Weidel beszédében sivár képet festett le Németországról, szerinte ugyanis a leköszönő kormány rossz helyzetben adja majd át a kormányrudat. Az autóipar szétesésben van, a vegyipar pedig szerinte menekül Németországból a magas energiaárak miatt, miközben szerinte az országot elárasztják az követelőző migránsok, akik megvetik, amit találnak.

Szerinte Szíriába a rezsimváltás miatt vissza kell küldeni azokat, akik a háború elől menekültek, a gazdaság hanyatlása pedig Scholz mellett Habecknek köszönhető, aki ki akarja vezetni a belső égésű motorokat, és az atomerőműveket is leállították.

Úgy vélte, valódi változást csak az AfD tud hozni, mivel egy fekete–zöld (CDU/CSU–Zöldek-) kormány háborúpárti, míg a baloldal elpusztítja Németországot.

Wie geht es weiter, Deutschland?

Mint azt korábban bemutattuk, mivel a kormány elvesztette parlamenti többségét, ezért Scholz is belátta bukását, és megállapodott a CDU pártelnökével, Friedrich Merzcel az előrehozott választásokról. Ugyanakkor, mivel a kancellár vagy a német elnök csak úgy nem oszlathatja fel a Bundestagot, ezért elég szervezett módon bukott meg a német kormány.

Miután a képviselők megvonták a bizalmat Scholztól és kormányától, Scholz arra fogja kérni Frank-Walter Steinmeier elnököt, hogy oszlassa fel a Bundestagot, majd írja ki az előrehozott választásokat. Erre Steinmeiernek 21 napja van, majd a feloszlatás után legkésőbb 60 nap múlva új választásokat kell tartani. Azonban mivel már november közepe óta biztos a február 23-i időpont, ezért csakúgy, mint a hétfői szavazás, ezek is csak formalitások – Steinmeier december 27-én fogja feloszlatni a Bundestagot, és kiírni az új szövetségi választást.

A feloszlatásig a Bundestag továbbra is ülésezik és törvényeket fogadhat el, míg Scholzék ügyvivő kormány élén vezetik, valamint képviselik Németországot a nemzetközi porondon. Azonban a szövetségi kormány helyzete miatt mind Annalena Bearbock külügyminiszter súlya hétfőn az EU Külügyek Tanácsában, mind a kancelláré csökken az EU tagállamainak, állam- és kormányfőinek utolsó, ezen a héten esedékes EU-csúcsán. 

A minél hamarabbi időpontot egyébként Friedrich Merz harcolta ki, mivel szerinte Donald Trump amerikai elnök megválasztása miatt Németországnak és az Európai Uniónak nincs vesztegetni való ideje – a német, valamint a francia kormány bukásával egyébként az EU-nak nem sikerült túlzottan rendezetten felkészülni a republikánus elnök visszatérésére és az általa belebegtetett büntetővámokra.

Már mindegyik párt megnevezte kancellárjelöltjét, a héten pedig több párt is bemutatja programját. Az elmúlt hetekben részben a kampány miatt beszélt Scholz Vlagyimir Putyin orosz elnökkel telefonon, ahogy Merz sem csak diplomáciai okokból látogatott Kijevbe.

A választások esélyese egyébként Merz és az uniópártok: az Angela Merkel idején a CDU-ban páriává váló Merz jelenleg a migráció elleni keményebb fellépést, valamint adócsökkentést ígér, miközben a kereszténydemokraták már 2022 tavasza óta vezetik a közvélemény-kutatásokat, és továbbra is magabiztos előnyt mérnek számukra.

Míg az uniópártok a kutatások átlagai szerint 32 százalékponton állnak, addig az AfD 18, az SPD 16, a Zöldek pedig 13 százalékponton, Sahra Wagenknecht szociálisan konzervatív szélsőbaloldali pártját, a BSW-t pedig jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöbre mérik (6 százalékpont), ahogy az egész kormányt robbantó FDP-t (4 százalékpont) is.

Ugyanis hacsak valami váratlan nem történik a politikában, akkor február 23-án kevesebb mint négyévnyi ellenzéki politizálás után az uniópártok visszatérnek a kormányrúdhoz, hogy aztán Merz döntsön arról, hogy Scholzcal és az SPD-vel, vagy Robert Habeckkel és a Zöldekkel irányítaná Németországot. Már ha a Zöldeknek sikerül olyan eredményt elérni, hogy az egykori Merkel-pártnak az ökobaloldaliakkal is kényelmes többsége legyen a Bundestagban, bár mindkét koalíció kapcsán komoly szakpolitikai viták lennének a felek között.

Mi az oka, hogy megbukott az Olaf Scholz vezette SPD–Zöldek–FDP-kormány? Korábbi cikkünkben bemutattuk a közlekedésilámpa-koalíció kaotikus működésének okait. Mi várható Németországban azután, hogy megvonták a bizalmat Scholz kormányától? A jelenlegi írásunknál hosszabban az alábbi cikkünkben mutattuk be a helyzetet.

(Borítókép: Olaf Scholz 2024. december 16-án. Fotó: Maja Hitij / Getty Images)