Orosz előrenyomulás, öregedő hadsereg, Donald Trump tervei

2024-ben már harmadik évében jártunk Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának. Vlagyimir Putyin orosz elnök még mindig nem hajlandó ezt a háborút háborúnak nevezni, csak mint különleges katonai műveletként hivatkozik rá – és ebben az orosz állampolgároknak is követni kell őt, ha nem akarnak akár több évtizedre börtönbe kerülni. A megnevezésnek a konfliktus elején még volt értelme. A művelet célja valóban az volt, hogy egy korlátozott operáció keretében eltávolítsa az ukrán kormányt, és egy oroszbarát bábadminisztráció beiktatásával gyakorlatilag egy olyan szerviens kliensország státuszába helyezze Ukrajnát, mint amilyenben a Lukasenka-féle Belarusz van. Ekkor hangzott el Zelenszkij ukrán elnök híres kijelentése: Amikor az amerikaiak ki akarták menteni az országból, akkor annyit mondott: „Fegyverekre van szükségem, nem fuvarra.”

A támadás és az ukránok emberfeletti védekezése a II. világháború utáni Európa legkomolyabb fegyveres konfliktusát robbantotta ki. A mögöttünk lévő évben talán a legtöbbet az amerikai választások eredményének a konfliktusra való hatásáról, az Egyesült Államok anyagi és katonai segítségének késedelméről, az ukrán emberhiányról és a háború okozta demográfiai problémákról, valamint az úgynevezett Ukrajna-fáradtságról hallhattunk. Nézzük most ezeket, ebben a sorrendben.

Donald Trump második elnöksége

Bár az amerikai voksolást a szakértők a huszadik század legszorosabb ilyen versenyének prognosztizálták, végül láthattuk, hogy Donald Trump volt elnök lazán és nagy fölénnyel megverte a pártja által szellemi egészségének csorbulása miatt félreállított Joe Biden helyére lépő Kamala Harris alelnököt, Kalifornia állam volt igazságügyi miniszterét és főügyészét (Amerikában ez a két poszt nincs elválasztva egymástól). Trump még a kampányban nagyon komoly kijelentéseket tett nem csupán Ukrajna támogatásáról, de általában a biztonságpolitikáról és Amerika nemzetközi szerepvállalásáról. A megválasztott elnökről – akit január 20-án fognak beiktatni – és eljövendő politikájáról korábbi ciklusának tanúsága szerint csak annyit lehet biztosan tudni, hogy semmit sem lehet biztosan tudni. Első ciklusában a volt elnök gyakran ad hoc módon, éppen arra a tanácsadójára hallgatva döntött, akivel legutoljára beszélt. Különösen így volt ez a külpolitikával, amiben a milliárdos és médiaszemélyiség Trumpnak semmi korábbi tapasztalata nem volt.

A volt elnök a kampányban még a NATO-ból való kilépést is belengette, bár ezt minden valószínűség szerint nem fogja megtenni. Ami azonban jól látható előre, hogy egy tranzakcionista alapokon nyugvó szakpolitikát fog vinni. Sokat beszélt arról, hogy véget akar vetni annak, hogy Európa potyautas legyen a védelmi szövetségben, ahol Amerika rengeteget költ arra, hogy szövetségesei számára is kiterjessze a globális biztonságpolitikai védőhálót. Éppen ezért minden valószínűséggel azt fogja elvárni, hogy az európai partnerek GDP-arányosan és nominálisan is a jelenleginél jóval többet költsenek a védelemre.

Igaz ez Ukrajnára is, amely valljuk be, egzisztenciálisan Európának fontos. Az átlag amerikaiaknak ez egy távoli, regionális konfliktus, amelybe az Egyesült Államok pénzt invesztál. Beiktatása után a régi-új elnök várhatóan a háború finanszírozásának jó részét át akarja majd tolni az öreg kontinensre. Ennek azonban nem csupán finanszírozási problémái vannak. A hidegháború után olyannyira valószínűtlennek tűnt, hogy itt a belátható jövőben „forró” konfliktus fog kialakulni, hogy a fegyvergyártási – és különösen a lőszergyártási – kapacitásokat az országok hagyták teljesen leépülni.

Amerika késlekedése, lassú orosz előrenyomulás, Észak-Korea beszállása

Belpolitikai okokból a szenátus republikánus frakciója sokáig nem volt hajlandó megszavazni az Ukrajnának nyújtandó újabb segélycsomagot. Mint azt megírtuk, az áprilisban megszavazott törvény 61 milliárd dollár értékű katonai és pénzügyi támogatást jelentett. Ha ezt a pénzt az ukránok nem kapták volna meg – ami a hat hónapig tartó törvényhozásbeli patthelyzetben lehetségesnek tűnt –, Ukrajnának szembe kellett volna néznie azzal, hogy még több területét veszíti el. Azt azonban látnunk kell, hogy ez a 61 milliárd dollár csak felszínen tartotta Ukrajnát.

Hadászati szinten az elmúlt évben azt láthattuk, hogy Oroszország rendkívül lassan és sok véráldozattal, de folyamatosan haladt előre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az oroszok elérték volna katonai céljaikat. A már 2024-ben „elfoglalt” három megye teljes területét sem képesek ellenőrizni. Vlagyimir Putyin úgy látszik, hogy fél attól, hogy bevezesse az országban a teljes körű mozgósítást. Az látható, hogy főként az ázsiai kisebbségek köreiből soroznak, és küldenek katonákat a háborúba. Ennek a legfontosabb oka, hogy – bármennyire is önkényuralom van az országban – belpolitikai okokból az oroszok azt akarják, hogy az orosz nemzetiségű, főként városi elit a lehető legkevesebbet érezzen meg a konfliktusból.

Ehhez kapcsolódik az a pont, amelyet egyes megfigyelők a háború egyik legfontosabb eszkalációs lépcsőjének tartanak. Most már bizonyítékokkal alátámasztott ténynek tekinthető, hogy Észak-Korea harcoló csapatokkal is segíti Oroszországot. Az igaz, hogy Kína vagy Irán korábban is nyújtott anyagi és felszerelésbeni segítséget – rossz nyelvek szerint Kína nélkül az oroszok nem tudnák folytatni a háborút –, az azonban valóban minőségbeli ugrást jelent, hogy egy másik ország élőereje részt vesz az egyik oldalon a konfliktusban.

Ukrajna-fáradtság, öregedő hadsereg

A nemzetközi sajtó már évek óta beszél a csak „Ukrajna-fáradtságnak” nevezett szindrómáról. Egyre erősebben látszik, hogy a nyugati közvélemény – és egyes híradások szerint Ukrajna nem közvetlenül a háborúnak kitett lakossága is – egész egyszerűen kezd belefáradni a háborúba. Bár a konfliktus kezdetén a Nyugat, és különösen Európa már régen nem látott egységet mutatott – látható, hogy Vlagyimir Putyin azért is merte megindítani a hadműveletet, mert erre nem számított –, ez a lendület kezd fogyatkozni. Ezzel némiképp összefüggenek Ukrajna demográfiai problémái. És ezen a ponton nagyon nem mindegy, hogy melyik oldalról tekintünk a kérdésre. Az ukrán hadsereg átlagéletkora mára már meghaladja a negyven évet. Ez katonai szempontból nyilván nonszensz. Egy elöregedett állományú sereg nyilvánvalóan képtelen arra, hogy a hadműveleti célokat megfelelően végrehajtsa. Ukrán szempontból azonban a bevonulási korhatár levitele 24 év alá – amit egyébként az amerikai adminisztráció is szorgalmaz – demográfiai katasztrófává válna. Az ukrán társadalom korfája már most is rendkívül egészségtelen. Ha a legfiatalabb férfiak is odavesznének a háborúban, az megpecsételné Ukrajna jövőjét.

Oroszország geopolitikai csetlés-botlása

Úgy tűnik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök minden tétjét egy lapra tette fel – ez pedig az Ukrajna elleni offenzíva. Ez azonban azzal jár, hogy Oroszország nem képes teljes érdekszférájában fenntartani erőkivetítését. Erre utal, hogy Vlagyimir Putyin nem volt képes beavatkozni, amikor az általa régóta támogatott szíriai Aszad-rezsimet a lázadók elkergették az országból.

A problémák már Oroszország hagyományos befolyási övezetének számos pontján megfigyelhetőek. Az évtizedek óta Azerbajdzsán és Örményország közötti hegyi-karabahi konfliktus – amelyben az örményeket támogatták – rekordidő alatt eldőlt az azeriak javára, az orosz „békefenntartók” kiszorultak a térségből. Az ország egyetlen repülőgép-hordozó anyahajója – a Riga már Liaoning néven a kínai flottát erősíti –, a Kuznyecov admirális egy balesetben pont azt a szárazdokkot rongálta meg, ami az egyetlen lenne, ahol javítható – ha az Egyesült Államok norfolki kikötőjét nem számítjuk, és nyilván nem számítjuk. Az oroszok nagy igyekezete, hogy Ukrajnát távol tartsa a NATO-tól, két rendkívül potens, Oroszországgal határos államot – Finnországot és Svédországot – kergetett a szövetség kebelére. A közép-ázsiai országok nagy részéről elmondható, hogy immár Kína befolyási övezetéhez tartoznak. Oroszország, úgy tűnik, már Afrikában sem képes megfelelő erőkivetítésre.

(Borítókép: Helyi lakosok nézik, ahogy füst száll fel egy égő lakóépületből, amelyet egy nagy erejű orosz rakétacsapás rongált meg Kijevben, Ukrajnában 2024. február 7-én. Fotó: Maxym Marusenko / NurPhoto / Getty Images)