Amerika felpörgette az atomprogramját, óriási pénzeket költenek rá

Los Alamos titokban épült a második világháború alatt. J. Robert Oppenheimer irányította a laboratóriumot az atombomba kifejlesztésére irányuló Manhattan-terv részeként. A város magasan az Espanola-völgy fölött, a Pajarito-fennsíkon fekszik. Eredetileg csak két kapun keresztül lehetett bejutni az enklávéba. Ma már fogad látogatókat, de továbbra is a „cég” városa marad, ahol a laboratórium számos tudósa és magas rangú alkalmazottja lakik.

A közösségnek körülbelül tizenháromezer lakosa van. Itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó milliárdosok száma. Új-Mexikóban ritka az ilyen gazdagság. A Rio Grande partján fekvő, huszonöt perces autóútra lévő Espanolában a háztartások átlagjövedelme ötvenezer dollár, a szegénységi ráta megközelíti a húsz százalékot, és a fentanilválság is egyre jobban elharapózik − írja riportjában a The New Yorker. A lap szerint 

Mindez aközben történik, hogy Kína bővíti atomfegyverprogramját, Oroszország pedig újból konfrontatív álláspontra helyezkedik. Az Egyesült Államok kormánya csaknem ötezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, amelyek közül mintegy kétezret tengeralattjárókon, repülőgépeken és interkontinentális ballisztikus rakétákon helyeztek el. Emellett több ezer plutóniummagot − e robbanófejek hasadómagját − tárolnak. A készleten lévő plutónium azonban öregszik. Az olyan csoportok, mint az Aggódó Tudósok Uniója (Union of Concerned Scientists) nyilatkozatai ellenére, amelyek szerint az arzenál továbbra is elég halálos ahhoz, hogy elrettentő hatású legyen, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy új robbanófejekre van szükség.

A nukleáris fegyverek felújítása az Egyesült Államokban szétszórt létesítményekben zajlik. A projektek közé tartozik új rakéták gyártása, több ezer mérföldnyi üvegszálas átviteli vezeték telepítése, új számítógépes központok építése a légierő bázisain, valamint a föld alatti létesítmények felújítása, ahonnan a fegyvereket irányítják.

Az elmúlt két évben a laboratórium kétezer-hétszáz új alkalmazottat vett fel. A laboratóriumot működtető magánvállalkozók sürgősen technikusokat, villanyszerelőket, hegesztőket, vettek fel − sőt még írókat is a kommunikációs csapatukba. A munkatársak között vannak az Outside magazin korábbi újságírói is, amely néhány évvel ezelőtt Santa Féből Boulderbe költözött.

Rengeteget fektetett be az állam

A fellendülés érdekében Los Alamos több millió dollárt fektetett be a helyi főiskolák szakképzési programjaiba. E programok némelyike sok helyen alkalmazható készségeket oktat − hegesztést, elektromos munkát.

Mások, mint például a Northern University sugártechnikai programja, inkább Los Alamoshoz kötik a végzősöket. A laboratórium sugárzási technikusai Geiger-számlálót használnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a tudósok sugárzási szintje az egészséges tartományon belül van. Figyelik azokat a helyiségeket is, ahol a dolgozók a radioaktív anyagokat biztonságos konténerekbe pakolják. A fizetések évi hatvanhatezer dollártól (23 millió forinttól) csaknem ennek kétszereséig terjednek. 

Új-Mexikó állami költségvetése alig több mint tízmilliárd dollár. A szövetségi kormány körülbelül ugyanennyi pénzt költ mindössze két laboratóriumra: az albuquerque-i Sandiára, amely fegyverek alkatrészeit, például detonátorokat tervez, és a Los Alamosra. A nukleáris fegyvereket tároló Kirtland légibázis költségvetése közel kétmilliárd dollár. Az Új-Mexikó déli sivatagában található föld alatti nukleárishulladék-tároló szintén szövetségi finanszírozásban részesül; a létesítményben tíz évvel ezelőtt bekövetkezett tűz és egy ezzel nem összefüggő sugárszennyezés után az Energiaügyi Minisztérium közel ötszázmillió dollárt költött a biztonsági infrastruktúra korszerűsítésére.

(Borítókép: Egy teherautó gurul ki a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium egyik legjobban őrzött létesítményéből 1999. június 14-én. Fotó: Joe Raedle / Getty Images)