Bemondták, ki az erősebb, Ukrajna vagy Oroszország

Robinson professzor szerint a háborúk általában két módon érhetnek véget. Az egyik esetben valamelyik fél teljes győzelmet arat, és rákényszerítheti akaratát a másikra. 

A másik forgatókönyv szerint egyik fél sem ér el döntő győzelmet, és tárgyalásos úton születik megegyezés, ami kompromisszumokat követel mindkét szereplőtől. Ez tipikusan akkor következik be, amikor mindkét hadviselő fél egy „kölcsönösen fájdalmas patthelyzetben” találja magát.

A lassan három éve tartó háborúról és a nyugati hatalmak hozzáállásáról elmondta, hogy eddig „a cél a győzelem általi béke volt. Ez a stratégia kudarcot vallott.” Bár a professzor nem tesz utalást Orbán Viktor miniszterelnökre, a tárgyalásos békéről vallott álláspontjuk egyezőnek tűnik.

Kanadai professzor: Oroszország az erősebb

Robinson szerint mára nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország a háború erősebb szereplője, és az előnye növekszik. Bár nem zárható ki, hogy mindez megfordul, inkább hihető Oroszország jövőbeli előnye. „Nem is Oroszország előnye a kérdéses, hanem annak mértéke” – írja elemzésében a szakértő, akinek mesterdiplomája van orosz és kelet-európai tanulmányokból.

Ukrajna ezzel szemben súlyos nehézségekkel küzd. Nemcsak hogy menthetetlenül teret veszít, de nem sok kilátása van arra, hogy a helyzetet a maga javára fordítsa. A professzor több, emögött megbúvó tényezőt is azonosított: 

• rendkívül valószínűtlen, hogy a nyugati támogatás jelentősen meghaladná a mostani szintet,
• jelentős az emberi erőforráshiány
• és egyre súlyosabb problémák vannak a morállal. 

A professzor szerint jelenleg Oroszország kezeli jobban a lemorzsolódást, miközben az is látszik, hogy az orosz morál erősebben kitart, mint az ukrán. „Nincs nyilvánvaló ok arra gyanakodni, hogy rövid vagy középtávon bármelyik tényező jelentősen megváltozna Ukrajna javára. 

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az abszolút ukrán győzelem – az ukrán kormány által meghatározott feltételekkel, ami az összes elvesztett terület visszaszerzése – szinte lehetetlen

– fogalmazott a professzor, aki szerint ez nem jelenti azt, hogy Oroszországnak biztosított a győzelme abban az értelemben, hogy olyan domináns pozíciót szerez, hogy bármilyen feltételeket rákényszeríthet Ukrajnára.

Persze egy ilyen végkimenetel továbbra is lehetséges, ha például az Ukrajnának nyújtott nyugati segélyek teljesen megszűnnek, vagy ha az ukrán morál összeomlik. Ennek hiányában azonban Oroszország jelenlegi előnye nem akkora, hogy mindez bekövetkezzen.

A béketeremtés lehetséges útja: minél kevesebb bizalmatlanság

Robinson professzor szerint a békekötés egyik legnagyobb akadálya többek között a kölcsönös bizalmatlanság. Az ukrán vezetés attól tart, hogy Oroszország bármilyen tűzszünetet csak erőgyűjtésre használna fel egy újabb támadáshoz. Az oroszok ugyanezt feltételezik Ukrajnáról, különösen az után, hogy nyugati vezetők elismerték: a 2015-ös minszki egyezményt valójában csak időnyerésre használták fel.

A tanulmány szerzője szerint a leggyorsabb út a békéhez az lenne, ha a gyengébb felet – jelen esetben Ukrajnát – sikerülne meggyőzni arról, hogy változtasson álláspontján. Ehhez azonban biztosítékokra van szükség. 

A NATO-tagság kérdése kulcsfontosságú: míg Ukrajna számára ez jelentené a legfőbb biztosítékot egy újabb orosz támadás ellen, Moszkva éppen ezt tekinti a legnagyobb fenyegetésnek.

Ha hamis reményeket lebegtetnek Ukrajna előtt – például az esetleges NATO-tagság ígéretét vagy a háborúban való közvetlen nyugati részvétel valamilyen formájára vonatkozó utalásokat –, az optimizmusra ösztönöz, és megakadályozza, hogy Ukrajna helyesen érzékelje helyzetének gyengeségét

– írja a szakértő. Hangsúlyozza, hogy a békekötéshez mindkét fél biztonsági garanciákat igényel. Az ottawai szakértő szerint ez lehet a kulcs a megoldáshoz.

Olyan megoldást kell találni, amely egyszerre nyújt biztonságot Ukrajnának egy újabb orosz támadással szemben, ugyanakkor nem jelent fenyegetést Oroszország számára. Ez rendkívül nehéz feladat, de a béke megteremtéséhez elengedhetetlen.

– mutat rá a professzor, aki szerint Oroszországot eredetileg is biztonsági félelmei motiválták a háború megindítására, míg Ukrajna az orosz invázió után joggal tart egy újabb támadástól. Bármilyen békemegállapodásnak tehát mindkét fél biztonsági aggályait kezelnie kell.

Eljött az idő, amikor a győzelem általi béke politikáját egyszerűen és tisztán a béke politikájának kell felváltania. 2025 januárjában Donald Trump visszatérése az Egyesült Államok elnöki székébe lehetőséget kínál egy ilyen politika folytatására. 

– fogalmazott. Emlékeztetett, hogy Joe Biden elnök nem mutatott érdeklődést a békefolyamat közvetítése iránt.

Trump azonban jelezte, hogy ezt szeretné tenni, és első lépésként Keith Kellogg tábornokot nevezte ki Oroszországgal és Ukrajnával foglalkozó különmegbízottjává, akinek kifejezetten az a feladata, hogy megtalálja a háború befejezésének módját.

(Borítókép: Az ukrán katonák előkészítik az FH–70-es tüzérséget Bahmut irányába 2024. december 6-án. Fotó: Diego Herrera Carcedo / Anadolu / Getty Images)