Kétezer éves adócsalási ügyre derített fényt egy most megfejtett papirusz

2014-ben, amikor az Izraeli Régészeti Hatóság antik tekercseket és papiruszokat őrző részlegét lajstromozták újra, előkerült egy évtizedek óta ott porosodó, még a holt-tengeri tekercsekkel együtt előkerült papirusz, amely viszont téves leírást, azonosítót kapott. Mindössze annyit tettek korábban mellé, hogy nabateus. (A nabateusok valójában egy ókori nomád, arab törzs tagjai voltak, akik tényleg ott éltek a Negev-sivatagban és környékén a papirusz keletkezésének idején, vagyis az időszámításunk utáni II. században.)

Viszont amikor újra átnézték a papiruszt, kiderült, hogy ez a leghosszabb, a korszakból fennmaradt ógörög szöveget tartalmazza a maga 133 sorával. A megállapítások végül a Tyche akadémiai lapban jelentek meg a Bécsi Egyetem gondozásában. A papirusz Hadrianus idejében készült, azután, hogy a császár 129–130-ban felkereste a közel-keleti római provinciát, Júdeát közvetlenül a harmadik zsidó felkelés, a 132-ben kitört Bar Kohba-lázadás előtt.

Korabeli római vádlók bírósági feljegyzése

A tudóscsapat lefordította a szöveget, és abból kiderült, hogyan is működött a korabeli római adminisztráció a központtól oly távoli tartományban, és mennyire szigorúan vették az adók behajtását, és üldözték az adóelkerülőket. Tulajdonképpen a vádlók foglalták össze az ügy tárgyalása előtt a legfontosabb pontokat, részleteket.

Két embert vádolnak, ők Saulos és Gadalias. Saulost azzal vádolják, hogy ő tervelte ki és hozta össze a rabszolgák eladását és felszabadítását, anélkül hogy megfizette volna a szükséges adókat. Ebben volt társa Gadalias, egy jegyző fia, vélhetően római polgár. Gadalias bűnlajstromát is felsorolják, erőszak, hamisítás, zsarolás, kényszerítés és lázadásra felbujtás, szóval igazi nehézfiú lehetett a maga idejében. Mindkettejüket megvádolták iratok hamisításával is, erre vélhetően azért volt szükség, hogy leplezzék mutyijukat.

Az iratok hamisítását és az adócsalást nagyon szigorúan büntette a korabeli római jog, ezekért kényszermunka vagy akár halálbüntetés is járt

– mondta Anna Dolganov, az Osztrák Tudományos Akadémia tagja, a kutatás egyik résztvevője. Kiderült az is, hogy korábban már mindkettejüket megvádolták lázadás szításával, amikor Hadrianus császár felkereste a térséget 129-ben. A bírósági tárgyalásuk pedig éppen azon a napon lett volna, amikor kitört a Bar Kohba-lázadás. A kutató megjegyzi, hogy a rabszolga-felszabadítás abban az időben nem tűnt valami jövedelmező üzleti modellnek, és az sem derül ki, hogy kiket is szabadítottak fel.

A szövegben az egyik vádló tesz széljegyzeteket egy kollégájának a tanúvallomásról, elemezve, hogy az mennyire meggyőző, és miként és mikkel lehet majd cáfolni. Bár a vádlók kiléte sem ismert, de a kutatók úgy vélik, hogy mindketten a helyi római pénzügyi adminisztráció hivatalnokai lehettek. 

A papirusz név szerint említi viszont Tineius Rufust, akiről pontosan tudjuk, hogy Júdea provincia kormányzója volt, amikor kitört a Bar Kohba-lázadás. Ez volt a zsidók harmadik lázadása, mert 115 és 117 között már volt egy felkelés a rómaiak ellen.

Hogyan maradt meg a papirusz két évezreden át?

Sajnos nem tudjuk, mi lett végül Saulos és Gadalias sorsa, mert erről nem beszélt a papirusz, amely valóban ritka lelet a görögül beszélő római kori Közel-Keletről. Jól érzékelhető belőle, hogy zaklatott időkben íródott, ám ezek ellenére is a legfontosabb volt, hogy érvényt szerezzenek a jognak.

A dokumentum pontosan bemutatja és megerősíti, miként is működött az alapvető római intézményrendszer a birodalom egész területén, ahogyan azt a korábban Egyiptomban talált leírásokból már megismertük.

Az egyelőre rejtély, hogy miként maradt fenn ilyen jó állapotban a papirusz két évezreden át. Az valószínű, hogy a Bar Kohba-lázadás idején vitték egy barlangi rejtekhelyre valahová a Júdeai-sivatagba.

(Borítókép: Júdeai-sivatag. Fotó: De Agostini / Getty Images)