Gyakorlatlan tengerészek vagy orosz szabotázs? – veszélyben a tengerfenéken futó adatkábelek

Az internet 1990-es évekbeli fejlődésével egyre több vállalat látott lehetőséget abban, hogy beruházzon a hozzá kapcsolódó infrastruktúrába, amely lehetővé tette az internet globális elterjedését. Az elmúlt években az olyan tartalomszolgáltatók, mint a Google, a Meta és az Amazon, szintén kiemelkedő befektetőkké váltak az új kábelek fejlesztése és telepítése terén. A magánvállalatok által a tengerfenéken telepített kábelek teljes hálózatához hozzáadott kapacitás immár messze meghaladja a hagyományos távközlési szolgáltatókhoz köthető növekedést – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében.

Jelenleg több mint 600 aktív és tervezett tenger alatti kábel van a földön; teljes hosszuk több mint 1,48 millió kilométert tesz ki. Ezek a kábelek képezik a globális internet gerincét: a világon közlekedő összes adat – köztük hívások, honlapok adatai, több ezer milliárd dollár értékű pénzügyi tranzakciók, de még az érzékeny kormányzati kommunikáció – több mint 95 százaléka is ezeken keresztül halad.

A kábeleknek vékonyaknak és könnyűeknek kell lenniük, hogy szükség esetén a felhúzásuk és a javításuk könnyebben menjen, mivel egy nagy, nehéz kábelt adott esetben több ezer méter mélységből felhúzni hatalmas terhelést jelentene a kábelre nézve.

Abban szakmai konszenzus van, hogy a kábelek sérüléseinek 70-80 százalékát véletlen emberi tevékenységek okozzák, például horgonyok kivetése vagy a vonóhálós halászhajók tevékenysége (annak ellenére, hogy a tengeri térképek jelölik a kábelvédelmi zónákat). Az ilyen incidensek általában 150-300 méteres mélységben fordulnak elő, ugyanakkor a halászat egyre mélyebb vizeket is érint (az Atlanti-óceán északkeleti részén például akár 1500 méter mélyben is halásznak). 

A Nemzetközi Kábelvédelmi Bizottság (International Cable Protection Committee) szerint évente 150-200 káresemény éri a globális hálózatot, ami a teljes hálózat hosszúságához mérten egyébként nem sok. A sűrűsödő gyakoriságuk azonban kérdéseket vet fel.

A cikk szerzője, Csenger Ádám elemző lapunknak azt mondta, a balti-tengeri part menti országok az orosz–ukrán háború kirobbanását követően megsokasodó hibákról, kábelszakadásokról számoltak be, amit orosz és kínai felségjelű hajók jelenlétével hoztak összefüggésbe. Kétségtelen, hogy

ám mivel meglehetősen nehéz a szándékosság, azaz a szabotázs bizonyítása, eddig egyetlen esetben sem vezetett diplomáciai lépésekhez, nem gyanúsították meg hivatalosan sem Pekinget, sem Moszkvát. Egy amerikai kiberbiztonsági cég, a Recorded Future 2023-as jelentésében azt állította, hogy az oroszok figyelik a tenger alatti kábelrendszereket, és ilyen jelzés érkezett az Egyesült Királyságból is az országba érkező kábeleket illetően. Az egyik legutóbbi ilyen incidens során, idén januárban Svédország szabotázs gyanújával le is foglalt egy hajót, miután a gyanú szerint megrongálódott egy kommunikációs kábel, amely Svédországot és Lettországot köti össze a Balti-tenger alatt.

A NATO – amely már korábban is figyelemmel kísért olyan eseteket, ahol kábelelvágás gyanúja merült fel – azonnal reagált: három hét alatt létrehozott egy balti-tengeri hadihajócsoportot kifejezetten az ehhez hasonló gyanús támadások elrettentésére. A kábelsérülések véletlen vagy szándékos volta feltárásának bonyolultságát mutatja, hogy Oroszországnak nem állt érdekében egy ilyen lépés „kiprovokálása” Csenger Ádám álláspontja szerint. Az ugyanis, hogy a NATO-tagállamok szegélyezte vizeken a szabotázs gyanúja miatt fokozódhat a nyugati országok katonai kontrollja, ellentétes Oroszország kőolajcsempész árnyékflottájának zavartalan működtetésével. 

Moszkvának ugyanis nagy szüksége van az ukrajnai háború finanszírozásához a nemzetközi szankciók megkerülését lehetővé tevő olajszállítmányai célba juttatására, egy „tettenérés” azonban ahhoz vezethetne, hogy a nyugati kormányok nagyobb erőfeszítéseket tesznek esetleg Oroszország az Atlanti-óceán északi része felé vezető hajóútjainak elzárására. Más vélemények szerint ugyanakkor nem lehet véletlen a kábelsérülések időben és térben ennyire koncentrált megszaporodása.

amely a Földközi-tenger, Szuezi-csatorna és Vörös-tenger útvonalon halad. A Szuezi-csatornánál Egyiptomban azonban van egy 160 kilométeres szakasz, ahol nem a víz alatt, hanem szárazföldön futnak a vezetékek, könnyű hozzáférést biztosítva ezáltal. A két kontinens közötti tengeri távolság ezen az útvonalon a legrövidebb, ami azt is jelenti, hogy a különböző szolgáltatók optikai kábelei nagy számban koncentrálódnak az itteni kis területre. A Vörös-tenger, illetve a térség biztonsága szempontjából a szabotázs kockázata itt a legnagyobb. Tavaly februárban egy olyan hajó horgonya szakította el a Vörös-tengeren a kelet-afrikai és az ázsiai partokat kiszolgáló kábeleket, amelyet a jemeni húszi fegyveresek rakétatámadása tett irányíthatatlanná. 

(Borítókép:  Munkások az Arrietara strandon Bilbao közelében, Észak-Spanyolországban 2017. június 13-án. Fotó: Vincent West / Reuters)