Orbán Viktor kártyái között Európa sorsa, kérdés, eltéríti-e az EU-csúcsot vele

Két héttel a rendkívüli EU-csúcs után március 20-án, csütörtökön tárgyalnak ismét az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői, hogy ezúttal egy rendes Európai Tanács-ülés keretein belül egyeztessenek több fontos, az unió jövőjét érintő kérdésről – idén egyébként az első alkalommal a február eleji nem hivatalos kihelyezett ülés, majd a március eleji rendkívüli csúcs után.

A csúcsot ugyan az azt egybehívó Európai Tanács-elnök, António Costa egynaposra tervezi, de már a meghívólevelében is jelzi, elképzelhető, hogy az uniós vezetőknek még pénteken is vissza kell térniük a csúcsnak helyet adó Európa épületbe. Costa ezt a „nemzetközi fejleményeket övező bizonytalanságra” hivatkozva jelentette ki, ugyanakkor több kérdésben is nagyok az ellentétek a tagállamok között, ráadásul ezúttal sem zárható ki, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök végül élne vétójogával.

Igaz, csakúgy, mint legutóbb, a tagállamok ismét készülnek erre a lehetőségre, és csakúgy, mint legutóbb, ezt néhány téma kapcsán úgy kerülnék meg, hogy a 27 tagállam közös konklúziója helyett Costa ad majd ki egy nyilatkozatot, amit Magyarországon kívül a többi 26 tagállam támogatólag aláír, ám a mostani csúcsnak nagyobb a tétje, mint legutóbb.

Hogyan tovább, európai gazdaság?

Mint arra Costa is felhívja a figyelmet a meghívólevelében, a csúcs legfőbb témáját az európai versenyképesség adja majd.

Az európai gazdaság jövője, valamint az Egyesült Államoktól és Kínától való lemaradása már régóta téma az EU-n belül: ezt érintve tavaly először Enrica Letta készített jelentést az egységes piac jövőjéről, míg Mario Draghi konkrétan az unió versenyképességéről írt jelentést, amikről tavaly novemberben a Budapesten kihelyezett informális csúcson meg is állapodtak a tagállamok vezetői, aminek egyedüli témája eleve a versenyképesség volt.

Utóbbin a tagállamok vezetői fel is szólították az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy menetrendet, hogyan lehetne javítani az európai versenyképességen. A bizottság elnöke, Ursula von der Leyen végül idén január végén be is mutatta a Versenyképességi Iránytűre keresztelt gazdaságélénkítő stratégiáját, valamint azóta több javaslatot is kidolgozott például a tisztaipar-megállapodásra vagy a bürokratikus terhek egyszerűsítése kapcsán, amik alapvetően első ciklusának, az európai zöldmegállapodásnak bizonyos ambiciózus előírásait csökkentenék.

A mostani csúcs során a versenyképesség kapcsán három területre fognak összpontosítani az uniós vezetők:

• a bürokratikus egyszerűsítésekre,
• az energiaügyre,
• valamint a Megtakarítási és Beruházási Unióra.

Az egyszerűsítés kapcsán túl sok vita nem várható, mivel abban a legtöbb fővárosban egyetértés van, hogy a vállalkozások számára az unió által előírt bürokratikus terheket csökkenteni kell, ugyanakkor az energia, valamint a Megtakarítási és Beruházási Unió – leánykori nevén Tőkepiaci Unió – már ennél kényesebb kérdés.

Az energia kapcsán vannak tagállamok, amelyek például nem értenek egyet azzal, hogy Európának teljesen függetlenedni kellene az orosz gáztól és energiától – ilyen tagállam például Magyarország és Szlovákia –, ahogy az is örök vita tárgyát képzi, hogy az atomenergia zöldenergiának számít-e – Franciaország például a zöldátmenetet és az uniós klímacélok elérését a nukleáris energia reneszánszában látja.

Annak ellenére, hogy von der Leyen szerint az európaiak megtakarításainak a bevonásával akár 10 billió euróval is lehetne növelni a beruházásokat, ezáltal a versenyképességet is, a Megtakarítási és Beruházási Unió kapcsán továbbra is vannak olyan kérdések, amiben még nem sikerült kompromisszumot találniuk a tagállamoknak – elvégre ha már sikerült volna, akkor már régen megvalósult volna a már a több mint tíz éve húzódó Tőkepiaci Unió is, ami a leánykori neve a mostani elnevezésnek.

Franciaország például utóbbi kapcsán központosított felügyeletet szeretne, amit a kisebb tagállamok értelemszerűen elleneznek, hiszen nem szeretnék a felügyeleti hatóságaik teljes integrációját és a kérdést tagállami szintről teljesen uniós szintre emelni. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatosan bemutatott tervéről a tagállamok vezetői először fognak tárgyalni, így valószínűtlen, hogy abban már rögtön meg is tudnának egyezni – nem véletlen, hogy a Politicónak egy uniós hivatalnok már a csúcs előtt előre leszögezte, a központosított felügyelet kérdésében nem lesz megoldás a mostani csúcson.

Sikerül-e megállapodni a közös hitelről, vagy Orbán Viktor ismét vétózik?

Ugyanakkor a versenyképességet nem kizárólag e három terület kapcsán fogják vizsgálni, hanem egy sokkal összetettebb, nagyobb kérdésben is,

Az Európai Tanács-elnök Costa a meghívólevelében is hangsúlyozza, hogy Ukrajna támogatása, a védelmi ipari beruházások, valamint a versenyképesség szorosan összefüggnek egymással, és a már hivatkozott Draghi-jelentésben is szerepelt, hogy az európai védelmi ipar fejlesztése javíthatna az európai versenyképességen is.

Ráadásul Donald Trump amerikai elnök visszatérésével és adminisztrációjának Európával szembeni ellenséges nyilatkozatai után a kérdés még égetőbbé vált, hiszen Donald Trump Amerikája eddig nem állt ki mellszélességgel Európa védelme mellett, emiatt az Európai Unió és a tagállamok többsége is még inkább felgyorsítaná Európa újbóli felfegyverzését.

Von der Leyen ezzel kapcsolatosan március 4-én mutatta be a ReArm Europe-ra keresztelt fegyverkezési javaslatát, amivel kapcsolatosan a mostani csúcs előtt részletesebben kidolgozta a közös fegyverbeszerzésekre irányuló program finanszírozására szánt közös hitelfelvételt és annak felhasználásának a kritériumait.

Az európai szinten kiemelkedő védelmi iparral rendelkező Franciaország mindig amellett érvel, hogy az ilyen programok során a tagállamoknak kizárólag európai cégektől kellene vásárolnia – a 2023-ban Ukrajnának szánt egymillió darab tüzérségi lőszer leszállítása is részint emiatt húzódott –, míg vannak olyan tagállamok, amik szerint ennél fontosabb a gyorsaság, mivel az európai gyártási kapacitások nem tudják kielégíteni az orosz invázió miatt drasztikusan megnőtt keresletet.

Emiatt az Európai Bizottság kompromisszumként azt javasolja, a programon keresztül megvásárolt fegyverek és lőszerek 65 százalékának kellene Európából érkezniük, ami reményei szerint Emmanuel Macron francia elnök és a francia fegyverlobbi számára is elfogadható lesz.

A fegyverkezés kapcsán eleve van egy Kelet–Nyugat-ellentét, amiben az Oroszországgal vagy Ukrajnával határos országok – leginkább Lengyelország, az északi és a balti államok – a fegyverkezés felgyorsítása mellett érvelnek, míg az ukrajnai háborútól távoli országok, például Olaszország, Spanyolország és Portugália erről nem annyira érzik meggyőzve magukat – Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például nemrégiben amellett érvelt, hogy a klímaváltozás elleni harc, valamint a kibervédelmi képességek növelésére tett erőfeszítések is számítsanak védelmi kiadásnak.

A közös hitelfelvételnek pedig mindig is voltak ellenzői. Az Európai Unió eddig egyízben, a koronavírus-járvány alatt vett fel közös hitelt, hogy azzal stimulálják a leállt gazdaságokat, hiszen az EU együtt jóval kedvezőbb konstrukcióval és kamattal tud felvenni hitelt, mint amit a tagállamok külön-külön kaphatnának a piacon.

A magyar Országgyűlésben a Fidesz és KDNP képviselői március 18-án el is fogadtak egy határozatot, amiben ellenzik a közös hitelfelvételt, és arra szólították fel a kormányt, hogy minden jogszerű eszközzel ellenezzék azt, miközben azt hangsúlyozták, hogy a tagállamok védelmi képességeinek fejlesztésének fontosságával egyetértenek, ahogy azzal is, hogy az EU-nak azt pénzügyileg támogatnia kell.

Ugyanakkor kérdéses, hogy a tagállami hozzájárulásokból működő EU jelenleg hogyan tudná közös hitelfelvétel nélkül segíteni a tagállamok fegyverkezését, így ezzel kapcsolatosan élénk vita várható, főleg, hogy mint fentebb is írtuk, vannak olyan tagállamok, amelyek a védelmi kiadások növelését sem tartják annyira fontosnak, mint mások.

Lesz-e újabb magyar vétó Ukrajna ügyében?

A versenyképesség és az európai védelmi képességek kapcsán a tagállamok vezetői érinteni fogják Ukrajnát és az immáron negyedik éve tartó ukrajnai háború kérdését is. A tagállamok két hete szinte kizárólag ezzel a témával foglalkoztak, miután a Trump-adminisztráció tárgyalásokat kezdeményezett az agresszor Oroszországgal, amire a háborúban a saját területét védő Ukrajnát, valamint azok közvetlenül a biztonságát is érintő Európai Uniót sem hívta meg – igaz, azóta az Egyesült Államok Ukrajnával tárgyalt már egy lehetséges tűzszünetről Szaúd-Arábiában.

Ukrajna kapcsán a tagállamok vezetői átbeszélik a legújabb fejleményeket, amihez Volodimir Zelenszkij ukrán elnök videókapcsolaton keresztül csatlakozik.

A március 6-i csúcson Magyarországot leszámítva a tagállamok megállapodtak Ukrajna további támogatásában, ami ezúttal is terítéken lesz, ahogy Ukrajna uniós csatlakozása is – utóbbi kapcsán Litvánia vezetésével hat tagállam, Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia és Svédország külügy- vagy uniós ügyekkel foglalkozó minisztere közös levelet írt az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsában soros elnökséget ellátó Lengyelországnak a csatlakozási tárgyalások felgyorsítására szólítva fel őket.

A potenciális ukrajnai tűzszünetről és békéről, valamint ezt biztosító garanciákról és a tárgyalásokon az EU lehetséges részvétele mellett így valószínűleg

A magyar kormányfő a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez is csak konstruktív tartózkodásával járult hozzá, amikor az erről szóló 2023. decemberi csúcson kivonult a döntésről, hogy ne akadályozza ezzel, miközben Kijev csatlakozását azóta is ellenzi – idén emiatt azt is bejelentette, hogy a magyar jogban egyébként már nem létező véleménynyilvánító népszavazást is kezdeményez Ukrajna EU-csatlakozásáról.

Ezenkívül még egy másik, Ukrajnát érintő témában készülnek Orbán, valamint szlovák kollégája, Robert Fico vétójára a tagállamok vezetői:

A fegyverszállításokat elutasító Magyarországot és Szlovákiát ebben az esetben úgy kerülnék meg, hogy a tagállamokat önkéntes alapon várják a közös fegyverbeszerzésbe, ugyanakkor többen is úgy számolnak, nem valószínű, hogy ezzel kapcsolatosan a mostani csúcson hoznának konkrét és végleges döntéseket a tagállamok.

Izraelről, Szíriáról és a következő uniós költségvetésről is szó esik majd

Mint már utaltunk rá, a csúcs házigazdája, António Costa a „nemzetközi fejleményeket övező bizonytalanságra” hivatkozva tart attól, hogy a csúcs egy helyett végül két napig tarthat. Ennek mindössze egyik oka Ukrajna, a másik a Közel-Keleten történt elmúlt napok fordulatai.

Mint beszámoltunk róla, Izrael kedden megszegte a Hamász terrorszervezettel kötött tűzszüneti megállapodását és azóta is bombázza a Gázai övezetet, miközben a legutóbbi csúcs óta Szíriában is kiújultak a harcok az új kormánypárt és az elűzött Bassár el-Aszad hívei között, amikről szintén egyeztetnek majd a tagállamok.

A Közel-Kelet mindig is érzékeny pont volt minden geopolitikai diskurzusban, ráadásul Európában is megfigyelhető Izrael kapcsán egy törésvonal, hiszen például Németország történelme miatt mellszélességgel áll ki Izrael mellett, míg például a Palesztin Állam létezését de jure elfogadó Spanyolország vagy Írország Benjamin Netanjahu kormányával szemben jóval kritikusabb, amiért a Gázai övezetben már közel ötvenezren, többségében civilek vesztették életüket a 2023. október 7-e óta tartó háborúban.

Azonban a harcok újbóli kirobbanása miatt kérdésessé vált, hogy ezzel kapcsolatosan kompromisszumra tudnak-e jutni a tagállamok, és ha igen, pontosan miben is állapodnak majd meg, ahogy vizsgálják azt a korábban felvetett ötletet, hogy a kiutasított, deportálásra váró migránsokat az EU-n kívül szállásolnák el deportálásukig. A közel-keleti helyzetről egyébként António Guterres ENSZ-főtitkárral fognak majd egyeztetni egy munkaebéd során.

Ezenkívül a csúcson szó esik majd még az óceánokról és a multilateralizmusról, ahogy a tagállamok vezetői először fognak a 2028 és 2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (MFF) – ez az EU költségvetésének az uniós megnevezése –, ami kapcsán szó esik arról, hogy az EU-nak hogyan lehetnének új saját forrásai.

Mivel erről a tagállamoknak nem most kell dönteniük, ezért a többi kérdés miatt ez egyébként is valószínűleg háttérbe szorul majd, főleg, hogy erről csak véleménycserét folytatnak majd, így az írott konklúzióban se várható ezzel kapcsolatosan túl sok megállapítás, ha egyáltalán.

A csúcs a megszokott délutáni kezdéshez képest korán, már délelőtt 11-kor elkezdődik, amit először Roberta Metsola Európai Parlament-elnökkel folytatott eszmecserével, majd pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott videóbeszélgetéssel kezdenek. Amennyiben csütörtökön nem sikerülne minden kérdésben egyezségre jutni, akkor pénteken 10 órakor folytatják a munkát.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben 2024. december 18-án. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán / MTI)