Az avokádó halálosabb, mint a drog, a termesztése legalábbis életveszélyes

Hogy mire képes a marketing, arra az egyik legjobb példa az avokádó diadalmenete. Az 1990-es években még csak ínyencek tartották számon, és kincsként mutogatták a körte alakú, krémes állagú, egzotikus varázsgyümölcsöt. Aztán a kétezres évek elején varázsütésre kitört az avokádóláz. Először az Egyesült Államokban, majd átterjedt Európára, és mára az egész világra. Rendesen rákaptak a babérfélék családjába tartozó, 10-20 méter magas fa zöld húsos termésére. Az 1990-es évek végi egy főre jutó 70 dekagrammos fogyasztás mára majdnem 4 és fél kilogrammra nőtt

A trend pedig változatlanul emelkedő.

A kimondott és ráolvasott varázsige a „superfood” volt, és azok a kutatások, amelyek kiderítették, hogy a K-vitaminban, esszenciális ásványi anyagokban és rostokban különösen gazdag gyümölcs nem éppen kalóriaszegény, a benne lévő kalória 80 százaléka pedig zsírokból származik, amelyek ráadásul egyszeresen telítetlenek, ami áldásos a szívnek, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kockázatát. És a normál vérnyomást is szinten tartja.

Álmodni sem lehetne jobbat. Ha meg kellene fogalmazni röviden, mi áll a fellángoló avokádóimádat mögött, akkor a következő mondat lenne:

Már csak a guacamolét, az azték eredetű, avokádóból készült pikáns mártást, és az avokádós pirítóst kellett bedobni a globális köztudatba, és főműsoridős Super Bowl-hirdetésekkel a 21. század legsikeresebb új íztrendjévé tették az egzotikus gyümölcsöt az USA-ban, majd máshol is.

A kínálat is követte a meredeken felfelé ívelő trendet. A világ vezető termesztője, Mexikó, azon belül Michoacán tagállam húsz év alatt évi 2 és fél millió tonnára növelte avokádómennyiségét (jócskán lemaradva pedig Kolumbia és Peru következik). Ez a kellően esős, napos, tápanyagban gazdag, vulkanikus talajú dél-nyugat mexikói térség a világ legfontosabb avokádórégiója, a globális kínálat közel egyharmadát adja.

Terrorba fulladt a tündérmese

Akár egy tündérmese is lehetne a nagy avokádóláz, ha a superfood termesztését nem árnyékolná be a kapzsiság és a tomboló erőszak. Az avokádó ugyanis óriási üzlet,

Többségét felszívja az Egyesült Államok piaca, de más országokba is szállítanak. Nincs az a mennyiség, amit ne lehetne eladni.

Jellemző jelenet arrafelé, hogy különféle kartellek tagjai automata fegyverekkel és láncfűrészekkel felfegyverkezve váratlanul megjelennek, majd nagy elánnal elkezdik kivágni a védett státuszú őserdőt. Ha a helyiek tiltakoznak, megfenyegetik őket, de durvább eszközöktől sem riadnak vissza. Nem a faanyag miatt jönnek, hanem, hogy avokádófákat ültessenek. És nem a szívbarát telítetlen zsírsavak lebegnek a szemük előtt, hanem az, hogy

Nincs rizikó, nem kell állandó lebukástól tartva, titokban ügyködni, mint a drogcsempészési bizniszben. Elég elfoglalni egy területet, és ültetvényt telepíteni. Az avokádófák már 4 év után termőre fordulnak, és egy hektár (270 fa) akár 30 millió forintnak megfelelő bevételt is hozhat évente.

Éppen kimagasló jövedelmezősége miatt nevezik „zöld aranynak” a gyümölcsöt (zölden szedik le, mint a banánt), ezért a drogkartellek Michoacán államban teljesen átálltak avokádóra. Módszereiken azonban nem változtattak:

• fegyveresek eltérítik az avokádót fuvarozó sofőröket és a szállítmányokat átpakolják saját kamionjaikra.
• Ha nem adják oda önként az ültetvényüket, elrabolják a gazdák családtagjait.
• Hektáronként „védelmi pénzt” szednek a nem hozzájuk tartozó termesztőktől.

Forgatókönyvírók nem tudnának ilyen neveket adni, de a két legnagyobb avokádókartellt úgy hívják, hogy Viagras és Templomos Lovagok. De rajtuk kívül még

Volt olyan, hogy öt bandatag fejét dobták a táncparkett közepére egy helyi diszkóban. De találtak már 19 meggyilkolt embert egy felüljáróra fellógatva, a többieket pedig híd alá dobva az avokádótermesztés epicentrumában, Uruapanban, az állam második legnagyobb városában. Annyira megigézte a kartelleket ez az egészséges gyümölcs, hogy pár éve Uruapan volt a világ harmadik leghalálosabb városa. 

Magánhadseregek és bázisdemokrácia

Valóságos háború dúl Michoacán államban. Az avokádóláz kitörése óta több mint 10 ezer embert öltek meg a bandák, akik minden hasznot lefölöznek, miközben az emberek fele szegénységben él.

Mivel a mexikói kormány nem tesz semmit, vagy ahogy mondani szokták, tehetetlen,

Ellenőrző pontokat állítottak fel, és állandó fegyveres jelenléttel próbálják megvédeni magukat. Többé-kevésbé sikerrel, mert valamennyire kordában tartják a bűnbandákat.

Voltak, akik más módon szabadultak meg a brutális kartellek agressziójától. Avokádóország szívében, Uruapantól nem messze, egy bennszülöttek lakta kis település, Cherán lakóinak végleg elege lett az illegális fakitermelőkből és a tehetetlen rendvédelmi szervekből, ezért 2011. április 15-én

Így próbáltak megszabadulni az atrocitásoktól, az erdőirtást és önkényes területfoglalást elnéző korrupt politikusoktól, a zsaroló, emberrabló fegyveres bandáktól. 

Kikiáltották függetlenségüket, majd a mexikói alkotmány őslakos közösségek autonómiához való jogára hivatkozva függetlenségi kérelmet nyújtottak be az állam felé. 2014-ben a mexikói bíróságok elismerték a cheráni önkormányzatot. Ma már több millió dollár állami támogatást kapnak évente.

De a béke rendkívül törékeny. Az avokádó iránti kereslet pedig egyre nő. Ezért nem mondható túl biztatónak sem az egymással összefogó avokádótermesztők, sem a szakadár bázisdemokrácia jövője.

Ezek után jogosan merülhetnek fel „fair trade” erkölcsi aggályok, hogy az avokádó megvásárlásával gyilkos bűnszervezeteket támogatunk. Valami halvány felmentést adhat az a tény, hogy Európába nem sok mexikói avokádó érkezik. A millió tonnányi michoacáni szupergyümölcs nagy részét ugyanis Észak-Amerika felfalja.

(Borítókép: Avokádót csomagoló üzem Uruapan városban, Michoacan államban, Mexikóban 2024. február 9-én. Fotó: AP Photo / Armando Solis File)