A változásról álmodtak Európa közepén, de csak csalódást és adósságot kaptak

Nem úgy alakulnak a koalíciós tárgyalások Németországban, ahogy azt a választásokon legtöbb szavazatot szerző jobbközép-kereszténydemokrata CDU/CSU-pártszövetség és kancellárjelöltje, Friedrich Merz tervezte. Ugyan legnagyobb pártként az uniópártoknak is nevezett pártszövetség fogja adni Merz személyében a kancellárt, azonban

A politikába több mint húsz év után visszatérő, majd annak csúcsára felérő Merz ugyanis már több dologban engedett leendő junior koalíciós partnerének, miközben veszélybe került, hogy a legfőbb kampányígéreteit betartsa kormányon. Emiatt sajtóhírek szerint a saját pártján belül is vannak olyanok, akik elégedetlenek Németország leendő vezetőjével.

Merkeli utakon az anti-Merkel

Mint arról az Indexen már többször beszámoltunk, a CDU konzervatív szárnyához tartozó Friedrich Merznek harmadik próbálkozásra, mindössze 2021 decemberében sikerült megszerezni a pártelnöki széket a CDU-ban, miután először 2018-ban a személyesen Angela Merkel által utódnak kinézett Annegret Kramp-Karrenbauerrel, majd 2021 januárjában a szintén párt merkeli szárnyához tartozó Armin Laschettel szemben maradt alul.

Merz végül megválasztása után, 2021 decemberében azt ígérte, leszámol a merkeli liberális, depolitizáló hagyatékkal, és a pártnak újból egy érezhetően jobboldali és konzervatív arcélt fog majd adni, amivel ígéretei szerint korrigálja a Bundesmutti szakpolitikai hibáit.

Az idén februárban rendezett előrehozott választásokon is ennek megfelelően azt ígérte a migráció elleni kemény fellépés mellett, hogy véget vet az adósságnövelő német politikának, és csökkenteni fogja egyrészt a szövetségi állami kiadásokat, másrészt a szociális védőhálókra szánt központi forrásokat. A választások előtt két nappal azt ígérte, vége a szociáldemokraták fantáziavilágának, hogy Németország még több adósságot halmozzon fel.

Ezzel ugyan Merz pénzügyi mozgásteret szerzett, ami rugalmasságot nyújt majd a kormányzás során – nem véletlen, hogy az Olaf Scholz vezette SPD–Zöldek–FDP-kormányban is akkor jelentkeztek a bajok, amikor a koronavírus-járvány miatt ideiglenesen felfüggesztett adósságfék újra életbe lépett, és elfogyott a pártok különböző programjaira a pénz –, de a leendő kancellár korábban még azt ígérte, hogy az adósságfék sérthetetlen, azt a mindenkori német kormánynak be kell tartania.

Ennek ellenére az előző Bundestagban az SPD és a Zöldek, míg a Bundesratban a tartományok miniszterelnökeivel egyezkedve állapodott meg, hogy leendő kormánya hitelből tudja fejleszteni a Bundeswehrt és támogatni a honvédő háborút vívó Ukrajnát; valamint több pénzt fog szánni az infrastruktúrára, klímavédelmi harcra és közvetlenül a tartományoknak járó forrásokra.

A Bundeswehr hitelből való fejlesztését alapvetően az SPD szerette volna elérni, az 500 milliárd eurós alapból 100 milliárdot pedig azért fog klímavédelemre szánni a leendő kormány, mert a Zöldek csak így voltak hajlandóak megszavazni az alkotmánykiegészítést – a kétharmados többség biztosításához pedig az ökobaloldali képviselők szavazataira is szükség volt. A tartományoknak azért ígért 100 milliárd euró közvetlen többletforrást, hogy az azok kormányaiból álló Bundesratban is elfogadják az adósságfék kreatív megkerülését.

Így ahhoz, hogy kormányon legyen pénzügyi mozgástere, a leendő junior partnerének, az SPD-nek részint legnagyobb ígéreteire mondott igent. Hogy ezt a leköszönő parlamenti képviselők megszavazzák, a Zöldek több céljának teljesítését is vállalta. Nem véletlen, hogy a FAZ szerint több uniópárti képviselő magánbeszélgetésekben elégedetlen az adósságfék megkerülését lehetővé tevő alkotmánykiegészítéssel, és nem jó szájízzel szavazták azt meg a Bundestagban, míg mások azzal kritizálják Merzet, hogy a koalíciós tárgyalások részletes megkezdése előtt már ilyen hatalmas engedményeket tett junior partnerének.

Annak ellenére, hogy magát a merkeli politika ellenében határozza meg, valamint a Bundesmutti szerinte elhibázott centrista politikájának korrigálását ígérte,

Igaz, Merz és az uniópártok ezt azzal magyarázzák, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államok nem hajlandó Kijevnek további segítséget nyújtani, illetve, hogy az amerikai elnök Európával szembeni keménykedő politikája miatt az EU-ban is egységet kell kialakítani, ami csak ily módon lehetséges.

Ez a választás eredmények mellett részint annak köszönhető, hogy a történelmileg nagykoalíciónak nevezett CDU/CSU–SPD-koalíciónak nincs alternatívája: ugyan parlamenti többsége a szélsőjobboldali AfD-vel is lenne, de Merz nem győzte hangsúlyozni, hogy vezetésével nem fogják lebontani a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantént a szélsőjobboldali AfD-vel szemben – ezt pedig a szociáldemokraták tárgyalói ki is használják.

Hiába az SPD-nek tett nagy engedmények, még így is sok akadály áll a nagykoalíció előtt

Ugyanakkor az adósságfék megkerülését akár előnyként is használhatják Merz és az uniópártok tárgyalói az SPD-vel való egyeztetés során. Mondhatják: az uniópártok e témában engednek a szociáldemokraták javára, cserébe más ügyekben – például a migráció, a szociális kiadások vagy a versenyképesség kapcsán – billenjen az uniópártok felé a mérleg nyelve.

Eközben több német lap is arról cikkezik, hogy a tárgyalások jelenleg nem így néznek ki,

Az SPD már előre jelezte, hogy a szociális kiadások csökkentéséről szó sem lehet, ahogy az adópolitikában sem fogadták el az uniópártok érvelését az adóelengedések kapcsán. Sőt, az SPD-sek a tárgyalóasztalnál a választási eredményeket figyelmen kívül hagyva, magukra egyenlő félként tekintenek, és ekképpen is tárgyalnak szinte minden ügyben. Ennek következtében az uniópártok tárgyalói gyakran frusztráltan hagyják el a termet, a folyamatot pedig keménynek és halálosnak írják le.

Merz a kampány során még az AfD-vel való együttszavazással, ezzel pedig egy eddig politikai tabunak számító lépéssel is hangsúlyozni akarta a migráció kapcsán vallott keményvonalas nézeteit és leendő politikáját, azonban jelenleg távol állnak egymástól a tárgyaló felek, ráadásul a szociáldemokraták nem is adják könnyen magukat.

Sajtóhírek szerint az SPD csökkenteni akarja a kitoloncolandó migránsok számát, valamint azt sem szeretné, hogy egyszerűen csak a Németországgal szomszédos országokba tessékeljék át őket, mondván, az gyengítené a Donald Trump idejében szükséges európai egységet. E vitában szót kért az osztrák és a lengyel kormány is, akik kijelentették, örülnek, hogy Merzék hatékonyabban fellépnének az illegális migráció ellen, ugyanakkor leendő kormányának eszébe ne jusson hozzájuk buszoztatni az embereket – Lengyelország egy hétvége erejéig még az Odera folyó menti Frankfurtnál lévő határátkelőhelyet is lezárta tiltakozásképp.

Nincs egyetértés abban sem, hogy mennyi állami támogatást kapjanak azok a menedékkérők, akik kitoloncolásra várnak. Az uniópártok lényegében csak ágyat és ételt biztosítanának számukra, viszont az SPD szerint ez embertelen hozzáállás, így jelenleg erről sem tudtak még megállapodni; szakpolitikai szintről a téma visszakerült a párt főtárgyalóihoz, politikai szintre.

mivel jelenleg a gazdasági, adópolitikai, migrációs és szociális kiadások kapcsán elég távol állnak egymástól az álláspontok. Ráadásul a tárgyalások jelenlegi állása szerint Merz épp egy olyan merkeli centrista kormányt fog majd vezetni, ami ellen korábban meghatározta a saját politikáját.

(Borítókép: Friedrich Merz 2025. március 3-án, Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)