Rosszul áll a Z generáció szexháborúja, inkább visszavonulnak

A „nem akarnak dolgozni” és „túl érzékenyek”i minősítések nem többek üres sztereotípiáknál. Hasonlóakat mondtak az 1981–1996 között született Y (milleniál) generációra, meg az azt megelőzőekre is. Bele kell törődni, hogy a „bezzeg a mi időnkben”, „mi még tudtuk, mi a jó”, „a világ a vesztébe rohan”, nosztalgiával átitatott, elfogult megállapítások örökre velünk maradnak.

De azt nem lehet félresöpörni, hogy az 1997–2012 között született Z nemzedék (1995 és 2010 közötti is elfordul)

Nem csak az internet előtt (ami az előző, Y nemzedéknek volt új alapélménye), hanem kütyük között szocializálódtak. A Z generáció tagjai már gyerekkoruktól okostelefont használnak, a közösségi média az életük természetes része. Digitális bennszülöttek, ez a körülmény pedig jelentősen befolyásolja, hogyan gondolkodnak magukról, az életről, a munkáról, a kapcsolatokról. Az biztos, hogy gyökeresen másképp, mint a korábbi generációk.

Azt gondolhatnánk, a társkereső- és randialkalmazások sokpályás autósztrádát nyitnak a partnerek felé. Ráadásul a tabuk ereje is csökkent. Mégis meglepő jelenség, hogy ez a korosztály ritkábban él nemi életet, vagy akár teljesen mellőzi azt. Persze a szexuális aktivitás lanyhulása évtizedek óta megfigyelt tendencia a fejlett, vagy közepesen fejlett országokban,

A háttérben nyilván okok komplex sorozata áll, de megkerülhetetlen az a lényeges körülmény – ami a Z nemzedéket annyira megkülönbözteti a többitől –, hogy ezek a fiatalok sokkal több időt töltenek el online, mint valós környezetben, ez pedig a párkapcsolatokra egyértelműen negatívan hat.

Elsőre kecsegtetőnek tűnnek, valójában az online társkeresők rengeteg időt vesznek el, viszont csak ritkán vezetnek személyes találkozáshoz. Ha mégis, jellemzően a történet akkor sem folytatódik.

Ezt ki lehet bírni, a közösségi média nyomását, az állandó teljesítménykényszert már nehezebb. A külvilág felé mutatott, hamisan idealizált, írtó menő történetek és szereplők garmadája előbb-utóbb azt a képzetet keltik, hogy ők kevésbé vonzóak, ezért kevésbé alkalmasak szexuális kapcsolatokra. Mivel idejük nagy részét online töltik, ezért szinte kulturális normává válnak a mindenfelől ömlő, a valósággal éppen hogy csak köszönő viszonyban lévő, retusált online reprezentációk –  ami csorbítja önbizalmukat.

Szorongó generáció

Kutatások egyértelműen állítják, hogy a Z generáció tagjai között szembeszökően magas a stressz, szorongás, depresszió aránya. És ez bizony hatással van libidóra is.

Minderre ráerősít, hogy az állandó online jelenlét – nemcsak a közösségi média, hanem a számítógépes játékok és mindenféle online tartalmak – egyfajta illuzórikus biztonságot, saját bejáratú komfortos világot nyújtanak, ami megint csak visszafogja a valódi, fizikai kapcsolatok iránti igényt. Online lenni egyszerűbb és kiszámíthatóbb élvezetet ad, mint egy önbecsülést veszélyeztető, csalódás kockázatát hordozó szexuális kapcsolat.

Pornó, #MeToo, Covid – a visszahúzó erők

Hol vannak már a boomer generáció hamiskás mosollyal előhúzott szexmagazinjai, vagy az X generáció videókazettái, dvd-i. Úgy 15 éve – a nagy sebességű internet elterjedése óta – korlátlan mennyiségben és ingyenesen (!) hozzáférhető bármilyen pornográf tartalom. A digitális világgal együtt ebbe is beleszületett a Z generáció, és nem csoda, ha nagyítóval kell keresniük az intim szexualitást. Hiszen

Csak pőre vizualitás, ami viszont erősen torz képet alakít ki a szexről, mint például a szexuális teljesítményről alkotott irreális elvárások.

De a szexbotrányok és a #MeToo mozgalom sem kedveznek az ismerkedésnek. Számukra riasztó, hogy a szex nem csak önmagáról szól, hanem politikai jelentőséget kapott. Sokat hivatkozott korábbi felmérés szerint

Ebben a túlhiszterizált légkörben (a férfiak potenciális zaklatók, bántalmazók, a nők potenciális áldozatok) nem csoda, ha a nők bizalmatlanabbak, gyanakvóbbak, a férfiak pedig visszahúzódóbak lettek.

És akkor ott van még a Z nemzedék extrém alapélménye, a karanténokkal súlyosbított Covid-időszak, hónapokon keresztüli kényszerű otthon maradással, és olyan elmaradt életeseményekkel, mint a szalagavató bálok, érettségi bankettek 2020-21-ben. Talán nem élt még olyan népes nemzedék a történelemben,

Csoportosulni pedig büntetendő cselekedet volt.

Kevesebb szex, több barátság

Nem csoda, ha attitűdjeikben radikálisan eltérnek más generációktól. Például nem igazán hatják meg őket az erotikusan túlfűtött videók, pedig youtube-os és TikTok-os rövid tartalmakon szocializálódtak. Sőt, felmérések szerint kevesebb szexet és több barátságot, intimitást szeretnének látni a filmeken. Nem elutasítóak a szexszel szemben,

Az olyan történeteket kedvelik, amelyek a mindennapi valóságukra reflektálnak, ahol azonosulni tudnak a karakterekkel. Úgy, hogy fel kell kötniük a fehérneműt a streaming szolgáltatóknak és a filmeseknek, mert a Z generáció tagjai nem annyira vevők az Amerikai pite-féle kínosan otromba, gatyaletolós-csajozós „poénokra”.

Abban is mások, hogy ennyi idősen egyik generáció sem fogyasztott annyi hírt, mint ők, mert komolyan veszik magukat és erős felelősségtudatot éreznek a jövő alakításáért. Ennek viszont az az ára, hogy egy felmérésben 60 százalékuk arról számolt be, hogy túlterheltnek és lehangoltnak érzik magukat a nyomasztó hírek és a világban zajló események hallatán. Ami érthető, hiszen ők is azt látják, amit mi: egyfolytában áll a bál. 

Nem kell félteni őket, minden korább nemzedéknél tudatosabbak, nekik az önismeretre törekvés mindennapos gyakorlat. Ugyan nem jellemző rájuk a fűvel-fával, de nyitottak a szexualitásra. Csakhogy inkább mélyebb kapcsolatokat, intimitást keresnek, de ha nem találnak megfelelő partnert, támogató és kiegyensúlyozott kapcsolatot, inkább az egyedüllétet választják. És esetükben talán ezt értjük félre.

(Borítókép: Részlet az Eufória című sorozatból. Fotó: JLPPA / Bestimage / Northfoto) 

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!