Csatát várnak Minszkben

Összecsapásokra, tömegtüntetésekre lehet számítani a március 19-i belarusz elnökválasztás után, de fordulatra nem. Európa utolsó diktátora, Alekszandr Lukasenko jól keverte a kártyákat. A választások előrehozásával és a kampányidőszak lerövidítésével elérte, hogy a csak mostanában egységesedő fehérorosz ellenzék közös jelöltje, Alekszandr Milinkevics ne tudjon jelentős tömegeket maga mellé állítani.

Stabilitás, biztonság

Bár az ellenzék az előre látott választási csalások miatti tüntetésekre készül, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Lukasenko még a nyugati közvélemény-kutatások szerint is biztos győzelemre számíthat. Már a választások első fordulójában megszerezheti a szavazatok 55 százalékát. Milinkevics, aki októberben a teljes ismeretlenségből kezdte kampányát, a jóslatok szerint legfeljebb 20 százaléknyi szavazatra számíthat.

A Szabad Európa Rádió elemzése szerint a gazdaság lehet Lukasenko sikerének a kulcsa. Az elmúlt években Fehéroroszország gazdasága rendre 10 százalék körüli ütemben bővül, így - Lukasenko megfogalmazásában - "aki dolgozik, kap elég fizetést kenyérre, tejre, tejfölre, túróra, és néha egy kis húsra". Igaz, példabeszédében Lukasenko sietve megjegyezte, hogy húst nem is olyan fontos enni.

Teljes ellenőrzés

A szerény, de biztos életszinvonalat azonban drágán biztosítja Lukasenko. A vállalatok nyolcvan százaléka állami tulajdonú, a nyereséges vállalatok pénzéből veszteséges üzemeket finanszíroznak. A gazdasági lendület alapja pedig a hű szövetségesnek juttatott olcsó orosz gáz.

Az állami szektorban a dolgozókra is könnyű nyomást gyakorolni. "A mi gyárunkban a főnökök megmondták, ha dolgozuni akarunk, Lukasenkóra kell szavaznunk. Ez ugyanaz a diktatúra, mint ami a szovjet időkben volt" - nyilatkozta a Christian Science Monitornak, Anatolij, a zsodinói BelAZ nehézgépgyár munkatársa, aki vezetéknevét nem is akarta elárulni.

A többség azonban a felmérések szerint elégedett helyzetével és a Lukasenko nyújtotta stabilitással. Az eurobarométer felmérések szerint a belaruszok nagy többsége elégedett országa politikájával, a Gallup kutatásai is Lukasenko elsöprő sikerét jósolják.

Odacsap

Hiába azonban a viszonylagos jólét adta népszerűség, Lukasenko kőkemény diktatórikus módszerekkel igyekezett elnyomni éppen csak szerveződő ellenzékét. A kampány októberi kezdete óta több tucatnyi ellenzékit vettek őrizetbe, az októberben összerántott ellenzéki koalíció közös jelöltjének, Milinkevicsnek több közeli munkatársát a választások hajrájában ítélték tizenöt napos börtönre, tizennégy nappal a szavazás előtt.

A fehérorosz titkosszolgálat, a KGB eközben puccskísérlettel vádolta meg az ellenzéket, bizonyítékul videóra vett vallomásokat mutattak be. Az ellenzékinek nevezett gyanúsítottak grúziai kiképzőtáborokról, arab zsoldosokról és volt szovjet kiképzőtisztekről vallottak, valamint beszámoltak négy minszki robbantás tervéről. Milinkevics támogatói nem tartják kizártnak, hogy a KGB provokatívan bombát robbant a vasárnapi tüntetéseken. A kormányzat betiltott minden megmozdulást, így az összecsapás amúgy is elkerülhetetlen.

A Kozulin-faktor

A durvuló kampányra utal a szintén ellenzéki elnökjelölt Alekszandr Kozulin március 2-i megverése. Milinkevics táborából ugyanakkor többen azt gyanítják, hogy a 2005 elejéig a rezsim emberének számító Kozulin valójában Lukasenkó szolgája, célja az ellenzéki szavazatok megosztása. Aznap tartotta ugyanis eddigi legnagyobb tüntetését Milinkevics, ötezer résztvevővel, de Kozulin elrabolta a nyilvánosságot.

A Milinkevics-kampány szerint Kozulin Lukasenko-pártiságát igazolja, hogy eddig példátlan módon neje megcsalásával vádolta az elnökjelöltek február végi tévévitájában Lukasenkót. Szerintük Kozulin az egyetlen egykori Lukasenko-párti vezető, akit ellenzéki fordulata után nem csuktak le. Pedig eddig minden szakadárra ez a sors várt, Mihail Marjanics külgazdasági miniszter is így járt.

Semleges megfigyelők szerint Kozulint erős orosz hátországa is megmenthette, de Milinkevics hívei szerint Putyin támogatása sem feltétlenül menti meg a Lukasenko ellen fordulókat. A már említett Marjanics is Moszkva emberének számított. De azt még Milinkevicsék is elismerik, hogy Kozulin is csatlakozott a vasárnapra tervezett tiltakozásokhoz.

Nem akar tisztának látszani

Bár nem lenne szüksége csalásra, Lukasenko még a látszatát sem akarja fenntartani a demokratikus választásoknak. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) ugyan négyszáz megfigyelővel képviselteti magát, de róluk Lukasenko már előre megmondta, hogy úgysem fogják tisztának minősíteni a választásokat. Az ENSZ megfigyelőit be sem engedte az országba, ahogy pénteken a grúz választási megfigyelőket is feltartóztatták a határon.

A sajtónak sem lesz könnyű dolga. Fehéroroszországban nem számít ritkaságnak, hogy külföldi újságírókat vernek, Kozulin megverésekor is elverték a Reuters tudósítóit. De vertek már Minszkben európai uniós küldöttséget is.

Főpróba

A fehérorosz ellenzék sansztalansága ellenére is tömegtüntetésekre készül. igaz, még Milinkevics tábora is elismeri, hogy nincs esély fordulatra. De szerintük az elmúlt négy hónapban végre sikerült egységbe szervezni a fragmentálódott belarusz ellenzéket és ez a jövőben elhozhatja a változásokat. Legfontosabb feladatuknak most nem is Lukasenko legyőzését, hanem Milinkevics személyi szabadságának és biztonságának megóvását tartják. Szerintük ugyanis a választások után a 2004-es alkotmánymódosító népszavazás utánihoz hasonló szankciók fenyegetik az ellenzékieket.

Ahogy egykor a kommunista diktatúrákban, úgy Fehéroroszországban is kirúghatják munkahelyeikről, iskoláikból a rezsimmel szembe szegülőket.