Bush absztinenciájának jutalma a csoki
További Külföld cikkek
- Ismeretlen törzset találtak az Amazonas mélyén, felvételek készültek róluk
- Elképesztő ígéretekkel fordult rá az ünnepekre Donald Trump
- Meghalt egy nő, miután felgyújtották a New York-i metróban
- 20 év börtönt kaphat egy orosz nő, aki a reptéren akarta hagyni az újszülött gyermekét
- Nagyon bevásárolt az amerikai jobboldal Elon Muskkal
A kőkemény elnöki arc mögött nagy könnymirigyek lapulnak, derül ki a Charlotte Observer cikkéből. George W. Bush elnök biográfiája készült el éppen, ennek keretében árulta el a könyv írójának ezt az érzékeny részletet. Ez persze nem derül ki nagy nyilvánosság előtt, mert állhatatosnak kell mutatkoznia, és nem jelezheti, hogy épp mit érez - legkevésbé háború idején. "Teljesen megértem, hogy az ellenség néz engem, az irakiak néznek engem, a katonák néznek engem, az emberek néznek engem." Ennek ellenére beismerte, hogy olykor ejt könnyeket is. "Nekem ott van Isten válla, amin sírhatok. És sokat is sírok. Sokat lehet sírni ebben a munkában" - mondta el az érzékeny elnök, aki több könnyet ejtett, mint amennyit életrajzírója meg tudna számolni.
Robert Draper író készíti a könyvet, akinek az elnök 2006 végétől kezdve folyamatosan adta az interjúkat. A szeptember 4-én, kedden megjelent könyv címe 'Holtbiztos: George W. Bush elnöksége.' A könyv többek között betekintést enged a belső körök életébe is. Mesélt például arról a 2006-os vacsoráról, melyen megszavazták Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter távozását. Ez meg is pecsételte későbbi sorsát. Azonban még akadtak problémák ez ügyben a másképp vélekedő extábornokokkal. Bush elmondása szerint a generálisok egyszerűen az idegeire mentek, úgyhogy meg is mondta kecmec nélkül a véleményét, miszerint "egy katonagyerek ne mondja meg egy civilnek, hogyan reagáljon" a politikai változásokra.
Bush ezenkívül elmondja könyvében, hogy Irakban teljesen más történt, mint amire számítottak. Azt hitték, hogy Szaddamék beássák magukat Bagdadba, de az etnikai csoportok fellázadása majd megkönnyíti az amerikai csapatok dolgát. A probléma ott kezdődött, hogy a kisebbségek közti háború állandósult az országban.
Bush elárulta azt is, hogy régen sokat ivott, de tudta, hogy így nem lehet elnök. A pia ugyanis korlátozta a döntéshozatalát és elhomályosította elméjét. Az italról leállt húsz éve, de még emlékszik a macskajaj kellemetlen érzésére. Hogy a töménnyel kieső cukormennyiséget pótolja, inkább csokit eszik minden nap. Elnöki mandátumának lejárta után pedig Bill Clintonhoz hasonlóan abból akar majd pénzt csinálni, hogy beszédekkel járja körbe az országot, bár szerinte nevetséges összegeket lehet ezzel keresni.
Beszámolt szeptember 11. éjjeléről is, amikor a terrortámadás után először hajtotta álomra fejét feleségével, Laurával a Fehér Házban. Az éjszaka közepén egy ügynök ébresztette a párt, hogy veszély van, le kell menniük a bunkerbe. Azt mondta, hogy "Jönnek! Támadnak minket!" Az elnök egyik kezében kutyájával, másikban macskájával sietett le, felesége pedig pongyolában és kontaktlencse nélkül ment utána. A riadót lefújták, mert kiderült, hogy csak egy gép volt, amely túl közel repült el egy katonai bázis fölött.