Magaslégköri villám csapott a Columbiába?

A NASA és szövetségi szakértők vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy egy magaslégköri villám csapott a Columbia űrrepülőbe hét perccel a tragédia előtt. Mint arról a San Francisco Chronicle szerdán beszámolt, egy amatőr csillagász a katasztrófa előtt hét perccel lefotózta az űrsiklót Kalifornia fölött; a képen egy különös vöröses-lilás vonal látszik, ami csigavonalban halad az űrsikló kondenzcsíkja felé, eltűnik mögötte, azután alulról belecsap.

Koboldok

A szakértők összevetik a fényképet és a coloradói Boulderben található Environmental Technology Laboratory infrahangos kutatási adatait. Az intézetben egy kevéssé ismert projekt folyik: szuperérzékeny műszerek egész hálózatával figyelik az emberi füllel nem hallható hangokat, például az Amerika keleti és nyugati partjait mosó hullámok vagy a légtérbe lépő meteorok hangját. Ezek az adatok esetleg választ adhatnak arra is, volt-e Kalifornia fölött abban az időben magaslégköri elektromos tevékenység.

A magaslégköri villámokat alig több mint egy évtizede fedezték fel. Ezek az angolul sprite-nak, azaz szellemnek, koboldnak elnevezett vöröses színű villámok a zivatarfelhőkből felfelé, csaknem 100 kilométeres magasságig haladnak, tizedmásodpercnél rövidebb ideig tartanak, és gyakran kékes sugárzás kíséri őket. Ezek a kisülések százszor nagyobb sebességgel terjedhetnek, mint a felszíni villámok.

Súlyos szerkezeti károsodás Az amerikai légierő által a légkörbe visszatérő Columbiáról, egy perccel a széthullása készített felvételeken súlyos szerkezeti károsodás látható az űrsikló bal szárnyán. - A nagy felbontóképességű kamerákkal készített képek azt mutatják, hogy a bal szárny elülső éle visszahajlott az űrsikló törzséhez való csatlakozásnál - jelentette az Aviation Week and Space Technology című szakhetilap internetes oldalán pénteken, a vizsgálathoz közel álló forrásra hivatkozva az AFP szerint.

Walter Lyons kutató tíz évvel ezelőtt készített egy tanulmányt a NASA-nak, mely szerint egy a százhoz az esélye annak, hogy egy űrrepülő belerepüljön egy ilyen koboldba. "Pontosan nem tudjuk, mi lenne ennek a hatása. Jelenleg úgy véljük, hogy ez az energia nem okozhat problémát" - mondta Lyons a Chronicle-nek.

Mégis a szigetelőhab?

Feljegyeztek azonban egy esetet, ami ellentmond ennek: 1989 június 5-én a NASA egy kutatóléggömbje 40 kilométeres magasságban, valószínűleg villámcsapás miatt elhagyta a rakományát, ami egy dallasi ház udvarán landolt. Ez volt egyébként az első esemény, ami arra utalt, hogy léteznek magaslégköri villámok; azóta a NASA nem is küld magaslégköri kutatóléggömböket viharfelhők fölé. Különös véletlen, hogy ezt a léggömböt éppen a texasi Palestine-ből bocsátották föl, onnan, ahová szombaton a szerencsétlenül járt Columbia darabjai is hullottak.

Úgy gondolják, hogy a magaslégköri villámok csak akkor alakulhatnak ki, ha a felszínen is nagyobb elektromos vihar van. Észak-Kaliforniában ugyan esett az eső, de nagyobb vihar nem volt. "Ez nem kobold volt - vélte Lyons, amikor beszámoltak neki a fényképről - de lehetett egy eddig ismeretlen elektromos jelenség is."

Újra felmerült a lehetősége annak is, hogy mégis a start során levált szigetelőhab okozta a balesetet, megsértve az űrrepülő bal szárnyát. A NASA ugyan elvetette ezt a lehetőséget, azonban azóta kiderült, hogy az amerikai légierő egyik követőkamerájának képein, melyek egy perccel a robbanás előtt készültek, sérülés látszik az űrrepülő bal szárnyán.